Mesék a föld alól

A Budai Irgalmasrendi Kórház Frankel Leó úti ingatlanegyüttesének északi udvarán hamarosan kórházbővítés kezdődik, a beruházást megelőző feltárást a BTM szakemberei végzik. A kórház ma is látható épületét 1893 és 1903 között húzták fel, ám korábban is állt itt a betegápoló rendhez tartozó egészségügyi intézmény. Az udvar déli részén a XIX. század elején épült szárny falait, illetve az előtte kialakított, lekövezett udvart azonosították a régészek az ásatás során. Az e korból származó feltöltésekben rengeteg orvosságosüvegcsét találtak, például egy vasboros feliratú üveget, amelynek tartalmát lábadozóknak és vérszegény betegeknek szánták a korabeli gyógyítók. Az újkori leletek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik: a kórház udvarát már több helyen az altalajig, vagyis a régészeti korokat tartalmazó rétegek aljáig sikerült feltárni.

Övcsat és marhacsont

A régebbi korok az orvosságosüvegcséknél jóval izgalmasabb anyagot tartogattak: a török idők, majd a középkor rétegei után egészen a római, sőt, az őskorig haladtak a régészek. Az időmetszeteket iszapos bemosások választották el egymástól, a Duna ugyanis egykor sokkal szélesebben hömpölygött errefelé. Ezt a területet a középkorban Felhévízként emlegették a környéken fakadó hőforrások miatt.

– A most feltárt rész nyugati oldalán észak–déli irányban húzódó, lekövezett felületre bukkantunk, amiből többek között középkori érmek, patkók kerültek elő. Ennek a felületnek a megbontása során kerámiatöredékek és további érmek kerültek a felszínre. Ez a kővel kirakott felület egy minimum tíz méter széles kereskedelmi út lehetett, és a középkorból származik. Az oklevelek alapján Kubinyi András ide lokalizálta a középkori jenői révet: Jenő falu a pesti oldalon, a Margit híd környékén helyezkedett el. Nemcsak rév, hanem kikötő is épült errefelé. Egyértelmű bizonyítékát ennek nem találtuk, ám azt igen, hogy ez igen forgalmas terület volt. Az említett út keleti oldalán, a Duna felől ugyancsak középkori, kőből falazott épület maradványai bontakoztak ki a feltárás nyomán, valamint a mostani kórházi udvar északnyugati sarkában egy földbe ásott pince, ahonnan igen látványos lelet, egy középkori övcsat került elő. Rengeteg szarvasmarhacsontot is találtunk a leletanyagban: okleveles források is említik, hogy a mai Üstökös utca vonalában mészárszékek működtek – vázolja Bencze Zoltán ásatásvezető középkorkutató régész a történelmi rétegekből előkerült leletanyag sokszínűségét.

Oltár a nimfáknak

A régészeti munkának az egyik legérdekesebb része talán épp a történeti korok egymásra rétegződése: az újabb és újabb időszakok emlékanyagai a hosszú évszázadok alatt a maguk logikája szerint rakódtak egymásra, ezt a bonyolult, rejtett összefüggésekkel teli rendszert pedig igen nagy kihívás felfejteni a kutatóknak. A középkori útrétegek felbontása közben például újabb szürke iszapos bemosódásokra, és benne ókori emlékekre leltek a szakemberek.

– Fibulákat, vagyis ruhakapcsoló tűket, valamint érmeket, köztük egy nőalakot ábrázoló, Constantinopolis köriratos érmet is találtunk, aminek Kurunczi Mónika, az ásatáson dolgozó régészkollégánk egészen pontosan meg is határozta a korát. Kr. u. 330–333 között készült a pannóniai Sisciában – veszi át a szót Fényes Gabriella ókoros régész. Hozzáteszi, a római kori leleteket tartalmazó rétegeken kívül római kori objektumokat is találtak. Az egyik, még csak részben kibontott, földbe mélyített házban egy nagyobb testű állat, talán ló csontváza került elő, mellőle római fibula. Az ásatási terület másik részén a középkori épülettől eltérő tájolású és struktúrájú, valószínűleg római kori, kőből épített masszív falsarokra bukkantak. Utóbbi feltárása és a középkori épületekhez való kapcsolatának tisztázása még folyamatban van.

– E terület ókori történetéről egyelőre keveset tudunk. A Kr. u. I. század közepén a mostani ásatási helyszíntől délre építették fel a rómaiak az első katonai táborukat. Bár az ókori limesút is errefelé haladt, a most feltárt lekövezett útfelület a belőle előkerült leletek alapján középkori lehet. Bizonyíték ugyan nincs, de közvetett adatok vannak arra, hogy az északra lévő Lukács fürdő vizét már a rómaiak is használták. A reneszánsz idején egy Felice Feliciano nevű olasz humanista római kori feliratokat gyűjtött Budáról és környékéről. Negyven ilyet másolt le, majd szedett lajstromba, ezek aztán bekerültek későbbi feliratgyűjteményekbe is. Akad köztük egy, amelyik a mostani ásatási területünktől délre húzódó, középkori Szentháromság templom előtt talált szövegrészletet örökíti meg: egy nimfáknak állított hálatábla felirata. A rómaiak idején ugyanis szokás volt, hogy a betegek a gyógyforrásoknál hálaoltárt emeltek a gyógyítás isteneinek, például Aesculapiusnak és Hügieiának vagy a nimfáknak. Feliciano feljegyzése arról is beszámol, hogy hasonló oltárokat ugyanilyen felirattal Mátyás felszállíttatott magának a budai Várba. Mindez közvetett bizonyítékként azt jelenti, hogy a rómaiak akár fürdőként is használhatták a mai Lukács fürdő kellemesen meleg hévforrásait.

A jelenlegi ásatás során előkerült leletek között fontosak a terra sigillata töredékek is, a rómaiak porcelánjának is nevezett vöröses cserépdarabok edényformáik és díszítéseik alapján jól meghatározhatóak, többet közülük a mai Németország területén, Rheinzabernben és Westerndorfban készítettek, magyarázza még Fényes Gabriella. A leletek feldolgozása során a múzeumban esetleg még a készítő mester nevére is fény derülhet.

Temető a körút alatt

– A XII. századtól a Margit híd budai hídfője környékén fekvő település, Felhévíz központjában állt egy stefanita kolostor, amely a XV. századra átalakul társaskáptalanná, ehhez tartozott a szentháromságról elnevezett templom, amit 1906-ban Supka Géza régész a mai Margit körút 5. szám alatt álló bérház pincéjében ásott ki. E maradványoktól északra egy középkori temető húzódott – mindezt okleveles források is alátámasztják. A Duna a középkorban jóval nyugatabbra folyt, mint manapság, így a mai Árpád fejedelem útjának vonala még víz alatt volt. A parton Jenőfalu felé a jenői rév segítette az átkelést a Margit-szigetre, valamint állt itt egy kikötő is: egész biztosan fontos kereskedelmi forgalmat bonyolított le ez a térség – mesél Bencze Zoltán a középkori időszakról. Aztán a török korban felépült a Gül Baba türbe, amelyhez temető is tartozott, valamint itt, a Török utca és a Frankel Leó út találkozásánál állhatott Gül baba derviskolostora. A Lukács fürdő környékén lőpormalom működött, ami a törökök számára egész évben ontotta a lőport, negyven mozsárral gyártottak egy évben, erre igencsak nagy szüksége volt az állandó hódításra berendezkedő Török Birodalomnak. Persze az oszmánok nem csak hadakoztak. A Lukács fürdő gyógyforrásainak jótékony hatását ők is felfedezték, így a hamamot, vagyis a törökök számára oly kedvelt gőzfürdőt errefelé a meleg vizes gyógyfürdők váltották fel: a jelenleg az irgalmasok által működtetett Veli bej fürdő XVI. századi kupolás épületét ma is láthatjuk a Frankel Leó úton.

Bencze Zoltán hozzáteszi, az ásatáson talált leletek jórészt alátámasztják a területről már meglévő, főként oklevelekből származó ismereteinket, illetve számos adalékkal szolgálnak az itteni hévforrások, valamint a Duna mentén húzódó kereskedelmi utak történetéhez.