– Eddig elsősorban hétköznapi, főként női sorsokat ábrázolt. Most miért választotta mégis egy nem hétköznapi ember, a zsidó származású katolikus szerzetes alakját új kötete témájaként?

– Nem biztos, hogy én választottam őt, vannak helyzetek, amikor a téma választ engem. Egyszeri személyes találkozásunk elég volt arra, hogy Rufeisen atya egész személyisége rabul ejtsen, minden zsenialitásával és szentségével együtt.

– A mű a dokumentumregény és a fikció sajátos keveréke. Hol van mégis a valóság és a fantázia határa, például Daniel atya teológiai nézetei valóban mind az ő gondolatai?

– Igen. Valódi dokumentumok alapján dolgoztam, és megpróbáltam minden esetben megőrizni még a leveleinek stílusát is. De kegyeleti okokból megváltoztattam a neveket, hiszen még ma is élő emberek magánéleti történetei szerepelnek benne.

– Számos teológiai kritika érte a kötetet keresztény, zsidó és muszlim oldalról egyaránt. Nem tartott ettől?

– De igen, annak ellenére, hogy voltak konzultánsaim a regény megírása során. Úgy gondolom, a lényeget sikerült megragadnom, a kisebb hibák elfogadhatóak.

– Daniel Stein több identitású ember, akit éppen ezért egyik közeg sem fogad be igazán. Mit gondol, az előző műveiben már többször megjelenített, tipikus múlt századi konfliktust feloldhatja majd a XXI. század?

– Nem tudom, de az biztos, hogy én mégis inkább a huszadik század emberének tartom magam, mert nem tetszenek a XXI. századi nézetek. Az angol királynő asztrológusa szerint a XXI. század embere nagy eséllyel nem éli túl ezt a kort. Ezt én mint biológus nagyon jól tudom. Több száz faj kihalt, és lehet, mi is egy kihalt faj leszünk egyszer. Változtatni kell az életvitelünkön, mert a gazdasági válság csak a jéghegy csúcsa, valójában az egész fogyasztói társadalom van válságban. Mára a bal- és a jobboldal is tisztában van vele, hogy más lett a világ, mint akarták.

– Ezért van szükség a Daniel Steinhez hasonló emberekre?

– Igen, hiszen ő egy olyan személyiség, akinek a nézetei megváltoztathatják a világot. Korunkban minden ember azt hajtogatja, hogy neki van igaza, holott csak egymás kölcsönös megértésében lehet hosszú távon perspektíva. Az intézményes világvallások ugyanezért vannak válságban, miközben mindegyik azt hiszi, hogy egyedül ő fogja Isten szakállát. S bár az egyházak, vallások szigorú szabályokból építkeznek, az egyes embereknek mégis van egy saját, különleges viszonyuk Istenhez, ami felnőttként alakul ki bennük, és eltér ezektől a szabályoktól. A világ görbe, és mindenki a saját életében próbálja meg kiegyenesíteni, mindenki a saját megoldását keresi rá. Erről szól Daniel atya története is.

– Regényeinek szinte mindegyikében a nők alakítják a világot, ahogyan ők az alapjai a családi összetartozásnak és az élet folytonos megújulásának. A nők lehetnek a kulcsai az emberiség túlélésének is?

– Egyértelműen igen. Mivel nagyon militarista világban élünk, jót tenne, ha egy kicsit a nők vennék kezükbe a dolgokat, s így a saját sorsukat is. Például Oroszország a boldogtalan nők országa. 1904 óta folyton egyfajta háborúban állunk, ami szeretőket, apákat, fiúkat vitt és visz el, nem beszélve az alkoholizmusról és a bűnözésről. Szükségképpen kialakult tehát egy egyensúly-eltolódás a női nem javára, ezért boldogtalanok az orosz nők. Nőtt az általuk cipelt társadalmi teher és felelősség. Ennek következtében változott a férfiak és nők kapcsolata is, a házassága intézménye összeomlott világszerte. Újjászületőben van, de máshogy. Ezt az általam jól ismert, változóban lévő világot igyekszem az írásaimban is tükrözni.

Farkas Anita, Fehérváry Krisztina


LJUDMILLA ULICKAJA

1943-ban született, genetikusként végzett, majd a Moszkvai Genetikai Intézet kutatója volt, ám szamizdat-irodalom terjesztéséért és birtoklásáért kirúgták. Regényeiben mindig központi szerepet kap a genetika, illetve az orvosi etikai kérdések. 1983-ban jelent meg első kötete, de eleinte inkább csak külföldön volt kedvelt.

Díjai: Medici-díj (Franciaország), „Citta di Penne” (Olaszország, kétszer), Alexander Menydíj (Németország), Booker-díj, az Év Könyve és Nagy Könyv nemzeti irodalmi díj (Oroszország), Budapest-nagydíj

Főbb művei: Médea és gyermekei; Életművésznők; Vidám temetés; Szonyecska; Odaadó hívetek, Surik; Kukockij esetei; Daniel Stein, tolmács