„Mista Slota, ne legyen ostoba”
– Hogyan született meg a dal?
– Volt egy hiphop buli a Felvidéken, Révkomáromban augusztus végén. Ezen szlovákiai magyar és magyarországi előadók közösen, a zenéikkel próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy a nyelvtörvény rossz, és az Európai Unió lényegével nem egyeztethető össze. Így próbáltunk meg tiltakozni. Úgy volt, hogy nem tudok elmenni, de mivel nagyon jó barátaim élnek ott, és a szervezőket is jól ismertem, azt gondoltam, hogy írok egy dalt és azt küldöm el magam helyett. Aztán végül el tudtam menni.
– Miként vált ilyen gyorsan népszerűvé a Mista Slota?
– A számot nem én raktam fel az internetre, csak kiküldtem a kinti embereknek, hogy tudják játszani a rádiók. Ők tették fel a világhálóra. A sors megviccelt, mert amikor ez történt, épp kint voltam Erdélyben, és amikor jöttem haza, akkor történt ez a nagy fellángolás. Mindenki kérdezte, hogy ez milyen dal, honnan van, és így tovább. Meg is lepődtem, nagyon sok sms érkezett, interjúkra hívtak. Azt hittem, hogy valamilyen vihart kavart a dal, és negatív fogadtatása lett. De nem ez történt, pozitív módon reagáltak rá az emberek. Az elmúlt tíz évben készítettem jó pár dalt, de egyetlennek sem volt ilyen rövid idő alatt ilyen nagy visszhangja. Soha nem történt meg, hogy ennyi embert foglalkoztasson egy számom, ilyen kevés idővel a megszületése után. A média azonnal felkapta a dalt. Annak ellenére, hogy viszonylag kényesebb témát érint, mindenki foglalkozott vele. Pedig nincsen botrányértéke. Egy jó ügy képviselete önmagában ritkán érdekes, általában az ilyennel nem szoktak foglalkozni.
– Már szinte hagyomány, hogy több év telik el két Sub Bass Monster-album között. A soron következő az év végén jelenik meg, rajta lesz a Mista Slota című dal is. Mit kell tudni az új lemezről?
– Nem vagyok egy kapkodós ember. Akkor adom ki a lemezem, amikor úgy érzem, hogy nagyjából megérett erre, és összejött egy albumnyi anyag. Mindegyik dalom szól valamiről, igyekszem minél változatosabbra elkészíteni őket témák szerint és zeneileg is. Van munka velük bőven, hiszen a szöveget én írom, és a zenét is én szerzem. A magányos munkának megvan az a hátránya is, hogy mivel egyedül vagyok, nem noszogat senki. A lemezen hallható lesz egy-két szám, amiben szerepelnek a most nagyon divatosnak számító elektronikus hangszerek. Természetesen nagyon sokat hallgatok külföldi együtteseket, figyelem a trendeket, de nem erőltetem őket, a dalaim mindig szabisak maradnak.
– Miért kapta a Fekete Lemez címet az új album?
– Valószínűleg ez lesz az utolsó lemezem, ami CD-ként jön ki. A lemezpiacnak már vége van. Egyébként ugyanúgy, mint az előző albumom, ez is szerzői kiadásban fog megjelenni.
– 1999 óta ismert előadó, akkor jelent meg a Félre az útból. Tíz év hosszú idő: milyen korosztály hallgatja ma Sub Bass Monstert?
– Ahogy a kezdetekkor, ma is széles palettán mozog a közönség, a nagyon kis gyerekektől az idősebb emberekig. A visszajelzésekből látom, hogy ugyanúgy hallgatnak tizenévesek, ahogy hatvan fölöttiek is. A Mista Slota kapcsán rengeteg komolyabb tartalmú levelet kaptam.
– A 2000-es évek elejére, huszonöt éves korára szinte mindent elért, amit ebben a műfajban itthon el lehet érni. Platina- és aranylemez, fellépések ezrei, köztük a Szigeten a Nagyszínpadon. Kereskedelmi tévékben, rádiókban viszont alig látni és hallani. Milyen „sztárnak” tartja ön magát?
– Kaptam bőven felkérést, nagyon sokat. Amit a pályatársaim, kollégáim jelentős része bevállalt, azt én mind elutasítottam. Nekem nem elsődleges cél a megjelenés, hogy mindenképpen benne legyek az újságokban, a tévében, rádióban. A valóságshow-kban például soha nem szeretnék szerepelni, nagyon felszínesnek, kitaláltnak tartom őket. Zenélni szeretek, nem villogni.
– A nagy kereskedelmi csatornákon látható tehetségkutató versenyek nem kivételek?
– Ezek nem olyan rossz dolgok. Régebben is volt Táncdalfesztivál, a nyertesekből később nagyon híres előadók lettek, akiket aztán évtizedeken keresztül szerettek az emberek. Csak a kettő között az volt a különbség, hogy nem évente kettőt-hármat csináltak, hanem mondjuk ötévente egyet, és csak két emberből lett csillag. Ma meg minden évben ismétlődnek ezek a műsorok, az egyik generáció megöli vagy kiszorítja a másikat. Ezért van az, hogy azok közül, akik pillanatok alatt híresek lesznek, sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni, és amikor már majdnem hozzászoktak, akkor meg elveszik tőlük ezeket a lehetőségeket, és előfordulhat, hogy összeroppannak. Elhúzzák előttük a mézesmadzagot, és kész. Én 1991 óta zenélek, 1999-ben jött ki az első lemezem. Nyolc évet vártam rá. Azért ennyi idő alatt hozzá lehet szokni ahhoz, hogy néhányszor pofára esik az ember, meg persze jó élmények is érik. Szerintem ezek a műsorok is hibáztathatók azért, hogy így kiüresedett az egész. Azoknak pedig még kevesebb lehetőség jut, akik valamiért nem indultak ezeken a versenyeken. Az internet ebből a szempontból egy nagyon jó megjelenési forma, mert az emberek dönthetik el, hogy ki az, aki szimpatikus, aki tetszik nekik.
– A dalaiban visszatérő motívum a közállapotoknak, a társadalomnak, a politika világának, a tömegkultúrának a bírálata. Az aktuálpolitikától azonban távol tartja magát. Mégis, önt sokan besorolják az egyik szekértáborba, nyilván nem véletlenül. Mit gondol erről?
– Hogy ez hülyeség, engem általában nem sorolnak be sehova, hiszen nem vagyok zászlóvivő egyik oldalon sem. Sajnos a mai politikai életben nem találom azokat a hiteles embereket, akik helyes irányba terelnék az országot, sokan csak a saját gyarapodásukkal törődnek. Az, hogy miket mondanak, milyen hazugságokat állítanak rólam, hogy hova sorolnak, már nem érdekel. Az viszont kiábrándít, hogy ennyire megosztott az ország, és ez nem a hétköznapi emberek malmára hajtja a vizet… Nyilván nem véletlenül.
– Térjünk vissza a nyelvtörvényhez. Rendszeresen játszik a határon túli magyaroknak. Hogy látja, mennyire fontos nekik, hogy az anyaországban figyeljenek rájuk?
– Ezt csak az az ember tudja megmondani, aki kint él. Az ő fejükkel én nem tudok gondolkodni. Persze, beszélgetek velük. Biztos, hogy fontos nekik, hogy mi hogy reagálunk az ő helyzetükre, az őket ért sérelmekre. Például, amikor a kettős állampolgárságról rendeztek népszavazást, nagyon szomorúan vettem tudomásul, hogy nem szavazta meg az ország. Ezt egy nagyon nagy csalódásként éltem meg. Mert belegondoltam az ő helyzetükbe, és … hát én ezt nem is értettem.
Monostori Tibor