Bár jellegzetes stílusú, olykor polgárpukkasztó munkái folyamatosan tűnnek fel szerte a világban, a mai napig nem tudja senki, valójában ki áll a Banksy név mögött. A graffitiművész bizonyos források szerint eredetileg hentesnek készült, majd játszott egy punkegyüttesben, és amikor először festékszórót ragadott, talán maga sem sejtette, hogy illegális tevékenysége révén az egyik legismertebb kortárs képzőművész lesz belőle, akinek alkotásai annak ellenére is több millió fontért kelnek el, hogy a kezdetektől hevesen bírálja az elitista műtárgypiacot. De ami a legfontosabb Banksyval kapcsolatban: munkássága egészen új társadalmi megítélés alá helyezte a street artot.

Hirdetés

Vandalizmus vagy demokrácia?

A streert art kilencvenes években elterjedt irányzata a legnagyobb ellenkulturális mozgalom a punk óta, ahogyan az a Kijárat az ajándékbolton át című, az utca legnagyobb „művészeit” bemutató, maga Banksy rendezte dokumentumfilmben is elhangzik. Persze rögtön adódik a kérdés, hogy mi ellen is fogalmazzák meg magukat ezek a többnyire az éj leple alatt alkotó fiatalok? Hiszen amíg a punk képviselői nagyjából azonos politikai-filozófiai nézeteket vallottak, a graffitiseket korántsem jellemzi hasonló egység: műveik olykor minden többletjelentés nélkül, csupán popkulturális utalásként tűnnek fel a tűzfalakon vagy az aluljárókban, esetleg olyan vizuális poénként jelennek meg, mint egy köztéri pad megfestett árnyéka. És akkor még nem is említettük a primitív és olvashatatlan, csupán egy szűk szubkultúra számára értelmezhető falfirkákat.

Banksy lényegében erre az ellenmondásra adja meg a választ, amikor újra és újra kifejti, hogy amit a XXI. században művészetnek nevezünk, csupán néhány kiválasztott alkotó munkája, így ha valaki ellátogat egy galériába, nem tesz mást, mint turistaként bámulja milliomosok trófeagyűjteményét. A street artban ezért lényegében a művészet demokratizálódását látja: az önkifejezéshez elég egy festékszóró, az ennek segítségével született, többnyire tiszavirág-életű alkotások pedig egy-egy forgalmas csomóponton néhány nap alatt is nagyobb közönséghez jutnak el, mint a képzőművészet hivatalos remekei évtizedek alatt, nem beszélve a legjobbak közösségi médiában villámgyorsan befutott karrierjéről. Persze ami a műfaj szépsége, az egyben az átka is: minimális kockázatvállalással bárki alkothat bármit, így egyetlen esztétikai vagy tartalmi értéket képviselő festményre jut legalább száz csúf, hitvány, a környezet elrondító vagy teljesen öncélú falfirka.

A kultúra része

Banksy szerint a hatalmas méretű, mindenhol ott virító óriásplakátok vizuá­lis szempontból mégis jóval szennyezőbbek, és az önjelölt graffitiművészeket csupán azért üldözik a hatóságok, mert a street art nem jelent bevételi forrást a fal tulajdonosai számára. Utóbbi persze nem minden esetben igaz, és erre épp egy Banksy-mű a legjobb példa: az alkotó egyszer levelet kapott egy idegentől, aki arra kérte, hogy soha többet ne fessen a városrészükön, mert egy műve miatt vészesen megugrottak arrafelé az ingatlanárak. Ez a kis történet remekül illusztrálja azt is, hogy a bristoli fenegyerek hiába küzd az intézményesült kultúra ellen, mára ő maga is annak szerves részévé vált. A 2018 végén nagy médiavisszhangot kiváltott akciója, amikor is az egyik leghíresebb grafikájának egymillió fontért elkelt lenyomata pár másodperccel a leütés után egy, a keretbe épített önműködő szerkezet segítségével félig ledarálta önmagát, már csak ezért sem érhette el a célját: a megrongálódott rajz ára a duplájára emelkedett, így Banksy akaratlanul is az általa megvetett műkincskereskedők malmára hajtotta a vizet. Vitathatatlan tehát, hogy mára egy sajátos márka lett belőle, a szigorúan őrzött inkognitó miatt pedig abban sem lehetünk biztosak, hogy nem tudatosan építette-e fel remek üzleti érzékkel az imázsát.

Asszonyok a Golgotán

A határozott, elsőre felismerhető stílusjegyek és a visszatérő témák szintén ezt a márkajelleget erősítik. A jól körülhatárolható sajátosságok mentén épül fel a budapesti Tesla Loftban, április 30-áig látható kiállítás is, benne a művész kedvenc témáit variáló alkotásokkal: gúnyos karikatúrák az angol királyi családról, a hatalmat és az erőszakot jelképező londoni rendőrök kifigurázása és legfőképpen a fogyasztói társadalom ostromlása. Utóbbinak erős megjelenítői az üres bevásárlókocsikra vadászó ősemberek vagy a Golgotán a leárazás végét elsirató asszonyok. Munkássága legjellemzőbb vonulata mégis a háborúellenesség, gagyi tájképekre festett vadászhelikopterekkel, golyóálló mellényben vidáman szaladgáló gyerekekkel, egy tüntető kezében Molotov-koktél helyett virágcsokorral. Mondanivalótól függetlenül mindegyik képén megjelenik az azzal való játék és kísérletezés, miként változik meg egy mű jelentése egyetlen apró, ám hangsúlyos elem kicserélésével. Erre az ellentétezésre épül szintén sokszor visszatérő, metaforikus alakja, a patkányfigura, amely önmagában taszító ugyan és esetlen, de tömegbe verődve civilizációkat képes megingatni.

A mindenki számára azonnal dekódolható, egyszerre szellemes és olykor zavarba ejtő társadalomkritikai festményein túl Banksyt leginkább a látványos és vicces gerillaakciói tették híressé. A Westminster hídon található Boudica-szobor szekerére kerékbilincset illesztett, a St. James Park tavában nukleáris szennyezésre felhívó táblát helyezett el, a Hyde Parkban krokodilveszéllyel riogatta a fürdőzni vágyókat, Disneylandben egy guantánamói foglyot ábrázoló felfújható babát helyezett el zsákkal a fején, kisebb pánikot okozva. A Louvre-ban pedig egyenesen odacsempészte egy saját festményét a falra: a Mona Lisa kicsinyített másán a hölgy arcának helyére egy hatalmas smiley-t firkantott, a múzeum látogatói pedig hosszasan és érdeklődve, műértő szemmel tanulmányozták mindezt. Banksy az efféle ártatlan tréfákkal új dimenziókat nyitott a street arton belül, és bár rajztechnikájának virtuozitása jogosan kérdőjelezhető meg, ahogy a néhol közhelybe hajló társadalomkritikai fricskái frissessége is, kreativitása aligha vitatható. Ebből a sokszínűségből ad most ízelítőt a budapesti válogatás, ami a megveszekedett rajongóknak aligha szolgál új információkkal, az alkotót és az általa képviselt irányzatot kevésbé ismerők viszont egész biztosan jól fognak szórakozni megtekintésekor.