A sárgabarackot Európa viszonylag későn ismerte meg; a görögök talán Nagy Sándor ázsiai hadjárata idején (Kr.e. 356–323) kerültek vele kapcsolatba, Dioszkoridész „mailon armaniakon” néven említi.

A „kajszi” szó is kínai eredetű. Lehetséges, hogy a gyümölcs már a rómaiak által bejutott a Kárpát-medencébe, de valószínűbb, hogy őseink hozták magukkal őshazájukból (vagy az itteni alanyokat nemesítették), hiszen Európa magyar kajszinak nevezi. Woyssel 1561-ben azt írja róla, hogy „magna et optima” – nagy és nagyszerű. A XV. század elejéről származó Besztercei szószedetben „Psicus barasc fa” néven írják le, korai okleveleink „barazkemi”-nek (1516) vagy „barzk”-nak nevezik, de mivel úgy vélték, hogy a „tengeren túlról” került hozzánk, sok helyen „tengeri baracknak” emlegetik. Az elkülönítő „őszi” jelző Mikes Kelementől származik (1690–1761). Európa a kajszibarackot Ungarische Apricot, „Abricot de Hongrie” vagy „Précoce de Hongrie” nevezi, Lippai Jánostól is már (1667) a „magyar kajszibaraczk” nevet kapta.

Hazánkban a baracktermelés – a régészeti leletek tanúsága szerint – a XIV. században öltött nagyobb méreteket; Evlia Cselebi török utazó Budán sok barackot látott. A híres magyar kajszibarack oltóága nemes királyi ajándéknak számított. Ma ugyan sok ország termel sárgabarackot, de a magyar kajszi egyedülállóságát a Kárpát-medence klímája és földrajzi adottságai határozzák meg.

A látást gyógyító A-vitamin-tartalmán kívül sok ásványi anyagot (káliumot, foszfort és kálciumot), idegekre gyógyítólag ható niazint, vér-és sejtfejlődéshez szükséges folsavat, zsírbontó pantoténsavat, az immunrendszert erősítő C-vitamint, májtisztító A-vitamint, valamint béta-karotint tartalmaz; kéntartalma miatt még magját is felhasználják daganatos betegségek megelőzésére, mert sok B17 vitamint tartalmaz.

Úgy mondják, hogy a kajszibarack fogyasztása a hosszú élet titka; ezt az ázsiai Hunza-völgy lakóinak hosszú élete is bizonyítja. Az 1880-as évek végén pusztító filoxérajárvány utáni regenerálás után felértékelődött az alföldi homokos terület; egyre nagyobb mennyiségben termeltek kajszibarackot, ami a jó magyar észjárás szerint alapot biztosított a pálinkafőzésnek. Ehhez elsősorban szűk szájrészű, testéhez képest háromszor hosszabb nyakú poharat használtak, amelyben a palackba zárt italok aromája jobban érvényesült, az ivóalkalmatosság is stabilabb lett, no meg üresen fütyülni is lehetett a pohárral.

A kecskeméti kajszibarackból készített pálinkával 1935-ben megkínálták a hazánkban járó VIII. Edward angol trónörököst, aki megállapította, hogy ez az ital „szódával jobb, mint a whisky, és teában jobb, mint a rum… a világ legtüzesebb és legzamatosabb pálinkája”. Ezzel indult a kecskeméti barackpálinka XX. századi európai karrierje; ma a világ 17 országában „védett ital”.

A Kecskeméti barackpálinkát, a Fütyülős barackpálinkát és a Kecskeméti pecsétes barackpálinkát csakis a Kiskunsági Homokhátsági területen, 24 településen termő Magyar kajsziból, Gönci kajsziból, Pannóniából, Ceglédi bíborkajsziból és Bergeron barackokból lehet készíteni; alkoholtartalma 38–43 százalék. A magyar kajszi termelési területe Magyarország napfényben leggazdagabb területe, ezért a pálinkáját „napfénypárlatnak” is nevezik. Titkai közé tartozik a jó vízgazdálkodási altalajon lévő laza föld, a sajátos UV-sugárzás és az ősöktől hagyományozott termelési kultúra. Az „aranyhomok” nappal sok meleget sugároz, éjszakára azonban lehűl. Pálinkának csak érett, magas cukor- és íztartalmú, édes magvú (zúzott vagy sértetlen mag is adható hozzá), kimagozott és kipréselt gyümölcs alkalmas, amelyet sajátos módon erjesztenek, a kifőzésig zárt edényben tartanak, és kifőzése gyorsan zajlik. A kecskeméti barackpálinka harmonikus aromáját végül a hordós érlelés koronázza meg, amelynek végén a pálinka színe a halványsárgától a sötétsárgáig változhat. A kecskeméti barackpálinkának a mecseki gyomorkeserűvel és a tokaji száraz szamorodnival való elegyítése a „Pusztakoktél”.

A Lisszaboni megállapodás értelmében (1982) a kecskeméti barackpálinka eredet- és országvédett. Őrzi őshazánk ételkultúráját, a magyarság kifinomult ízlését, jelenünket és jövőnket.

Kiszely István