Fahidi Éva negyvenkilenc családtagját vesztette el a holokauszt során, egyedül tért haza a haláltáborokból. Kilencvenévesen, életében először felkérést kapott, hogy vegyen részt egy róla szóló táncelőadásban. A Tünet Együttes Sóvirág című darabja nagy sikert aratott, A létezés eufóriája pedig sokkal többet nyújt annál, mint hogy egyszerűen végigköveti az önmagában is rendhagyó próbafolyamatot. Az idős hölgy egy-egy rövid, de annál jelentőségteljesebb mondattal beszél a lágerek embertelenségéről és a szisztematikus tömeggyilkosságokról, de szóba kerül a nőiesség megélése, az öregedéssel való szembenézés, ahogy – minden szörnyűség ellenére – az élet napos oldala is. És miközben Fahidi Éva a mozdulatain keresztül kifejezi a személyiségét és a történetét, magát a táncművészetet is jobban megérthetik azok, akiktől alapvetően távol áll a műfaj. Szabó Réka munkája tartalmas, értékes és szép: nincsenek benne nagy megfejtések, inkább egy különleges sors és látásmód hű megörökítése a cél.
