Négy rocksztár, egy eset
– A héten kerül a mozikba a rólatok készült „rockumentumfilm” Az Igazi Rocksztár Az Első Próbán Meghal címmel, amely a dalírás és a lemezfelvétel együtt eltöltött heteiről emlékezik meg másfél órában. Ismerősök, hozzáértők egyaránt elismeréssel beszélnek a zenéről, ti magatok is nyilatkoztátok, hogy jobban sikerült a lemez, mint amire számítottatok. Minek köszönhető, hogy így egymásra találtatok?
– Ganxsta Zolee: Ha négy csodálatos ember dolgozik együtt, az mindig jó lesz. Sok munkát fektettünk bele. Az első hat héten például nagyon sokat ittunk. Az is nagyon kemény meló, az alkoholizmus nem játék, az egy nagyon komoly munka. Ráadásul mögénk állt egy olyan cég, amelyik biztosította számunkra az alapanyagot, ez megkönnyítette a dolgunkat (az együttes egy tömény italról kapta a nevét, miután a Szigeten ennek az márkának a sátrában született meg a zenekar alapításának az ötlete – a szerk.). Komolyra fordítva, tényleg nagyon sokat melóztunk rajta, főleg szegény Tomi (Mester Tamás énekes, ritmusgitáros, aki nem volt jelen a beszélgetésen – a szerk.). A zenét közösen írtuk, a szövegeket ő írta. Hosszabban dolgoztunk vele, mint gondoltuk.
– Papp Szabolcs: Kellett az, hogy összeköltözzünk. Teljesen más dalok születtek, mintha hetente találkoztunk volna egyszer-kétszer egy stúdióban, hogy na, akkor csináljunk valamit. Akkor nem jött volna létre a lemez. Így egymással feküdtünk, keltünk. Zseniális ötlet volt, hogy ebből készüljön egy film. Fölkeltünk reggel, nyomtunk egy kis reggelit…
– G .Z.: Fölkeltünk reggel! Ezt hazudta!
– P. Sz.: És akkor azonnal nyomtunk egy kis próbát. Tessék Zoltán.
– G. Z.: Az nagyon jó, hogy ha zenész vagy és az a dolgod, és minden dolgod egy nap, hogy zenéljél. Nem kell semmire sem figyelni. Ha otthon élsz, és eljössz próbára, akkor más dolgok is foglalkoztatnak. Ide kell menni, azt kell elintézni, sárga csekkeket befizetni, ennek ezt venni, annak azt. Ott meg csak azzal foglalkoztunk, hogy bemegyünk a próbaterembe és zenélünk. Ez megkönnyíti az alkotás folyamát. Igaz, Tibi?
– Tóth Tibor: Úgy van.
– P. Sz.: És mindennap házibuli!
– G. Z.: Hát az meg aztán csodálatos. Hogy esténként leereszthettük a fáradt gőzt, annyira, hogy nem is maradt gőz, újra kellett gyűjteni utána.
– T. T.: Rendes személyzetünk volt a rock and rollhoz.
– Nem volt forgatókönyve a filmnek. De volt-e forgatókönyve a zeneírásnak, a szövegek és a dalok megalkotásának? Sok lemezt felvettetek már saját együtteseitekkel, miben különbözött ez a többitől?
– G. Z.: Szinte mindenben.
– T. T.: Mi se így szoktuk írni, ahogy a Jack Jackkel tettük. Leültünk és belekaptunk valamibe, és ezzel gyakorlatilag megszülettek a számok alapjai. Aztán együtt vittük tovább.
– G. Z.: Nálunk úgy van, hogy én megírom a szövegeket, kiadom a zeneszerzést a zenekar valamelyik tagjának és ő hoz egy kész nótát, amit esetleg alakítgatunk még egy picit. Itt meg úgy volt, hogy leültünk, valaki elkezdett valamit játszani, a másik beszállt és így tovább, tehát együtt dolgozgattuk ki mind a négyen a számokat. Ez időigényesebb, de jobb.
– Jammeltetek?
– G. Z.: Ahogy mondod. Nagyon jó, szakszót használtál. Nagyon szép, csodálatos.
– P. Sz.: Jammelés. Ez a kulcsszó.
– A következő Jack Jack-lemez feltétele is egy ilyen hangulat, egy ilyen környezet lesz?
– G. Z.: Nagyon szeretnénk, ha ezt meg lehetne oldani, megint összeköltözni, mert akkor én el is veszem feleségül a Szabit.
– P. Sz.: Én pedig boldogan igent mondok!
– G. Z.: Voltunk közben tanulmányúton is, csapatépítő tréningen. Dublinban jártunk Motörhead-koncerten. A ritmus szekció, azaz a dobos és a basszusgitáros elment tanulmányi kirándulásra, és nagyon komoly információkkal és élményekkel tértünk haza és úgy érzem, ezt mind bele tudjuk építeni a munkánkba.
– Lesz a filmnek második része?
– G. Z.: A film az egyszeri dolog. A filmes stábot és mindent, ami a körítés, elhagyjuk, nagyon jó volt, de ez megismételhetetlen. Így négyen együtt maradunk. Nem kell sem filmrendező, se producer. Ha lehet, az italszponzort megtartanánk.
– T. T.: Egyébként nem befolyásolt minket, hogy ott van a kamera, egyből elfelejtettük. Abszolút nem színészkedtünk, mint ahogy azt sokan teszik manapság.
– Ezen a héten adjátok a Jack Jack történetének második koncertjét. Nagyon kevés magyar együttes van, amelyik meg tud tölteni egy igazán nagy csarnokot. Vannak-e várakozásaitok, mennyi emberre számítotok?
– T. T.: Más idegeskedjen emiatt. Mi csak odamegyünk és játszunk. Rossz lenne, ha azon kellene aggódnunk, hogy úristen, lesznek vagy nem lesznek. Meg sem kérdezzük a számokat, hogy mennyi jegy kelt el vagy ilyesmi. Nem az a feladatunk.
– Saját együtteseitek tagjaitól és rajongóitól milyen visszajelzést kaptatok a Jack Jack zenéjéről?
– G. Z.: Mindenki nagyon szereti. A Kartel-fiúk szeretik, a Sex Actionben kifejezett rajongónk is van, Mátyás Attila gitáros személyében. Ő szerepel a filmben is. A Supernem tagokról meg nem is beszélek. A Hooligans-tagok is imádják.
– P. Sz.: Tényleg egy nagyon komoly rocklemezt készítettünk, azt is mondhatnám, hogy világszínvonalú a cucc. Tehát a világon bárhol örömmel felemelem ezt a lemezt. Aki ért a zenéhez, és ismer minket, az tudja, hogy mi a Jack Jacket nem tévedésből csináljuk.
– T. T.: Azért is szeretik, mert nem üti egyikünk zenekarát sem, mert egy teljesen más vonalon indultunk el. Első koncertünkre mindegyik zenekarból többen eljöttek, és kisegítettek vagy játszottunk velünk.
– Valamennyien frontemberek vagytok legalább egy másik zenekarban. Itt most egyenrangúak. Hogyan lehet ezt megszokni?
– G. Z.: Hát négy vezérezredes csinált egy lemezt.
– P. Sz.: Végre nem kell énekelnem, tehát dohányozhatok a színpadon.
– G. Z.: Nekem sem kell. Annyira jó ott hátul ülni, mintha a Sex Actionban lennék tinédzser újra.
– Miről szólnak a dalok?
– P. Sz.: A szexről, a drogokról és az állatkísérletekről.
– G. Z.: Miről szól egy rock and roll nóta? El sem tudok képzelni mást.
– P. Sz.: Igazából Tomi volt a szövegíró. Mondta nekem, hogy Zoli kivonta magát, bár jelentkezett, hogy majd ír szöveget.
– G. Z.: Nem volt rá kapacitás az agyamban.
– P. Sz.: Amikor a Jack Jack-lemezt készítettük, pont akkor csináltam a Supernem harmadik lemezét, és olyan szinten volt üres a fejem, hogy lehetett hallani az agyam, amikor megrázták. És akkor Tomi a melódiáihoz írt dalokat, igazából mindegyik szerelmes töltetű, a barátságról és a szerelemről szól.
– G. Z.: És rengeteg alkohol folyik benne. Hát egy rock and roll nóta miről szólhat? Csak ezekről.
– Angolul születtek a számok, külföldről is érdeklődnek a zenekar iránt.
– G. Z.: Egyszer már felkértek minket, hogy játszunk a Kid Rock előtt. Nemet mondtunk, de nem azért, mert olyan nagyképűek vagyunk, hanem mert nem voltunk még úgy felkészülve akkor, amikor ez a lehetőség adódott, meg olyanok voltak a feltételek, amiknél mi jobbat várunk, jobbat érdemel a zenekar, mindannyiunk szerint. Külföldi fesztiválokról is érkeztek felkérések, jövőre elgondolkodunk, hogy ezekre esetleg elmegyünk. Finnországban, Svédországban, Angliában lehetne játszani. Majd meglátjuk, nagyon reméljük, hogy összejönnek és jó dolgok lesznek belőle.
– T. T.: Végre angolul tudtuk megcsinálni ezt a lemezt. A rock nyelve az angol.
– G. Z.: Az északi zenekarok, finnek, svédek, norvégok szinte mindannyian angolul énekelnek, ez teljesen elfogadott. Otthon is angolul koncerteznek.
– Spanyol számok nem lesznek?
– G. Z.: Spanyol számok nem lesznek. A Tominak nem tudom, milyen a spanyol kiejtése, az enyém az kitűnő, de én meg nem akarok énekelni.
– A jövő heti koncert után indul a turné?
– T. T.: Konkrét turnéterv nincs, de szeretnénk eljutni mindenhová, minden kisebb és nagyobb városba.
– Mi lesz a Jack Jackből egy év múlva?
– G. Z.: Még egy nagyobb zenekar, Szerinted, Szabi?
– P. Sz.: Igazából ez országfüggő is. Most nem tudom, mi lesz ebből a gazdasági világválságból. Így is nehéz volt néha koncertezni. Remélem, hogy nem szüntetik be a szórakozóhelyeket, a rockklubokat, meg a fesztiválokat.
– G. Z.: Biztos, hogy itthon is van jövője a dolognak, de én azt gondolom, hogy esetleg külföldön lehet valamit keresni vele, többet, mint itthon. Majd meglátjuk.
Monostori Tibor