A Retro címet viselő rendezvény már nevével is jelzi, hogy visszatekintő jellegű, és megidézi az együttes kezdeti, „bakancsos” korszakát. A jelző arra az időszakra utal, amikor a miskolci gyárvárosból induló banda énekese, Pataky Attila maga is a munkások viselte overallt és lábbelit hordta a koncerteken. Kitörésük akkoriban reménytelennek tűnt, hiszen a korabeli zenei élet hírességei valamennyien budapestiek voltak: nem véletlenül hangzott el első albumukon a „kormos városomban rám nem várnak csodák” sor. 1979-es országjáró koncertkörútjuk azonban bebizonyította, érnek annyit, mint a fővárosi elit, és egy év végi szavazáson már Pataky Attila lett az esztendő egyénisége.

Hirdetés

Visszatekintésről lévén szó, álljon itt néhány részlet a Magyar Demokratában 1995. február 23-án megjelent beszélgetésből, amit éppen e sorok írója készített. Pataky akkor mesélte, hogy az Edda kezdeti népszerűségét olyannyira nem nézte jó szemmel a kommunista vezetőség, hogy kitiltották őket egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből; Grósz Károly az énekes szemébe vágta, hogy ki nem állhatja őket; Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat könnyűzenei menedzsere pedig a háta mögött crô-magnoni „előembernek” nevezte a frontembert. Nem csoda, hogy e sok megaláztatás szép lassan kikészítette az együttes tagjainak idegeit. Pataky a már újjászervezett zenekarral 1985-ben készített Edda Művek 5. elnevezésű koncertlemezén A kör című szerzeményével vette fel a harcot a gáncsoskodók ellen: „Nem adom fel, tudjátok / Láthatatlan, lapos sumákok.”

Ígéretét megtartotta, azóta is zenél, a dalok szövegének jelentős részét saját tapasztalataira építi. Maga sem volt mindig könnyű helyzetben, talán ezért is adott koncertet a márianosztrai börtön fogvatartottjainak, érzelmileg pedig túl kellett élnie gitárosa, Kun Péter halálát is. Mindeközben a magyar és egyetemes történelem, valamint annak neves személyiségei felé fordult az érdeklődése. Utóbbiak közé tartozott a Pázmány Péter Tudományegyetemen summa cum laude doktorált Bobula Ida őstörténész, sumerológus, aki ékírásos cseréptáblák angol fordítása alapján írta Maghar himnusz című versét. Ennek megzenésített változata került Táltos örökség címmel a 2003-ban megjelent Edda-albumra.

Zeneileg is gyorsan változó világunkban úgy idehaza, mint külföldön csak kevés együttes éri meg negyvenedik születésnapját. Az Edda túlélésének fő oka, hogy Pataky Attila, Alapi István, Gömöry Zsolt, Kicska László és Hetényi Zoltán mindmáig azt a zenét játssza, ami a rock műfaját naggyá és időtlenné tette.