Hirdetés

Csillagok háborúja-filmet rendezni ritka hálátlan feladat. Mivel a sorozat a világon sok millió ember számára az egyik legmeghatározóbb gyermekkori élmény, az erőteljes kötődésből eredő elvárásoknak csaknem lehetetlen megfelelni: nem véletlen, hogy az eredeti trilógia óta egyetlen epizódnak sem sikerült maradéktalanul kielégítenie a rajongókat. A Skywalker kora készítőire ráadásul még nehezebb feladat hárult, hiszen a címbéli családtörténetet kellett méltón lezárniuk. J. J. Abrams pedig nem az a direktor, aki szeret kockáztatni: a záró rész a saga közel négy évtizedének szinte az összes fontos karakterét, meghatározó helyszínét és dramaturgiai csavarját felvonultatja, miközben a totális monumentalitásra törekszik – utóbbi olykor a sorozat fantáziavilágán belül is túlzónak hat, és annak tágan értelmezett logikai kereteit is felrúgja. Visszafogott elvárásokkal és a cinizmus levetkőzésével azonban minden hibája ellenére is élvezetesen robog a nosztalgiavonat, a mozi mágiája olykor megidézi a nézőben élő gyereket. Aki azonban innovációra, frissességre és a széria újragondolására számít, garantáltan csalódni fog.