Fotó: Netflix
Hirdetés

A sokak által élénk érdeklődéssel várt Nulladik nap című, hatrészes sorozat sem összeesküvés-elméletes thrillerként, sem politikai drámaként nem kiemelkedő: meglehetősen szerényen teljesít a benne rejlő lehetőségekhez képest. A főszerepét alakító Robert De Niro ugyanakkor remek alakítást nyújt, és üzenete – bármennyire gyakran hallott és közhelyes is – végső soron szimpatikus, úgyhogy aki hajlandó eltekinteni attól, hogy fordulatait itt-ott már látta, és nem vár tőle igazán emlékezetes, kiemelkedő pillanatokat, egyszer minden további nélkül megnézhető sorozatnak is találhatja.

George Mullen, az Amerikai Egyesült Államok korábbi elnöke békésen tölti nyugdíjas napjait, ám egyszer csak az ország csaknem valamennyi számítógép-vezérelte rendszere leáll egy percre. Közlekedési lámpák sötétülnek el, vonatok ütköznek össze, repülőgépek zuhannak le – hatvan másodperc alatt mintegy 3400 ember veszíti életét. És hogy mindez nem a véletlen műve volt, azt a mobiltelefonokon megjelenő üzenet teszi egyértelművé: „Újra megtörténik!”

Az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke tehát a Fehér Házba kéreti elődjét, és elárulja neki: a Kongresszus eseti vizsgálóbizottságot állít fel a Nulladik napként emlegetett kibertámadás hátterének felderítésére, a megtervezéséért és végrehajtásáért felelős személyek azonosítására, kézre kerítésére. A testület e cél érdekében mindent megtehet, ami az igazságszolgáltatás és a hírszerzés hatáskörébe tartozik, szükség esetén még az állampolgári alapjogok érvényesülésétől is eltekinthet, például bírói végzés nélkül vehet őrizetbe embereket, és ügyvéd jelenléte nélkül hallgathatja ki őket.

A bizottság vezetésére Mullent kéri fel az Ovális Iroda legfőbb használója. A korábbi elnök ügyész volt, mielőtt politikával kezdett volna foglalkozni, így pontosan tudja: a szabadságjogok korlátozása egyesek szemében az ország fasizálódásának bizonyítéka. De mert fontosnak tartja az ügy felderítését, vállalja a Nulladik Nap Bizottság vezetését. A nyomok arra utalnak, hogy Oroszország áll a támadás mögött. Mullen ösztönei azonban mást súgnak, és mert egy ponton túl már nem csupán megérzésről beszélhet, meghökkentő, mi több, sokkoló bejelentéssel áll a nyilvánosság elé: a támadás során használt vírust az NSA – vagyis az egyik amerikai nemzetbiztonsági ügynökség – fejlesztette ki, ám onnan a Kaszások nevű, szélsőbaloldali amerikai terrorszervezethez került, amely továbbfejlesztette és bevetette! Oroszország tehát vétlen a történtekben, a kibercsapást belső ellenség számlájára kell írni!

Korábban írtuk

A volt elnök egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy megnevezze az elkövetőket. Hogy ezt megtehesse, rendkívüli jogkörével élve vallomásokat csikar ki, amivel egyre erősíti a vélekedést, miszerint ő – és az általa vezetett testület – jelent érdemi fenyegetést az Amerikai Egyesült Államok alkotmányos rendjére és hétköznapjainak biztonságára. Dolgát nehezíti, hogy nem tudja: legszűkebb stábjának tagjai közül sem bízhat mindenkiben. Azzal viszont, hogy kognitív képességei romlanak – zenét hall, amikor nem szól, embereket lát, akik nincsenek jelen, s mind gyakrabban hagyja cserben a memóriája
–, nagyon is tisztában van, de igyekszik eltitkolni.

És hogy az eddigieken túl még egy problémája legyen: egy techmilliárdos, bizonyos Monica Kidder – akinek birodalmát egy közösségi platform, több digitális médiafelület, valamint számos alkalmazás alkotja – a hírekből értesül róla, milyen feladattal bízták meg, és a sajtón keresztül felajánlja segítségét a bizottságnak…

Mindezek alapján úgy tűnhet, a Nulladik nap egy nagyszabású összeesküvést feltáró, izgalmas krimi-thrillersorozat, amelybe alkotói az egészségügyi drámák elemeit is beledolgozták – csakhogy végeredmény kriminek nem elég izgalmas, thrillernek nem elég feszült, összeesküvés-elméletet boncolgató filmnek meg nem elég paranoiás. Hogy csak két kevéssé sikerült megoldást említsünk: bár a készítők arra alapozták a sorozatot, hogy a technológia mekkora fenyegetést jelent(het) a modern ember életére, biztonságára és kényelmére, szemlátomást nem volt igényük arra, hogy bemutassák – vagy legalább meggyőzően érzékeltessék –, hogyan is működik e bizonyos technológia. És az utolsó epizódra gyakorlatilag jelentőségét veszti, hogy a főszereplő a korábbiakban a demencia jeleit mutatta – a vége felől nézvést a tünetek gyakori hangsúlyozása erőltetett, az ezzel foglalkozó teljes szál funkciótlan, felesleges! Mindez alapvetően a gyenge forgatókönyv hibája. És az Eric Newman televíziós producer (egyebek mellett a Narcos című sorozat showrunnere), valamint Noah Oppenheim és Michael S. Schmidt újságírók (előbbi az NBC News korábbi elnöke, utóbbi a New York Times Pulitzer-díjas riportere) által jegyzett szkript tárgyi tévedéseket is tartalmaz. Mullen a nyitó epizódban például egyedül indul futni, holott ezt nem tehetné meg: a volt elnököt ilyenkor is kíséri a személyi védelmét ellátó titkosszolgálat valamelyik embere. Vagy: a Mullen által vezetett testület kontrollját ellátó felügyelőbizottság egyik tagja nem más, mint a volt elnök lánya, Alexandra. Ez pedig összeférhetetlenség, méghozzá akkora, hogy a döntéshozók a valóságban semmiképp sem tették volna lehetővé, hogy előálljon! E mellényúlások a tájékozatlanság, vagy a figyelmetlenség eredményei is lehetnek. Az viszont, hogy a sorozat jól érzékelhető módon igyekszik elkerülni a politikai állásfoglalást, így szereplőit nem lehet konkrét párthoz kötni, bizonyára tudatos döntés eredménye: a Netflix egyetlen lehetséges amerikai nézőt sem kívánt elveszíteni amiatt, hogy a széria kritikával illeti az általa preferált pártot – legyen az a demokrata, vagy akár a republikánus. (Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy míg a főszerepet alakító Robert De Niro annak idején élesen bírálta a második elnöki kampányát folytató Donald Trumpot – egyebek mellett idiótának, bunkónak és bohócnak titulálva –, a sorozatot népszerűsítő sajtóeseményeken a nevét sem volt hajlandó kiejteni.)

Csakhogy eme elhatározás következtében a sorozat világnézeti-politikai töltése neutrálissá, egy magyarországi néző számára egyenesen jelentéktelenné válik. Mullenről csupán annyit tudunk meg, hogy annak idején kétpárti támogatással lett elnök – tehát sikerült túllépnie az amerikai belpolitikát, mi több, közéletet jellemző, súlyos megosztottságon –, ám hogy melyik párt színeiben indult, nem derül ki. Ahogy azt sem tudjuk meg, melyik párt képviselői vagy hívei közül kerülnek ki a leghevesebb bírálói. Egyértelmű politikai kontextusról tehát nem lehet beszélni, ám a figyelmes szemlélő enélkül is azonosíthat néhány pontot, amelyeken egyértelmű hasonlóság mutatkozik a sorozatban ábrázoltak és a külső, objektívnek nevezett valóságban tapasztaltak között. A hivatalban lévő elnök, Evelyn Mitchell afroamerikai hölgy, mint Kamala Harris, a
demokraták elnökjelöltje a 2024-es kampányban. George Mullen demenciára emlékeztető tüneteket mutat, mint Joe Biden korábbi amerikai elnök. Fiának, Nicknek épen úgy meggyűlt a baja a drogokkal, mint Hunter Bidennek. A techmilliárdos Monica Kidder alakjában mintha Bill Gates, Mark Zuckerberg és Elon Musk vonásai keverednének, végzete ugyanakkor Jeffrey Epsteinét idézi.

A Nulladik nap tehát egy ígéretesen induló, ám hamar lendületét vesztő, erős közepesre sikeredett széria. Összességében nem sok újdonságot kínál, és nélkülözi az igazán hatásos, kiemelkedő pillanatokat. Ehelyett inkább elmereng azon, mennyire veszélyesek lehetnek a befolyásos és gazdag – tehát még nagyobb befolyásra, még több pénzre vágyó– oligarchák, no meg a hálójukba került, idealista vagy megvásárolható politikusok; hangsúlyozza, hogy megosztottság helyett összefogásra van szükség; továbbá kifejezi azon reményét, hogy az amerikai nép a sokadszorra is képes túltenni magát azon, hogy politikai és gazdasági elitje újabb merényletet követett el ellene.

Így leginkább a főszerepló erőteljes színészi alakítása miatt maradhat emlékezetes – a nyolcvanegy éves Robert De Niro remek teljesítményt nyújt, mint általában –, és persze néhány találó megnyilatkozás miatt, amely elhangzik benne. Mullen lánya egy ponton például figyelmezteti az apját: „Nem mindenki vágyik a válaszra. Sok ember van, aki ha krízissel szembesül, nem akarja megoldani – fegyvert kovácsol belőle”. A volt elnök az utolsó epizódban ugyanakkor ezzel kommentálja, hogy – hosszas töprengés után – végre rájött, mit kell tennie: „Minden helyes döntés új esély arra, hogy megmentsük az országot!”

(Nulladik nap/Zero Day. Hatrészes, szinkronizált amerikai krimi/thriller, politikai drámasorozat. Játékidő: 6×50 perc. Rendezte: Lesli Linka Glatter, 2025. Elérhető a Netflix kínálatában.)