A jeles író 1920-ban csupán kedvtelésből vett részt a kolozsvári Keleti Újság novellapályázatán. Nemcsak nyert, hanem álláshoz is jutott annál a lapnál, amely az Országos Magyar Párt szócsöveként az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét látta el. Nyírő tehát szerkesztő egy politikai újságnál, amely a Kárpát-medencei magyar egység helyreállításában gondolkodik, ugyanakkor író, aki a transzszilvanizmus eszméjét vallja, azaz Erdély egykoron gazdag kulturális örökségének felelevenítésén munkálkodik. Ebbe ugyanúgy belefér Erdély széles körű önrendelkezése, mint teljes függetlensége az ott élő népekkel együtt, akikkel a magyarság jobb időkben mindig is megtalálta a közös hangot.

– Noha az utókor elsősorban balos és liberális körei vélhetőleg politikai okokból egyre inkább a Nyírő-tanítvány Tamási Áront helyezték előtérbe, a két novellista alapjában rokon lélek – mondta a Demokratának Medvigy Endre irodalomkutató, Nyírő József életművének gondozója. Az elsősorban novellafüzéreiről ismert író nagyszerű regényeket is alkotott, a történelmi múlttal is szembenézett. A Sibói bölény cselekményében II. József a Habsburg Birodalom központosítása érdekében a magyar nyelv, a magyar kultúra és a nemzeti törekvések ellen tör, miközben ellenfele, az idősebb Wesselényi Miklós a magyarság megmaradási szándékát testesíti meg. II. József halálával ő lesz a győztes, hiszen a nemzet örvendezése mellett hatalmas pompával szállítják vissza az országba a Szent Koronát.

A Mádéfalvi veszedelemben annak a történelmi tragédiának állít emléket, amikor Mária Terézia idején olyan határőrszervezetet kívántak a Székelyföldön kialakítani, amelyet hadicselekmények során az ország határain túl is bevethettek volna. Kísérteties a hasonlóság napjaink honvédelmének már csak hellyel-közzel nevezhető katonapolitikájával.

Talán még ennél is fontosabb alkotása az 1944-ben megjelent Néma küzdelem, a Mezőség elrománosodásának regénye. Tényfeltárása oly időszerű, hogy tanítani kellene az általános iskolától kezdve egészen az egyetemig. A századfordulón játszódó történet jól példázza, hová vezetett a magyarság türelmessége a görögkeleti egyház és a román bankok iránt, amelyek a román paraszt földhöz juttatása mellett a magyar parasztnak ezt csak akkor tették lehetővé, ha áttért a görögkeleti vallásra. Nyírő olyannyira megbecsült író, hogy a Kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetem ünnepélyes megnyitóján Corvin-koszorút kapott több írótársával együtt. Elismertsége az emigrációban sem csökkent, sőt Mi az igazság Erdély esetében címmel nemzetpolitikai röpiratot fogalmazott meg a lehetséges jövőbeli megoldásokról. Bár ezt a művét a nagyhatalmak meggyőzésére írta, sajnos eme nemzetpolitikai röpiratot a mai napig sem fordították le világnyelvekre.

Eseményekben gazdag életét 1953. október 16-án fejezte be egy madridi klinika rákosztályán.

– Az utókor mintha szemet hunyt volna helyzetismerete, jóslatai felett – vélekedik Medvigy Endre. – Szerencsére akadt a magyar társadalomnak egy csoportja, amelyik kifejezte iránta érzett megbecsülését, és 2002 decemberében Magyar Örökség Díjban részesítette, amit az örökösök vettek át. Ezt megelőzően tavaly ősszel a főváros XII. kerületében, a Szilágyi Erzsébet fasor 36. szám alatti ház falán – itt élt a 40-es évek első felében, országgyűlési képviselőként – az önkormányzat emléktáblát helyezett el, a Magyarok Házában pedig Nyírő-konferenciát rendeztünk a tiszteletére. Jó lenne, ha Wass Alberthez hasonlóan egyszer Nyírő József is hazakerülhetne Székelyudvarhelyre vagy Marosvécsre. A család részéről ugyanis megvan az erre irányuló szándék.

Addig is a Kairosz Kiadó a teljes életmű újbóli megjelentetésével tartja ébren a nagy novellista és regényíró hazaszerető szellemiségét. A többi rajtunk, olvasókon múlik.