Objektív szubjektív – Wei Xiang képei a Foton Galériában

Az 1956-ban alakult Magyar Fotóművészek Szövetsége 2021 nyarán egy több mint hat évtizedes hiányt pótolt azzal, hogy megnyitotta saját kiállítóhelyét, a belvárosi Foton Galériát. Ezzel pedig olyan szakmai-szellemi műhelyt és közösségi-kulturális színteret hozott létre, ahol az időszaki tárlatok mellett valódi műhelymunka folyik. A galéria nyitott a pályájuk elején járó és a már jelentős életművel rendelkező fotóművészek, a fotográfus szakma különböző területein dolgozó alkotók és a képzőművészek előtt is. A lényeg azon a párbeszéden van, amely a különböző nemzedékek és műfajok között zajlik.

A Foton Galéria legújabb, január 3-án nyílt Színe-java – A szülőváros emléke című kiállításán a Kínában született, de 1990 óta Magyarországon élő Wei Xiang fotográfusi és festészeti munkáinak kombinációját, kísérleteit mutatja be. A fotóművész fotográfiai festészetnek nevezett alkotásain a festészeti technikák vegyülnek el a fotografikussal, mégpedig egy különleges színezés segítéségével.

Wei Xiang 1984-ben végzett a Fujian Tanárképző Egyetem Szépművészeti karának olajfestő szakán. Tanulmányai során elsősorban az esztétikai és kompozíciós problémák érdekelték, különös figyelmet fordított a színtanra, a térérzékeltetésre, illetve a kép konstrukciójának kialakítására. Nem véletlen tehát, hogy ezzel a festészeti látásmóddal vette kezébe fényképezőgépét is.

– Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a fotográfiával, leginkább a dokumentarista irányzatban leltem rá a fényképezés realista, a valóságot megragadó jellegére. Azonban rájöttem, hogy a valóság kaotikus, a körülöttünk lévő világ rendezetlen, számos zaj, zavaró körülmény okoz fennakadást a képkészítésben. Hiába igyekszem a legjobb szögben és pillanatban exponálni, mégis mikor a fényképezőgép zárja kinyílik, a valóság összes rejtett és látható, kívánt és nemkívánatos eleme rögzül a képen – mondja. – Később, a fotó megtekintésekor úgy érzem, hogy a természeti, fizikai jelenségek vagy egyszerűen a véletlen olyan zavart hozott létre a képen, amely szétroncsolja azt.

Vagyis Wei Xiangot a fotózásban elsősorban nem a valóság minél tökéletesebb visszaadása izgatta, sokkal inkább a fotó egyedivé tétele, átértelmezése foglalkoztatta. Erre pedig a megoldást a színekben, a színezés mikéntjében találta meg. Sokaktól eltérően azonban nem fizikai-kémiai vagy digitális eljárással akart színes fotót készíteni, hanem elkezdett a festészet különböző formáival kísérletezni. Hol úgy, ahogyan azt a fényképészek tették száz évvel ezelőtt, vagyis közvetlenül a képek nyomataira festett rá, hol pedig úgy, hogy fotóit vastag olajfestékkel fedte be, és csupán néhány kiemelt képi elemet tartott meg belőlük. Míg egy fotó a reális világot mutatja, addig a festmény a művész szubjektív eszméinek, gondolatainak a terméke, hiszen annak témáját, kompozíciót, sőt színét is maga az alkotó választja ki a saját érzelmeitől vezérelve. Így Wei Xiang fotográfiai festészete miközben megőrzi a fotó dokumentum értékét, mégiscsak egy szubjektív valóságot tár elénk. Hogy miként, azt januárban mindenki megnézheti az ingyenesen látogatható Foton Galériában.