Önreflexív

Pamela Anderson a kilencvenes évek talán legnagyobb szexszimbólumának számított, de lássuk be, nem igazán próbált a testi adottságain kívül mással érvényesülni. Pedig most, hogy a hatvanhoz közeledik, kiderült, hogy lett volna keresnivalója komolyabb szerepekben is. Új filmjében egy korosodó revütáncosnőt alakít, akinek társulata több évtized után megszűnik, és hirtelen azzal kell szembesülnie, hogy a fiatalabb generációk mellett már nem mutatkozik igény sem az egész életét meghatározó kifejezési formára, sem pedig őrá. Gia Coppola érzelmes rendezése melankolikusan ábrázolja a múlttal és a korábbi – olykor már helyrehozhatatlan – hibákkal való szembenézést Las Vegas csillogástól távoli városrészeiben. Anderson Golden Globe-ra jelölt játéka mellett Jamie Lee Curtisé is kiváló, miként az összes mellékszereplőé – már csak miattuk is jóval nagyobb figyelmet érdemelt volna az alkotás, amelyet most is csak limitáltan, csupán néhányszor vetítenek. Nem szabad kihagyni, nem sok kiválóbb drámát találni jelenleg a mozikban!