Bemutatkozó koncertjük telt házat hozott a Petőfi Csarnokba, és – a kritikák szerint – elementáris erejűnek bizonyult. Első lemezük, a bartóki népzene-felfogás szellemiségében fogant „Tiszta Forrás” 2006 legjobb CD-i közé került a szakmai fórumokon, a hazai és a nemzetközi porondon egyaránt, s aranylemez is lett. Fergeteges lendület, életörömmel telített szenvedély, közép-ázsiai, moldvai, dunántúli, kínai, indiai népzenékből táplálkozó frissesség jellemzi Grandpierre Attiláék őserejű világzenét játszó csapatának legújabb produkcióját. Második albumuk, a „Végtelen Ázsia!” szeptemberben jelent meg, és rögtön a 22. helyre ugrott a MAHASZ Top 40 sikerlistáján, október legelején pedig már a 7. helyen tanyázott. (A korábban kiadott „Tiszta Forrás” 21. helyezettként köszöntötte az új hónapot.) Az új lemez a magyar népzene történetének egy új, izgalmas fejezetét nyitja meg, hiszen a világon elsőként eleveníti fel az eurázsiai lovasnépek muzsikáját, az őserejű zenét. Hogy ezt miként sikerült elérni? Grandpierre Attila – aki civilben nemzetközileg elismert csillagász – erről így vall: „Velem született egy rendkívüli elhivatottság és érzék Eurázsia ősi népzenéjének felkutatására, felismerésére. Ehhez sok évtizedes, szenvedélyes, sokoldalú gyűjtőmunka járult, és zenei érzékem folyamatos fejlesztése. Jellemző, hogy négy bennem megszületett számról azóta megdöbbentő módon kiderült, hogy nemcsak sejtjeimből származnak, mert ezeknek rendkívül hasonló, lényegében megegyező változatuk létezik távoli kultúrák legősibb, hagyományos népzenéjében, mint például a szibériai szakák (jakutok), vagy az afganisztáni heráti kádis hunok körében.”

A Vágtázó Csodaszarvas muzsikusai egy olyan kultúrát szeretnének megidézni, amely több ezer éven át virágzott a Kárpát-medence, India és Japán közötti hatalmas térségben, ahol ma is az emberiség többsége él. E roppant nagyságú területen magaskultúrák egész sora fejlődött ki, amelyek a Természet, az ember, a társadalom összhangjának igényéből, élményéből fakadtak. Vágtázó lovak hátán, a csillagos égbolt alatt, életre szóló bajtársak társaságában száguldva a végtelen síkságokon – ezt az érzésvilágot szeretnék a Vágtázó Csodaszarvas zenészei visszaadni.

A „Végtelen Ázsia!” lemez nyolc tételéből hat rövid változatai letölthetők a www.grandpierre.hu/ujdonsagok0.htm oldalon. A zenekar a „Hungry for Hungary 2008-2009” válogatáson (Music Export Hungary, Magyar Zenei Exportiroda) is szerepel „Napkapu” című dallal.

A ZENEKAR TAGJAI:

Grandpierre Attila, ének (VHK)

Bakos Csaba, csángó dob, derbuka, riq (Ajde Braco)

Bese Botond, kecskeduda (Magyar Dudazenekar, Beste)

Benkő Róbert, bőgő (Grencsó Kollektíva, Dresch Quartett, Szabados György formációi –MAKUZ, Dél-alföldi Szaxofon Együttes, Ektar)

Fazekas András, dob, ütőshangszerek (Stefanidu Janula és zenekara, Alkonyzóna)

Fábri András, ciszter

Fábri Géza, tambura, koboz, ud (Vízöntő, Tatros, Mentés Másként Trió)

M. Gebri Bernadett, ének

Molnár Krisztina, hegedű

Orczi Géza, tapan, ud, saz, buzuki, dzura, bolgár tambura, tamburica (régi Szirtosz, Zsarátnok, Makám, Besh O’DroM, Kóló; Sebő zenekar, Dilber, Udrub)

Vaskó Zsolt, fúvós szólista, kínai fuvola, töröksíp, szaxofon, furulyák, duda (Madárdal Zenekar, Szabados György zenekara, Hattyúdal Színház, Magyar Tekerőzenekar, Magyar Dudazenekar, Maskarás Céh)