André Ovredal az évtized nagy reménysége volt a horror műfaján belül: bemutatkozó rendezése, A trollvadász egyszerre volt izgalmas, kreatív és vicces, a hideglelősen feszült, A boncolással pedig bebizonyította, a félelemkeltéshez is ért. A Lidérces mesék éjszakája egyenesen a fő műve lehetett volna, hiszen az alapanyag Alvin Schwartz világszerte ismert groteszk novelláskötete. Az 1968-ban játszódó történetben néhány kiközösített gimnazista egy ódon házba menekül, ahol egy régi könyvet fellapozva elszabadítanak egy ősi átkot. A norvég rendező valószínűleg úgy érezte magát, mintha gazdagon terített svédasztal előtt állna, és hirtelen azt sem tudná, mit tegyen a tányérjára: egyszerre próbál a Netfix népszerű Stranger Things sorozatához hasonló múltidéző, régimódi rémfilmet, abszurd fekete vígjátékot és klasszikus horrort alkotni. A tehetsége néhány jelenetben elég is ehhez, a végeredmény mégis teljesen unalomba fullad.
