Hirdetés

A rendezvény vezérkarának meghatározó szerepe van abban, hogy Paks ma négy olyan testvérvárossal is kapcsolatot tart, mint a felvidéki Galánta, az erdélyi Kézdivásárhely, a kárpátaljai Visk és a délvidéki Zenta. Az utóbbival kötött frigy egészen friss, hiszen a megállapodást idén nyáron, a 29. Gastroblues Fesztivál apropóján írták alá, és ahogy a többi településnél, úgy a zentai kapcsolat születésében is fontos szerepet játszott a zene.

Nem üres keretekről, protokolláris gesztusokról van szó, ha Paks testvérvárosai­ról beszélünk. A fesztivál szervezői főként Visk község nagy szegénységben élő lakói­nak segítettek sokat; támogatták mások mellett az ottani magyar óvoda építését, a református templom és benne az orgona felújítását, felszerelték a helyi tűzoltóságot, és táboroztattak több száz viski gyereket. Erdély sem maradt ki a sorból, igaz, Székelyudvarhely hivatalosan nem kapcsolódik Pakshoz, de az ottani árvízkárosultak számára is rendeztek már gyűjtést.

Többek között ez a sokrétű tevékenység a szellemi alapja annak, hogy tavaly augusztusban, a trianoni békediktátum századik évfordulója és a nemzeti összetartozás éve alkalmából a Gastroblues stábja megszervezte a Kárpát-medencei Zenés Találkozót, majd decemberben a Testvérvárosok Zenés Találkozóját. Mivel a járvány mindkét eseményt az online térbe szorította, különösen fontos az a nemrég kiadott DVD-csomag, amelyen a két jeles esemény koncertjeinek válogatott anyaga, illetve a rendezvényekhez kapcsolódó interjúk, ünnepi beszédek felvételei láthatók. Utóbbiak tele vannak szép és nemes gondolatokkal, különösen a Táncsics parki Trianon-emléktábla augusztusi avatásán hangzottak el, nemcsak az emlékezés, de a jövőbe tekintés szellemében is. Itt beszélt a Gastroblues egyik szervezője, Gárdai Ádám, Süli János miniszter, Jenei Károly viski lelkész és Gáspár Álmos, az erdélyi TransylMania együttes muzsikusa is.

Az augusztusi online koncerten a TransylMania, Ferenczi György és a Rackajam, a Nu-Line Experiment és a GP Klub lépett porondra, a decemberi rendezvényen pedig Szarka Tamást és zenekarát, a Kormoránt, Pál István Szalonnát és Bandáját, valamint megint csak Ferenczi Györgyöt és a Rackajamet láthattuk a világhálón. Ők szerepelnek a DVD-ken is, olyan ismert énekesekkel kiegészülve, mint Keresztes Ildikó vagy Vadkerti Imre – utóbbi felvidéki születésű muzsikus, a Kormorán tagja.

Korábban írtuk

A sokféle zenének és formációnak közös nevezője a magyar népzene. Pál István Szalonna és Bandájánál ez teljesen egyértelmű, a szekszárdi jazzegyüttes Nu-Line Experimentnél már kevésbé; ők az augusztusi koncertjükön nagyon szép és ötletesen megoldott népdalfeldolgozást játszottak. Az Ismerős Arcokról, Ferenczi Györgyről és a Kormoránról nem kell szólni, hiszen ők folyamatosan a figyelem középpontjában vannak. A folk és a rock elemeit sajátosan ötvöző, lendületes, dinamikus muzsikáét játszó TransylManiát viszont kevesebben ismerik az anyaországban. Az ő dalszövegeikben komoly üzenetek bújnak meg, miközben a jókedv, a humor sem idegen tőlük. A határokon innen szintén kevésbé ismert felvidéki GP Klub pedig a Ghymes egykori zenészeiből verbuválódott: az ő zenei stílusuk a rockhoz áll közelebb, ám a játékukat finoman, néha alig észrevehetően, de mindig átszövik a magyar népzene aranyszálai.

A harmadik, kiegészítő DVD a paksi zenei életet és az abból kinövő Gastro­blues fesztivál történetét bemutató vándorkiállítást eleveníti fel. A fényképekkel gazdagon illusztrált, magyarázó szövegekkel, nyilatkozatokból vett idézetekkel ellátott tárlat bejárta a Kárpát-medencét a magyarság határoktól független összetartozásának szimbólumaként. Nyilvánvalóvá téve azt is, hogy a paksi rendezvény nemzetközi hírnevű eseménnyé nőtte ki magát a három évtized alatt, amit a számtalan neves külföldi fellépő is bizonyít Keith Emersontól a Ten Years Afteren át Ken Hensley-ig.