Papírízű

Rózsa Gábor igencsak ambiciózus alkotó, mindenféle szakirányú végzettség nélkül pontosan tudja, hogy nem számíthat sem állami, sem piaci támogatásra, így saját pénzből készít filmeket, két vígjáték (Mentés másképp, Legénybúcsú extrákkal) után pedig most egészen más területre tévedt. A Reménytelenül – József Attila pszichoanalízise Gyömrői Edit (Michl Juli) elkeseredett küzdelmét mutatja be, hogy kigyógyítsa a költőt (Sütő András) az akkoriban még nem igazán ismert borderline személyiségzavarból, és sajnos tudjuk előre, nem járt sikerrel. Miként az mások mellett a Terápia című sorozat is bizonyította, elképesztően izgalmasan lehet ábrázolni a pszichológus és páciense közti dinamikát, ám miközben itt egy végtelenül érdekes karakter kezeléséről van szó, a tálalás csalódást keltő. Az alkotók a végletekig törekedtek az események hű rekonstruálására, ám nem elég hitelesnek lenni, annak is kell látszani. Utóbbit azonban ellehetetlenítik a papírízű párbeszédek, a túlságosan színpadias játék, a történet drámai élét pedig kicsorbítja a dinamikátlan rendezés. A színészek tisztességesek, néhány ügyes jelenet jól mutatja, hogy a hálás témában mennyivel több potenciál lett volna. Így azonban keserű szájízt hagy maga után a film, bár kétségtelen erénye, hogy az iskolában tanultaknál jóval komplexebb arcát mutatja meg a kötőnek.