Paul Sohar kapta idén a Balassi műfordítói nagydíjat
A magyar származású, több mint fél évszázada az Egyesült Államokban élő filozófus-költő mások mellett Kányádi Sándor verseit ültette át angolra.
Paul Sohar (Sohár Pál) magyar származású amerikai műfordító kapta idén a Balassi műfordítói nagydíjat, amely Friedrich Ferenc Munkácsy-díjas szobrász- és érmeművész által készített kisplasztikából, egy díszes kivitelű oklevélből és 3500 euró pénzjutalomból áll. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) 2017-ben azzal a céllal alapította meg a kitüntetést, hogy elismerje azok munkásságát, akik elérhetővé teszik a magyar irodalom nagyjainak alkotásait idegen nyelveken. A díjat, amelynek odaítéléséről minden évben egy hét szakmai szervezet képviselőiből álló grémium dönt, a Magyar Tudományos Akadémián Schőberl Márton, a KKM kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára adta át ünnepi műsor keretében. Beszédében a műfordítók küldetésére hívta fel a figyelmet, ami Szent Jeromos, a fordítók védőszentjének kora óta nem változott: „a szavak titkos szerelmén keresztül építeni erős kapcsolatokat a különböző kultúrák között. A műfordítás így nem más, a kultúraközvetítés legmagasabb foka. Magyarország nem lehet eléggé hálás azoknak, akik elérhetővé teszik irodalmunk nagyjait idegen nyelveken.” A laudációt Böszörményi Zoltán író, költő, szerkesztő mondta – Sohár Pál az ő művei angol fordítója is –, a műsorban közreműködött Borbély Mihály klarinét- és szaxofonművész, Törőcsik Franciska és Haumann Máté színművészek.
Sohár Pál 1956 decemberében, a kommunista rezsim elől menekült el Magyarországról, és bár először Angliába vágyott, egy véletlennek köszönhetően az Egyesült Államokban kötött ki. Az irodalom iránti szeretete még a szülőhazájában kezdődött: brassói származású nagymamája már gyermekkorában verstanulásra ösztönözte, később, a székesfehérvári középiskolai magyartanára, majd Füst Milán „sugárzó” előadásai révén ez az érzése csak tovább mélyült. Az Egyesült Államokban letelepedve filozófia szakon szerzett diplomát, majd egy laborban kapott állást, és munka mellett angol nyelven írta saját verseit és regényeit, illetve fordította magyar szerzők műveit. Alkotásait számos neves folyóirat publikálta, kötetei közül kiemelkedik a Maradok – I Remain című, tíz erdélyi magyar költő munkáiból válogatott kétnyelvű antológia (Pro-Print, 1997) és a Dancing Embers Kányádi Sándor válogatott verseivel (Twisted Spoon Press, 2002).
A Magyarországra a rendszerváltás óta viszonylag sokszor látogató Sohár Pál megható beszédben köszönte meg az elismerést. Ebben felidézte többek közt a kényszerű távozását, fájdalmas elhatározásként emlékezve arra, hogy itt kellett hagynia „alkotó munkájának anyagát, a magyar nyelvet”, „mintha a szobrásztól vették volna el az agyagot vagy egy zenésztől a hangszerét”. Elmondta azt is, hogy a műfordítási munkát mindig is költőként közelítette meg, olyan angol nyelven író költőként, aki a magyar versek hatására kezdett el az angolban nem divatos kötött formával is kísérletezni. Műfordításainak egyediségét ezért éppen a rímek és a kötött magyar formák átültetésével való szüntelen játék adja, ami az angol és amerikai irodalomban még ma is nagyon ritkának és modernnek számít. Nem véletlenül nevezte Böszörményi Zoltán Sohár Pált „a lélek mérnökének”, aki munka közben nemcsak értelmez, hanem az angol célnyelv szemantikai, kognitív és nyelvi adottságait, lehetőségeit használja fel; mérlegel, összehasonlít és válogat a legnagyobb művészi hatás elérése érdekében. Kányádi Sándor egyik versét például öt változatban is lefordította, mert furdalta a kíváncsiság, hogy az egymástól időben távol eső, különböző lelki és fizikai állapotokban hogyan lehet – az eredeti lényegéhez minél jobban közelítve – angolul interpretálni ugyanazt a magyar szöveget.
Sohár Pál a mai napig tevékenyen vesz részt az amerikai irodalmi életben. Eddigi tizenhat vers- és prózakötete mellett a közelmúltban fordította le a kortárs erdélyi költőnemzedék két képviselője, Böszörményi Zoltán és Farkas Árpád új versesköteteit is.