Az EKF-projektnek jelenleg nagyjából egyetlen erőssége van, a kulturális programok. A nyertes pályázat egyik alapötlete volt ugyanis a Felvezető évek, azaz a programok folyamatszerűsége, aminek köszönhetően az EKF-cím 2005-ös elnyerése után hamar megkezdődött a létező kulturális fesztiválok megerősítése, újabbak kialakítása és a külföldi kulturális kapcsolatok megteremtése. Ennek köszönhetően a programok elvileg szinte öngerjesztő módon működnek, és beérhetnek 2010-re. Ha minden jól megy. Ám a rendezvények hírverése gyenge. Tudja-e valaki, hogy idén például már száz EKF-program zajlik Pécsen? Alig hallani a mostani Magyarok nyomai Törökországban vagy a Hommage á Picasso című kiállításokról, és az is jellemző, hogy Az újraértelmezett Moholy-Nagy című tárlat is inkább akkor került a köztudatba, amikor Pécs után Budapestre érkezett.

Ráadásul a külföldi kommunikáció sem működik, noha Isztambul már 2007 elején elkezdte hirdetni magát. Bár a projektet irányító Menedzsment Központ idén januártól szerződést kötött a nemzetközi porondon való kapcsolatok kiépítésére Akóts Klárával, aki Medgyessy Péter külés biztonságpolitikai főtanácsadójaként került a köztudatba, jellemző, hogy elért eredményeire rákérdezve Mészáros András, az EKF most leváltott főigazgatója októberben azt nyilatkozta, hogy a segítségével alakítottak ki a Külügyminisztériummal kapcsolatokat, s így tájékoztatást tudtak adni a konzuloknak és a magyar nagyköveteknek az EKF-ről. És míg Pécs imázsának felépítésén már intenzíven kellene dolgozni, Czakó Zsolt arculattervező is lemondott idén márciusban, aki szerint általánossá vált a fejetlenség és a dilettantizmus, és már nem hisz abban, hogy a projekt az eredeti elképzelésekhez méltó módon valósulna meg.

A most menesztett Mészáros András egyébként aránylag hosszú ideig töltötte be posztját, hiszen tavaly júniusban választották Kiss Tibor általános igazgató helyére, aki fél év után mondott le. Az önkormányzat a British American Tobacco Hungary kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatóját nagy tapasztalatú szakembernek tartotta, aki szponzori támogatásokat is hoz majd. Most hivatalosan azért kellett mennie, mert nem tudta megszüntetni a „negatív hírspirált”, s mert a beruházások jócskán késésben vannak. Mészáros András viszont inkább a helyi MSZP-n belüli pártpolitikai harcok áldozatának tartja magát, és bejelentette, hogy beperli az önkormányzatot, mert nem tartja jogszerűnek az eltávolítását.

– Ez a történet is jól mutatja, hogy a politikai kinevezés mint módszer, alkalmatlan, mert nem a megfelelő szakmai tudással rendelkező emberek kerülnek a pozíciókba – összegez Kővári János, az önkormányzati testületben az Összefogás Pécsért Egyesület frakcióvezetője. – Ezt a kezdetektől helytelennek tartottuk. Mészáros András folyamatosan konfrontálódott a civilekkel éppúgy, mint a politikai szereplőkkel, s a feladatát sem megfelelően látta el. Nem sikerült szponzori támogatásokat sem szereznie, s az ő tevékenysége során maradtunk le olyan nagy formátumú programok megrendezéséről, mint a 2010-es Kórusolimpia. Azt javasoljuk, hogy a helyére pályáztatás útján válasszanak egy szakembert, nem értünk egyet az önkormányzat szándékával, hogy a programok irányítása az alpolgármesterek hatáskörébe kerüljön, mert akkor még a mainál is jobban átpolitizálódik mind a döntéshozatal, mind a kommunikáció.

A Menedzsment Központ nem tud róla, hogy alpolgármesterekhez kerülne a programok irányítása. De sokak szerint éppen az önkormányzat egyre erőteljesebb beavatkozása és a civilek kiszorítása révén indult el a lejtőn a pályázatként még igen sikeres projekt, amelynek helyi értelmiségi megalkotói sorra lemondtak, Takáts József kulturális főtanácsadó 2006 júniusában, Tarrósy István, a projektet koordináló Európa Centrum Kht. vezetője pedig 2007 februárjában. A meghatározó pályázatírók közül mára csak Szalay Tamás maradt meg az EKF bürokráciájában, jelenleg mint kulturális igazgató. Ezzel a folyamattal párhuzamosan kezdődött a negatív hírspirál is, hiszen elkezdtek csúszni a határidők, egyre csak nőtt a pozíciók száma, és zavarossá váltak a jogkörök. Tarrósy István éppen emiatt mondott le, és ezután a főigazgatói és művészeti igazgatói posztokat már nem is pályáztatták. Eközben az Állami Számvevőszék idei jelentése szerint átláthatatlanná váltak az előkészítésre felhasznált források is.

Miután a projekt egy részét az állam finanszírozza, a minisztérium is csakhamar megjelent rendszerben, s ahogyan az önkormányzat korábban nem hagyta függetlenül tevékenykedni a projekt szakembereit, úgy a minisztérium sem az önkormányzatot. Így általa delegált tagok is ülnek a programokat kidolgozó Művészeti Tanácsban, illetve a kormánynyal az idén nyáron kötött szerződés értelmében 2007-től 2011-ig a Hungarofest Kht. fogja bonyolítani programköltségek negyven százalékának kifizetését, ő szerződik közvetlenül a megvalósításukra.

Kővári János szerint azonban a szervezési tapasztalatoknak Pécsen kellene kialakulnia, s az erős minisztériumi, és vele az erős budapesti lobbi jelenléte ellentmond az eredeti decentralizációs célnak, hogy Budapesten kívül is létrehozzanak egy erős kulturális központot.

– Nagy hangsúlyt fektetünk a déli kulturális régió kialakítására – vázolja Szalay Tamás kulturális igazgató. – Ez Aradtól Szarajevóig el is kezdett működni, Zágráb, Szarajevó és Belgrád is jelentkezett partnervárosnak. Láthatóvá akarjuk tenni Pécset, feltenni Európa kulturális térképére. Jól haladunk, már az idei programjaink mennyisége és minősége sem marad el egy közepes kulturális főváros kínálatától.

A Művészeti Tanács a nyertes pályázat alapján kidolgozta a 2010. év koncepcióját, meghatározta a keretprogramok időpontjait, és a nagykiállítások – Matisse és a nyolcak Európája, Bauhaus – szervezése is megkezdődött. A programok legtöbbje a meglévő infrastruktúrára épül, s csak az ősz folyamán kerülnének az új intézményekbe a rendezvények. De még ezekre is van alternatív helyszín, ugyanis eddig csak a konferencia- és koncertterem ügyében történt kapavágás, de az üzembe helyezés reálisan csak 2010 őszére várható.

A Zsolnay Kulturális Negyed szinte biztosan nem valósul meg 2010-ben, viszont a közterek felújítása jól halad. Mivel a programokat elbírja Pécs jelenlegi infrastruktúrája is, sokan értetlenül állnak az összesen 34 milliárd forintos beruházások előtt, hiszen 2001 óta csak három város költött Pécsnél többet az EKF-re egy lakosra vetítve. Az egymillió turistát vonzó Nagyszeben 5,3 milliárd forintnyi összeget költött, mégis elérte, hogy a The Guardian a világ kilencedik legfantasztikusabb turisztikai célpontjává válassza.

– Az EKF egy lehetőség, hogy Pécs, a volt bányászváros újrafogalmazza önmagát, s a meglévő értékeibe kapaszkodva, a kultúra alapjain egy új fejlődési ívet húzzon meg maga számára – mondja Tarrósy István, az eredeti pályázati kabinet egyik tagja. – Az általam vezetett Európa Centrum Kht. mint pályázati központ időszakában az volt a cél, hogy maga a város és a lakói mondják meg, hogy mit akarnak a jövőjükkel kezdeni. A pályázat maga is így jött létre, euforikus állapotban, amikor a háttéranyagok kidolgozásában több száz ember vett részt. Az új intézményrendszer megvalósulása nem a 2010-es programok szempontjából fontos, hanem a kulturális szféra megteremtése és megerősítése okán, a kulturális alapú léptékváltás miatt, és ezért szinte mindegy, mikor készülnek el a beruházások. A többi, általam tanulmányozott projektben is jellemző, hogy a fejlesztések tovább futnak az adott évad után. A pécsi EKF eredeti szellemisége lenne inkább a lényeg, az emberek között születő kapcsolatok, és ennek szimbólumaként alakuló városi terek. Úgy látom, az EKF-et most már kevésbé érzik magukénak a városlakók, de ezen talán még jövőre lehet változtatni. Annak idején megfogalmaztuk, hogy akkor működhet jól ez a projekt, ha a politika megfelelő távolságból vesz részt benne.

A nemzetközi zsűri is azzal indokolta Pécs melletti voksát, hogy képes volt bevonni a pályázati munkába a város lakosságát és a helyi társadalmi szervezeteket, az egyetem, az üzleti szféra, illetve az egyházak vezetőit is.

– Nagyon fontos ez a párbeszéd, ez szakadt meg, ezért negatív a sajtó – ismeri el Szalay Tamás kulturális igazgató is. Eközben a pécsi civilek továbbra is működnek, például a Pécsi Világörökség Baráti Társaság tagjai közparkokat tisztítanak, a várfalsétány járhatóvá tétele után a Havi-hegyen irtottak bozótot, valamint előkészítették a terepet a Janus Pannonius újratemetése kapcsán rendezett mandulafa-ültetésre, mintegy félmillió forint értékű munkát végezve. Az országos médiában pedig elhangzott, hogy közjogi méltóságok mandulafákat ültetnek… De megint a civilek dolgoztak a kezük alá.