Hirdetés

Paolo Nutini, az olasz apától és skót anyától származó zenész nem kapkod, hiszen nyolc esztendő telt el előző, harmadik lemeze óta. Nem is a sietség a célja, hanem az, hogy albumának dalai egymással összefüggő egészet alkossanak. Ehhez a szemléletéhez jön előadói adottsága, amellyel akár csak elbeszéli, akár kieresztett hangon közli mondandóját, mindkettővel magához láncolja hallgatóját. Minden dal kellemes, nincs köztük töltelék, és bár a stúdióba barátokat is hívott, saját basszus, zongora, elektromos- és akusztikusgitár-játéka határozza meg a megszólalást. A pop örökzöldje lehet a mindenki által énekelhető, sőt táncolható Children Of The Stars, míg a hangulatfokozó Desperation a hanghatások és ritmusok gyűjteménye. Egykor ilyenek jellemezték ezt a stílust.

Korábban írtuk