Tokaj történelme összefonódik a nemzet történelmével

A trianoni döntés által megcsonkított Magyarország területén kevés, az elmúlt századok dicsőséges harcait hirdető vár maradhatott. Ennek következtében még a föld borította alapfalaknak is megnőtt a jelentősége. Részben ez vezette Makoldi Miklós régészt, hogy hozzákezdjen a tokaji Rákóczi-vár feltárásához.

A fiatalember érdeklődése a vár és környezete iránt már gyermekkorában elkezdődött, amikor a Bodrog partján játszadozva hallgatta az öreg halászokat. A réges-régi hatalmas várról, föld alatti alagutakról, folyóba borult, kincsekkel megrakott csónakokról szóló történetek felgyújtották képzeletét. A valóság kiderítéséhez már a Herman Ottó Múzeum régészeként kezdett, ám szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a vár területén nemcsak feltárást nem végzett előtte senki, hanem még annak pontos elhelyezkedése is tisztázatlan. Támpontja a Bodrog-parti falmaradvány és néhány középkori metszet volt, ám ezekből még nem lehetett megállapítani az erődítmény pontos kiterjedését. Ezért előbb átböngészte Détshy Mihály 1995-ben kiadott, A Tokaji Vár története című kötetét, amelyben mindeddig leg apróbb részletességgel tárul fel a múlt.

Az első hiteles forrás 1410-ben Zsigmond idején említi, 1458-ban már Hunyadi Mátyás királlyá választásakor a fiatal uralkodó oldalán a csehek elleni harcba induló nemesek gyülekezőhelye, de volt az egri várvédő Dobó István lányának, Zsófiának birtokában is.

A XVI. század közepén a környék legerősebb vára, amelyben ekkortájt mintegy kétezer főnyi lovasság és gyalogság állomásozott. Bocskai István emberei 1604-ben ezért is választották inkább a császári véderő kiéheztetését, amely egy évig tartó körülzártság után harc nélkül megadta magát. A vár felújítását Bethlen Gábor kezdte meg saját költségén, a munka befejezésében I. Rákóczi Györgyöt, majd feleségét, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyt haláluk akadályozta meg. 1644-ben ismét a császáriak kezére került. A Habsburg-zsoldosok kegyetlenkedései elleni, 1670-es I. Rákóczi Ferenc vezette felső-magyarországi felkelés egyik központja volt, amelyen 1682-ben Thököly Imre végeztetett helyreállítási munkálatokat. 1697-ben ismét a császáriak vették be, ezt követően a hegyaljai felkelés egyik vezéralakját, a várvédő Tokaji Ferencet és társait Vaudemont Károly húzatta karóba.

Az utolsó fejezetet II. Rákóczi Ferenc írta, aki 1703 őszén kezdte meg a vár ostromát, azonban megfelelő ágyúk híján csak a tél beálltával, a befagyott Tisza és Bodrog jegén tudta megközelíteni az erődítményt. A kurucok elszántsága láttán meglepődött katonaság már a második roham előtt, 1704. január 9-én megadta magát.

– Rákóczi még ugyanez év őszén felrobbantotta a belső vár többszintes épületeit, a köveket szétbányásztatta, az omladozó földsáncokon pedig még a Bodrog és Tisza árvizeit is átvezettette. A látszólag érthetetlen lépésre azért kényszerült, mert a várban tárolt hadiszerekre és 22 ágyúra Eger ostrománál volt szüksége, márpedig a kiürített és elhagyott erődítményben bármikor összegyűlhettek és onnan hátba támadhatták volna a labancok – adja meg a magyarázatot Makoldi Miklós, miközben egy billegő, a Bodrog vizéből mindössze 7-8 centire kiálló peremű lélekvesztőben az egykori szigetből mára félszigetté alakult várterület felé evez velünk. A várfal romjaiból a tiszalöki duzzasztó megépítése óta megemelkedett Bodrog miatt napjainkra csupán 3 méter látszik. Az egykori nagy ágyúlőrések boltozatait már csak a föld alól lehetett kiásni, akárcsak a falba lőtt és ott maradt ágyúgolyót.

Elhagyott hétvégi házak, hiányos, pusztulásnak indult, telekhatárt jelző drótkerítések, embermagasságú gaz, bokrok, fák között gyalogolunk, elhaladunk a belső vár ma is jól látható árka mellett. Egy három ház által körbefogott udvaron csodáljuk meg a feltárás nyomán felszínre került és az épületek alá futó, három méter széles kőfalat.

Szerencsénk van, hogy még láthatjuk, mert néhány nap múlva mindezt vissza kell temetnie, mivel az állagmegóvásra, a kövek fugázására, védőtakarós borítására egyelőre nincs pénz. A munkálatokat kezdeményező Tokaji Várbarátok Köre Egyesület, amelynek tagjai közé Makoldi Miklós is tartozik, százezer forintot tudott a kutatásra biztosítani – ezt a városi önkormányzat adta kétszer ötvenezer forintos tételekben -, márpedig egy ilyen feltárás havi egymilliónál nem kerül kevesebbe. Nem csoda, hogy az augusztus 24-től november 15-ig tartó munkát lényegében mindenki puszta lelkesedésből végezte, illetve az önkormányzat két hónapon át néhány közmunkással, homokzsákkal és több napig egy földmunkagéppel segítette. Csoda, hogy ilyen feltételek mellett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal erre az időtartamra egyáltalán engedélyezte a kutatást, hiszen a csekély összeg mellett nincs biztosíték a sikerre, a kötelező feladatok, így a kiásás, dokumentálás, visszatemetés teljesítésére.

A tiszalöki gát négy métert emelt a talajvíz szintjén, és ezáltal csupán három méter mélységig teszi lehetővé a falak feltárását.

– Már nagyapám, Pap Miklós is megálmodott egy, a szigetre vezető függőhidat, amely egyszerűbbé tenné a terület megközelítését. Itt a feltárások után régészeti, a szomszédos zöldterületen pedig ökopark, valamint halászkiállítás jöhetne létre. Ennek megvalósításához azonban pénz kell, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Civil Alap és a Leader program pályázatain igyekszem megszerezni. Ezenkívül támogatókban is reménykedem, hogy legalább a folytatáshoz szükséges 1-2 millió összejöjjön – vázolja terveit Makoldi Miklós.

Tokaj polgármestere, Májer János felkarolta az elképzelést, mint mondja, az önkormányzat örök hálával tartozik a fiatal régésznek.

– Noha az önkormányzatok jelenlegi helyzete nem kedvez az ilyen feltárások anyagi támogatásának, mégis a pénzszerzésre kell összpontosítanunk, hogy az ifjú régész el ne veszítse a hitét, hiszen most ő jelenti a biztosítékot a további sikerhez. Bízom benne, hogy vannak ebben az országban nemzeti értékekért elkötelezett szellemű vállalkozók és pénzintézetek, ezért kapcsolataimat ennek érdekében kívánom mozgósítani – mondta a Demokratának a polgármester. Elmondta, hogy a nagyrészt magántulajdonban lévő várterületet a szűkös költségvetési források ellenére önkormányzati tulajdonba vennék, méghozzá abban az ütemben és irányban, ahogy Makoldi Miklós javasolja, hiszen így a vár már nemcsak a metszetekben és a képzeletben, hanem valós idegenforgalmi vonzerőként is megjelenhet. Ennek megvalósítását az egymás kölcsönös tiszteletét élvező fiatal régészre és Bodonyi Csaba DLA, Széchenyi-, Ybl- és Príma-díjas városi főépítészre bízza, hiszen a hasznosítás, így a vár területén létesítendő teljes vár-skanzen tekintetében tökéletes összhangban állnak egymással.

Hasonlóan bizakodva tekint a jövő elé Dévald István, a művelődési ház igazgatója. Kérdésünkre elmondta, hogy a vár léte mindig is izgatta a tokaji lakosság képzeletét.

– A vár iránti érdeklődés az utóbbi 4-5 évben erősödött fel újra a Tokaji Várbarátok Köre Egyesület megalakulásával, amely első lépésként a terület takarítását, megtisztítását végezte el. Ennek következményeként került sor az első Tokaji Vár Napjára. Különösen az ásatások kezdete óta rendszeresen jönnek a helyszínre a tokajiak, decemberben pedig a művelődési házban tartandó, fényképekkel színesített előadáson ismertetik meg az érdeklődőkkel az eddig elért eredményeket és a jövőt illető elképzeléseket.

A II. Rákóczi Ferenc iránti tisztelet és kultusz jelen van a tokaji közgondolkodásban. Erre utal az általános iskola és a város főutcájának elnevezése, a vezérlő fejedelem és Kiss Albert ezredkapitány köztéri lovas szobra. Ideje, hogy ez az elkötelezett szemlélet az egész magyarságot áthatva járuljon hozzá a vár teljes feltárásához.

Szakács Gábor