Ismerős, szocreál környezet, egész durva előzményeket követő, nyílt színi, tiltott abortálás, magánéleti válságok, egy vérmesen nyomasztó kispolgári família, tehát az a tipikus, nyomasztó massza, ami olyannyira jellemző a keleti blokk egykori államainak mai filmkészítésére. Lehet, hogy ez Nyugat-Európa számára megtestesíti a mélységet, egzotikus vagy épp így vélik megérteni, hogyan folyt az élet akkoriban keleten, de talán véget kellene már vetni az efféle filmgyártásnak, mert a műfaj oly erősen deprimáló és fojtogató, hogy szinte fizikai viszolygást kelt. Persze szenvedésből és nyomorból mindig könnyebb alkotni, drámai súlyokat elérni, mint örömből, fényből és levegőből, és Christian Mungiu filmje tényleg jó, hiteles alakítások (Annamaria Marinca viszi a hátán a filmet), valamint valóságos érzések és élethelyzetek adják össze, de jó lenne végre az európai nyomor-mozizás és az amerikai súlytalanság között egy arany középút.

HD

4 hónap, 3 hét, 2 nap – román film, 2007

KÖNYV – A fekete bojtár

A tehetség adottság. Sinka Istvánt a pásztor – élet keserves mindennapjai érlelték költővé, nem az iskolapad. Szókincsét olvasmányaiból, tapasztalatait, mondanivalóját saját és cselédtársai hiteles történetéből gyűjtötte. Soha nem gazdagodott meg, és nem váltott köpönyeget. Az Isten őszi csillaga című kötete verseket, újságcikkeket, és egy elbeszélést tartalmaz. Mértéktartó szókimondással vallja meg, amit hiányol és sérelmez az őt ért kritikákból. Az élettől nem sokat váró tehetséges ember mélabús hangvételű írásba foglalt gondolataihoz Medvigy Endre írt előés utószót.

Szaki

Sinka István: Isten őszi csillaga (Vésztői Polgármester Hivatal – 2007)

KIÁLLÍTÁS – Könyvek szerelmese

Bár szerencsére mostanában sokszor kiállít, mégis újra felfedezhetjük, hogy hány és hány könyv van a birtokunkban, amelyet Gyulai Líviusz illusztrált. Tüneményes felfogású és technikájú tollrajzok készítője (fekete-fehérben, színesben egyaránt), linómetszetei, rézkarcai ismertek, és egészen kivételes biztonsággal alkalmazza a litográfia, a kőnyomat technikáját is. Egész munkásságára az elmélyültség, a könyvek átható és mély ismerete, az illusztrációk belülről is átérzett nemessége a jellemző, amelyet átsző egy finom irónia, alkalomadtán humor, nem is beszélve ugyancsak érzékletes erotikájáról. A kis kiállítás egyben köszöntő is, hiszen a zseniális grafikus, rajzfilmrendező és illusztrátor nemrég töltötte be hetvenedik életévét. S megindult a Gyulai-kultusz, ősszel erdélyi szülővárosában, Baróton róla nevezték el a városi könyvtárat.

Feledy Balázs

Gyulai Líviusz grafikái – EuróKlub Könyvesbolt és Galéria, Budapest V. ker., Bank u. 6.

TELEVÍZIÓ – Gasztroművészet

14 ország, 14 séf és 14 filozófia. Így összegzi az m2 legújabb minisorozatának tartalmát. A világ legjobb szakácsai, a gasztronómia koronázatlan királyai főznek nekünk minden szombaton egy rövid fél órában, bemutatván, hogyan válhat művészetté az étel elkészítése, milyen közösséget visel az étkezés a kultúrával és szellemiségünkkel. A műsor házi gazdája Eckart Witzigmann, akit negyedmagával az évszázad séfjének választottak, ő látogat el kollégái vegykonyhájába. Láthatjuk többek között Gabriel Kreuthert, New York leghíresebb ételköltőjét, Gianluigi Bonellit, akit a Nyugat négy legjobb séfje között tartottak számon, ám végül mégis az ázsiai konyha filozófiájában találta meg lelki egyensúlyát, vagy a háromcsillagos, avantgárd Juan Amadort, aki szerint csak akkor érthetjük meg igazán, mit jelent egy étteremlátogatás, ha azt kulturális eseményként fogjuk fel.

Hádé

A világ legjobb konyhafőnökei – osztrák ismeretterjesztő sorozat, m2

FILM – Kamarathriller

Főszerepben Michael Caine és Jude Law. A forgatókönyvet írta: Harold Pinter. Rendezte: Kenneth Branagh. Kell ennél több? Azt mondják rájuk, szupercsapat. Teljességgel egyet értünk, ők négyen maguk a film. Branagh Shakespeare-rendezőként ismert, ami egyben azt is jelenti, hogy jó érzékkel irányítja a drámát és a mélységet. Ugyanakkor a 90-es évek elejéről még emlékezhetünk a Meghalsz újra című idegtépő lélektani thrillerjére, már akkor is a klasszikus, lélegzetállító krimi művelője volt. Caine már játszotta a Mesterdetektívet, az ifjú csábító, Milo Tindle szerepét vitte Laurence Olivier oldalán, most a másikat, a briliáns elméjű Andrew Wyke-ot alakítja, aki szellemi párbajra hívja felesége szeretőjét, a porcelánszépségűre faragott-szőkített Jude Law-t. Egy színész és egy író, az asszony által berendezett rideg enteriőr, egy kamera, ami követi a vonásokat és a rezzenéseket. Egy színpadi mű filmadaptációja, amiről Harold Pinter lenyesegetett minden felesleges toldalékot, két briliáns színész pedig jelenlétével és idegeivel pengeéles elmék súlyos játszmájává varázsolta.

Hádé

Mesterdetektív (Sleuth) – amerikai krimi

KÖNYV – Biff és Jozsó

Biff evangéliuma nem kavart nagy vihart, aminek persze csak örülhetünk, mivel a Jézusról szóló alkotások általában akkor válnak botránykővé, ha a közönség vagy az érdekek úgy vélik, Krisztus-káromlásról van szó. Christopher Moore könyve meglehet, egyesek szerint ennek határmezsgyéjén táncol, de nem lehet nem szeretni. Az író nagyon sajátos – nyomokban talán Dahlra vagy Vonnegutra emlékeztető – stílusban ír Jézus kitalált fiatalkori éveiről, Biff, a végekig hűséges gyerekkori barát évezredes emlékeit felelevenítve. A könyv egy pillanatig sem akar gúnyt űzni a kereszténységből, egyértelműen a Messiásnak, a legnagyobb földön járt lénynek tartja Jézust, aki maga is gyermekkorától tudja, mi a küldetése. Moore kiválóan ötvözi az intellektuális humort a szellemi magasztossággal, néha bődületesen nevettető, máskor szívbe markolóan szeretetteljes. A regénynek súlya van, bravúros ötletből készült, vibráló stílusú írás, amelynek története a keleti filozófiáktól a valós, bibliai befejezésig tart.

Hádé

Christopher Moore: Biff evangéliuma – Agave könyvek

CD – Feltéve

Nem csoda, ha kétségekkel teli vágunk neki az új Korn-albumnak, részben a gitáros Head leváltása miatt, részben meg azért, mert egy ideje nem volt igazán meggyőző a teljesítményük. A 2005-ös szigetes fellépésüket pedig ne is lássuk el jelzőkkel inkább. Mindenesetre az intro már ígéretesnek tűnik, kicsit cirkuszi – a félelmetesebb fajta –, kicsit filmzenés. Aztán átlépünk az első számra, a Starting Overre, és gitáros csere ide, szkepticizmus oda, bizony nem rossz. Maradtak a sajátos hangzásvilágnál és stílusjegyeknél, de vannak újítások, a zenekar előnyére. Persze hagytak helyet a gyengébb szerzeményeknek is, de ebből az anyagból tudnának jó koncertet adni. Feltéve, hogy el tudják játszani.

Marosvölgyi Luca

Korn: Untitled (Virgin, 2007)