Kiváló a Vadászik a vér, a Külvárosi álmok, és a Kiáltunk az égre, melynél nem nehéz rájönni, hogy az elmúlt pár év hatalmi-rendőri atrocitásairól szól. Nincsenek különösebb faksznik, csupán jó dalok, de hát hogy idézzek tőlük „Ez csak egy rockzenekar, mást nem is akar.” A DVD-s verzió klipjeit és koncertfelvételeit (1998-2008) én soha nem láttam, de egyrészt nem nézek tévét, másrészt a csapat sem henceghet a „média kedvence” kitűzővel. Jó látni őket, meg a közönségüket is. Tökös magyar gyerekek ezek, nyomás a boltba a lemezért!

Pozsonyi Ádám

Ossián: Egyszer az életben – Hammer Records, 2009

FILM – A legkisebb boldogság

Rose egy teljesen normális ember, aki valahol, valahogyan elcsúszott az életében, és egyszer csak egyedül találta magát kissé szórakozott kisfiával, meg egy lomha, jellegtelen szeretővel. Talán a körülmények alakultak sorozatosan úgy, hogy életével semmi nem történhetett, hiába minden törekvés és jóindulat. Húga, Norah már tudatosabban rontja el a dolgokat, nem találja a helyét, mert egyszerűen nem könnyű saját magunknak lennünk. A két nővér aztán bűnügyi helyszínek eltakarításába kezd, mert valamerre mozdulni kell, közben pedig lassan változni kezdenek a viszonyok, és helyre kerülni az amúgy sem helytelen gondolatok. Amy Adams különösen, de Emily Blunt is igen jól végzi a dolgát a testvérek szerepében, a film pedig nem nagy tragédiákról szól, sem elbukó hősökről – a lét befolyásolhatóságának kétségei a napok szintjén merülnek fel egy családban, ahol van jóság és szeretet, ahol el tudják fogadni a legkisebb boldogságot is, amelynek hiánya mindennél jobban érződik.

Herbák Dóra

Tiszta napfény – amerikai filmdráma, 2009

KÖNYV – Fordított világ

„Van, aki azt mondja: »A fogyatékos gyerek az ég ajándéka. « És ők ezt nem viccből mondják. Nekik rendszerint nincs fogyatékos gyerekük.” Nem úgy, mint Jean-Louis Fournier-nek, aki két ilyen kis szárnyaszegett „madárkát” is kapott az élettől, akik soha sem fognak óvodába, iskolába, focizni, kirándulni vagy moziba járni. Nem fognak családot alapítani, és soha sem lesznek szerelmesek. Mathieu és Thomas egy „genetikai társasjáték” vesztesei, édesapjuk nehéz keresztjei, és küzdelmes mindennapjai. Fournier Femina-díjas könyve torokszorítóan döbbenetes képet ad egy családról, ahol az önvád örökös, a változás lehetetlen, a jövő pedig kiúttalan. Egy apa története, aki szerető iróniával, a kételyek és az elfogadás jegyében papírra veti gyermekei szomorú, néha mulatságos történeteit. Teszi mindezt egyszerű, hétköznapi nyelven, felesleges önsajnáltatás, kioktatás és hatáskeltés nélkül. A Czeizel Endre előszavával megjelent füzetecske megmutatja az emberi létezés törékenységét, s talán megtanít bennünket becsülni mindazt, amink van.

Szabó Krisztina

Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa? – Ab Ovo Kiadó, 2009

ZENE – Érzelemdús

Valami zajlik a zenei világban. A régi hírességek több évi hallgatás után egymás után adják ki új lemezeiket. Ezt történt a 67 éves Barbra Streisanddal is, aki négyesztendei készülődés után jelentette meg a jazz és örökzöld dalokból összegyűjtött válogatását. Az egységes hangulatú, érzelemdús, lírai megszólalás megnehezíti a választást, ha valamit ki szeretnénk emelni, ám az 1933-ból származó Smoke Gets In Your Eyes és az 1959-ben írt If You Go Away mindenképp megérdemli. A teljes anyag egyfajta folytatása az énekes/színésznő nagysikerű Funny Girl című filmzenéjének. Minden egyes tétel befelé forduló, szinte önmagához beszélő, suttogó szerelmi tépelődés Streisand egyedi előadásmódjával fűszerezve.

Szakács Gábor

Barbra Streisand: Love Is The Answer – Sony Music, 2009

KIÁLLÍTÁS – Szent György mosolya

Leonardo da Vinci, Raffaello, Tintoretto. Csak néhány név a legnagyobbak közül, akik művészete nélkül nem borulhatott volna virágba az itáliai reneszánsz. A kiállítás páratlan hangulatát azonban nem csak a zseniális alkotások adják, hanem az, hogy a szemünk előtt teljesedik ki a művészet e legnemesebb korszaka. Ennek ívét rajzolja meg az érett reneszánsz leonardói moti dell’animo-ja, vagyis a lélek rezdülésének mesteri ábrázolásmódja, Tiziano művészetet forradalmasító színhasználata, s a manierizmus allegorikus, már a barokk felé kacsintó mozgalmassága. A kiállítás méltó lezárása pedig a manierista festő, Giorgio Vasari, aki a Legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című művében már a XVI. században halhatatlanná tette az előtte élt és alkotó reneszánsz mestereket.

Szentei Anna

Botticellitől Tizianóig – Az itáliai festészet két évszázadának remekművei, Szépművészeti Múzeum

ÉTTEREM – Lucullusi lakoma

Óhatatlanul Petőfi Falu végén kurta kocsma című verse jutott eszembe, amikor a hatalmas fákkal övezett kacskaringós úton a bakonyalji fogadóhoz értem. Betérve a fehér asztalterítő, a kislámpás asztalok és a leírhatatlanul békés, meghitt hangulat pedig nagymamám vasárnapi ebédjére emlékeztetett. Első látásra minden hétköznapinak tűnt, de kinyitva az étlapot – ahol a vizek ajándékától, az erdőről-mezőről valókon keresztül, a múltidéző római tálakig minden megtalálható – a hétköznapiból egyszeriben kivételes lett. Először a saját készítésű baracklé vett le a lábamról, majd egy valóban lucullusi lakoma következett a maga fenséges ízkavalkádjával, hozzá a fogadó kuriózuma, a savanyúság, mely Noszlopi finomságok néven kereskedelmi forgalomban is kapható. Desszertként rendeltem egy Noszlopi Nagytúróst, telis-tele kapros túróval, házi barack-, és meggybefőttel fűszerezve. A siker titka: kifogástalan környékbeli alapanyagok, saját készítésű savanyúságok, befőttek, lekvárok és nem utolsósorban az udvarias kiszolgálás, mindehhez pedig a fogadó sajátos hangulata.

Szabó Éva

Lucullus Fogadó – Noszlop