A magyar fülnek kellemetlen emlékeket idéző AVO nevű helység roppant előkelő, ám a gyertyafényes asztalok mellett üldögélő, elegánsan öltözött hölgyek és urak az előadás végére már ugyanúgy tolonganak a színpad előtt, mintha vérbeli rockerek lennének. Nem csoda, hiszen Anderson szellemessége, az ő és zenésztársai magas színvonalú hangszeres tudása azon a 2008. november 11-én is ellenállhatatlan vonzerővel hatott. A születésnaphoz többek között a Living In The Past, az átdolgozott J. S. Bach szerezte Bouree, a My Sunday Feeling, az Aqualung és az elmaradhatatlan zárótétel, a Locomotive Breath adott méltó keretet.

Szakács Gábor

Jethro Tull: Live At AVO Session Basel – Warner Music, 2009

FILM – Macska-egér játék

Mondják, olyan sztorikból lehet filmet csinálni, melyek pár szóban elmesélhetőek. Ezek alapján a Féktelenül „Die Hard buszon”, az Indiana Jones egy epizódja pedig „James Bond-film a bibliai frigyládáról nácikkal”. A Szállítmány pedig egy pénzszállító autó biztonsági őreiről szól. Az alaptéma már olyannyira izgalmas, hogy alig bírunk magunkkal, aztán még csavarok is jönnek. A pénzszállítóban lévő sok-sok pénzt el akarják rabolni. Többen is. Még a pénzszállítóban tartózkodó biztonsági őrök is. Csakhogy, akad a vidéken egy újonc őr, aki elég erkölcsös, s erről több dialógusban is tanúbizonyságot tesz. A filmben karakteres színészek játszanak, Laurence Fishburne, Jean Reno és Matt Dillon, Antal Nimród pedig jó rendező, mert ebből az erőteljesen alsókategóriás sztoriból is képes valamit kihozni. Meg azért is, mert sajátos atmoszférát teremt, amit csak a jók tudnak. Meg azért is, mert nagyon szerettük a filmjét, amiben „a meghasonlott, fekete kapucnis ellenőr embereket lök a metrókocsik alá”.

Herbák Dóra

Szállítmány – amerikai film, 2009

OPERA – Világpremier

Schönberg zenedrámájának két felvonásával elkészült, ám a tervezett harmadik befejezését korának egyre fenyegetőbb politikai helyzete megakadályozta. A félbemaradt operát hazánkban először a tavalyi Miskolci Operafesztiválon mutatták be. Kocsis Zoltán ekkor határozta el, hogy a harmadik felvonás szövegkönyve és néhány vázlat segítségével befejezi a grandiózus művet. A világpremier címszerepében Wolfgang Schöne, a nemzetközileg elismert német bariton kiválóan oldotta meg a zeneszerző szándéka szerinti énekbeszédben Mózes személyiségének ábrázolását. Az Áront megformáló amerikai tenor, Daniel Brenna a kezdeti bizonytalanság után szintén hozta a figurát, árnyalt, kifejező énekével mutatván meg annak emberi voltát. A hazai színeket képviselő énekművészek közül kiemelkedett Keszei Bori és Cser Krisztián teljesítménye. A kiválóan teljesítő kórusok feladatát nehezítette a zenei szövet bonyolultsága, melyben akár egy félreintonálás is felboríthatta volna az egyensúlyt. A karmester, vagyis Kocsis Zoltán pedig biztos kézzel, alapos stílusismerettel, feszes tempóval diktált a a szívügyévé vált, általa befejezett zenemű világpremierjén.

Spangel Péter

Schönberg–Kocsis: Mózes és Áron – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

KÖNYV – Szubjektív objektív

Kaiser Ottót eddig leginkább fényképein keresztül ismertük, most azonban útinaplójába nyerhetünk bepillantást, vagyis menthetetlenül lelepleződik írói tehetsége is. Merthogy van neki. Miközben az elmúlt évtizedek utazásainak egy-egy kiragadott részlete sorjázik egymás után, a kötet emlékképei lassan-lassan novellafüzérré állnak össze. Anglia, Ausztria, Franciaország, Írország, Németország és Európa számtalan más országa különös, különleges élményt rejteget, melyek a fotókon rejtve maradnának. Szükség van tehát a betűkre, melyek életre keltik mindazt, amire egy kép képtelen. Ám a szövegek és a képek most legtöbbször mégsem kiegészítik egymást, hanem rendhagyó viszonyuknak köszönhetően plusztöltettel látják el a másikat. S éppen ettől lesz Kaiser Ottó Európája egy kicsit a miénk is.

BB

Kaiser Ottó: Az én Európám – Alexandra Kiadó, 2009

KIÁLLÍTÁS – Fényszennyezés

Azt tudjuk, hogy fénnyel is lehet szennyezni környezetünket, ámhogy az adventi időkben ránk zuhanó utcai fényözön is szennyezés, azt a kortárs festészetben Sóváradi Valéria bizonyítja először. Nem agitál, nem mesél, nem vitatkozik. Képeket fest, pengeélen táncolva, látszólag giccses motívumok és fényjelenségek vászonra emelésével. Ez a nem szembetűző, ám elandalító fényközeg azonban elterel minket a jelenségek mélységétől, s megragadunk a felületen. Sóváradi erre is figyelmeztet, miközben igen elmélyülten alkalmazza az olajfestés technikáját, s így képein a szfumatós, homogén felületek hordozzák a lényeget. Rajzai és litográfiái a maguk összetettségükkel harmonikusan egészítik ki és teszik teljessé azt a festői világot, amely alig érzékelhető iróniájával az urbánus lét hamisságának csábító pszeudoesztétikumát képes megjeleníteni.

Feledy Balázs

Sóváradi Valéria kiállítása – Budapest Kiállítóterem, megtekinthető: január 31-ig

ZENE – Határtalan utazás

A ’95-ben kiadott album átdolgozott változata, a Világfa egy elfeledett világot idéz meg a népdalok segítségével, visszarepít a mítoszok idejébe, oda, ahol a földi és égi világ még összeölelkezett. A lemez első dala egy sámánének, az utolsó pedig egy moldvai imádság: kelet és nyugat. Óriási távolságot és időt ölel fel az album zenei anyaga, utazás ez kulturális, lelki értelemben egyaránt. Gyönyörködhetünk az ősi magyar népdalokban, a moldvai, gyimesi, alföldi, somogyi dallamok igéző erejében, Lovász Irén énekét hallgatva pedig megsejthetünk valamit a magyarság ősidőkben gyökerező lelkiségéből is. Az átdolgozott anyag, ha lehet, még mélyebb dimenziókat tár föl, mint a korábbi kiadás, hiszen a különböző hanghatások, elektronikus effektek, zörejek, hangulatos aláfestő elemek erősítik az énekesnő amúgy is rendkívül érzékeny előadásmódját.

Szentei Anna

Lovász Irén – Hortobágyi László: Világfa, 2009

FILM – Békabőrben

Egyszer volt, hol nem volt egy herceg, akit békává változtattak, ám találkozott a hercegnővel, aki megcsókolta, és: ő is békává változott! Ennyit a klasszikus történetről, amelyet sok humorral és igazi bájjal rúgott fel a jól ismert Disney-rendezőpáros, John Musker és Ron Clements. A New Orleans-i jazzkorszak csúcsán játszódó történet főszereplője Tiana, az első afroamerikai Disney-hercegnő, aki puszta véletlenségből összeakad a békabőrbe bújt Naveen herceggel. A csók után azonban már két béka civódik és szórakoztat minket eszméletlen szöveggel és pörgős jazzdalokkal, míg a főgonosz Dr. Faciliert (civilben voodoo varázsló) és alvilági spanjai szövik trónbitorló cselszövéseiket. A sztori két szeretnivaló mellékszereplője Louis, a jazztrombitás krokodil és Ray, az édes pofa szerelmetes szentjánosbogár segítik hőseinket mocsári kalandokon keresztül. A mese megható, szórakoztató, ízigvérig Disney, gyerekeknek kihagyhatatlan, felnőtteknek szuper nosztalgia, igényes kikapcsolódás.

Szabó Krisztina

A hercegnő és a béka – amerikai animációs film, 2009