A Nirvanára talán kicsit hajazó zenekar most viszont egy igazán dögös, görcsmentes, tízdalos lemezt hozott össze, az élen Wes Scantlinnal, a szőke rosszcsont, fenegyerek arcú énekessel, akinek még a szeme sem áll jól (természetesen „alig” emlékeztet Kurt Cobainre). A Volume 4 nagyon energikus lett, a rockzenének azon fajtáját képviselik, ami széles körnek szól, mégis megvan a húzása és ütőssége. A Stoned elnevezésű, egyik legjobban sikerült szerzemény nyitja a korongot, utána pedig a kicsit viccesre sikerült klippel rendelkező Spaceship szólal meg. Nem is lenne rossz, ha idén valamelyik fesztiválra elhívnák őket, valószínűleg élőben mindent tarol a négyes. Velvet Revolver-fanoknak kötelező album!

Marosvölgyi Luca

Puddle Of Mudd: Volume 4 – Songs In The Key of Love and Hate – Flawless/Geffen, 2009

FILM – Árral szemben

A montreali filmrendező, Jean-Marc Vallée finom, megjelenésében és történetében is rendkívül kellemes filmet készített Viktória királynő trónra kerüléséről, uralkodásának első éveiről, és elsősorban szerelméről Albert herceggel. A film tradicionális kosztümös dráma, amelyben Vallée tiszta kézzel mert hozzányúlni a szerelem érzéséhez, nem túláradó pátosszal, de epikus léptékkel meséli el a két fiatal mélységes vonzalmát, megdönthetetlen ragaszkodását. Eközben zajlik a történelem, s a királynő legfőbb tanácsosa, mentora, a megbukott whig miniszterelnök, Lord Melbourne (Paul Bettany remek játéka) mellett kitartván vívja ki országa ellenszenvét, küzd anyja s annak tanácsadója, Conroy befolyása ellen, s járja meg a hatalmi érdekek terhes útját, hogy végül országának méltó és felelős vezetője lehessen. Emily Blunt ragyogó a királynő szerepében, az Albertet játszó Ruper Frienddel közös jeleneteik megkapóak és erősek, s igen hatásos dramaturgiával bírnak.

Herbák Dóra

Az ifjú Viktória királynő – angol–amerikai történelmi dráma, 2009

KIÁLLÍTÁS – Balogh – 80!

Szinte nemzeti ünneppé vált fiesta keretében nyílt meg Balogh László életmű-kiállítása szülővárosában, Szentendrén, 80. születésnapja után pár nappal. Kivételes, elgondolkoztató, rendkívüli tárlat. A művész, aki több mint ötven éve diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, mindig büszke volt arra, hogy Barcsay Jenő milyen korán kitüntette őt barátságával, amely egy életen át tartott. A kiállítás elénk tárja Balogh rendkívül következetes és módszeres festői munkásságának fejlődési ívét, amely által egy nagyon személyes, lágy konstruktivizmus képviselőjévé, mesterévé vált. Mindemellett a festői törekvéseihez szorosan kapcsolódó szitanyomatai, rajzai, valamint plakátjai, illusztrációi, kiállítási grafikái, könyvborítói teszik egészen egyedivé a tárlatot. Balogh jelentős festő, tiszta, tömör törekvésekkel, arculattal, de ő tervezte Szentendre város címerét is, amely oly sokfelé hirdeti a hely szellemiségét. Így ő maga is emblémájává vált Szentendrének. Emberségével és művészetével is.

Feledy Balázs

Balogh László kiállítása – Művészetmalom, Szentendre, megtekinthető március 15-ig

KÖNYV – Irodalmi útlevél

„Úgy éreztem magam, mintha egy regénybe csöppentem volna, épp azokon a helyeken jártam, amelyekről oly sokat olvastam” – írta 1865-ban Louisa May Alcott, amerikai írónő naplójába, miután bejárta Dickens Londonjának látnivalóit. Shannon McKenna Schmidt és Joni Rendon kötete valami hasonló érzést vált ki olvasójából, akár, ha utazása közben hívja segítségül, akár, ha otthon, a fotelben olvassa. Hiszen lapjain megelevenedik Franz Kafka Prágája, Shakespeare Angliája vagy Victor Hugo Párizsa, megismerkedhetünk Monte Cristo kastélyával, de a New York-i Poe-házzal is. Külön köszönet illeti a magyar szerkesztőket azért, amiért vették a fáradságot, és a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével magyar vonatkozású részekkel is kibővítették a kötetet. Így megtudhatjuk többek között azt is, hogy hol írta Szerb Antal az Utas és holdvilágot, hol ismerkedett meg Ady Lédával, merre járt Tamási Áron Amerikában, és merre lakott Márai Olaszországban.

BB

Shannon McKenna Schmidt – Joni Rendon: Regényes úti célok – Irodalmi emlékhelyek világszerte – Geographia Kiadó, 2009

ZENE – Nosztalgia jazz

Aligha volt a könnyű műfaj történetében még egy olyan átütő nemzetközi sikert aratott magyar kompozíció, mint a Szomorú vasárnap. A 120 éve született Seress Rezső dalát repertoárjára tűzte szinte minden énekes és jó néhány hangszeres zenész is Ray Charles-tól Branford Marsalisig. Ez a darab lett a két neves magyar jazzművész második közös albumának címadója is. Az utóbbi idők dicséretes gyakorlata, hogy zenészeink az amerikai sztenderdek mellett egyre gyakrabban merítenek a gazdag hazai dalkincsből is, amely semmivel sem marad el azok mögött. A tenorszaxofonos Csepregi Gyula és a zongorista Rátonyi Róbert jó ízléssel dolgozták fel az ismert magyar slágereket, bizonyítva az alapigazságot, hogy a jazzben nem a mi, hanem a hogyan a legfontosabb. Király Linda énekesnő közreműködése még inkább színesíti a feldolgozásokat.

Márton Attila

Csepregi Gyula – Rátonyi Róbert: Szomorú vasárnap – Hunnia Records-EMI, 2009

KÖNYV – Élni, mindenáron

Izgalmas olvasmány Sárdi Jenő könyve, aki élete legnehezebb esztendejébe avatja be az olvasót. A főiskolás fiút 1944 őszén, a háború utolsó hónapjaiban sorozzák be, nem sokkal később katonakórházba, végül pedig az amerikai hadsereg fogolytáborába kerül. A nehéz életkörülmények ellenére új lehetőség tárul fel a legyengült, éhező fiú előtt. Munkára jelentkezik, s döbbenettel kevert csodálkozással tapasztalja meg és mutatja be az amerikai hadsereg katonáinak magas színvonalú, bőséges ellátását, a legapróbb részletekig kidolgozott belső szervezési gyakorlatát. A munkával az idő is gyorsabban telik. Kár, hogy a hazaérkezés pillanatával váratlanul elfogy az olvasnivaló.

Csernóczky Judit

Sárdi Jenő: Hosszú esztendő „Vae victis!” – Kairosz Kiadó, 2009

SZÍNHÁZ – Recitativo

Az embernek olyan érzése támad, mintha egy gimnáziumi előadást nézne, mások szerint pedig egy művelődési házban járunk, valahol egy kamaszkori matiné idején, de még ez sem különösebben zavaró. Nem azért, mintha az előadás annyira jó lenne, de azért, mert Beaumarchais nagyon jól írta meg ezt a darabot. Nincs itt szó rendezésről (a rendező Bánfalvy Ági), de még díszletről sem, festett kulisszák előtt jelennek meg az alakok, akik felvonultatják az előadás mondatait, a szerző humorát. A színház jelen esetben a társasági élet részévé válik, nem akar többet, mint jelentősen leegyszerűsített módon szórakoztatni, a társulat pedig így vagy úgy, de eléri a célját. Rékasi Károly Figaro szerepében még egészen visszafogott is a színjátszást inkább hangsúlyosan imitáló, mintsem művelő társaihoz képest, a közönség pedig hálás azért, mert nevethet.

Herbák Dóra

Beaumarchais: Figaro házassága, avagy egy őrült nap története két részben – Thália Színház