Az, hogy végül mégsem így lett, nem is rajtuk múlt: a megfelelő felvezetés, a jellemfejlődés teljes hiánya és a finoman szólva is elnagyolt történetvezetés miatt a karakterek nem válnak sem ismerőssé, sem szerethetővé – inkább idegesítővé. Pedig a nagyképű, elviselhetetlen, diákgyűlölő Diaznak, akit nem a rábízott nebulók szellemi kiművelése, sokkal inkább a mellnagyobbító műtét és a férjfogás körüli machinációk vezérelnek, igazán jól áll, hogy szinte önmaga karikatúrája lehet. Ám a csúnya beszéden, testi működésen, béna ellenlábason és egyéb lapos kliséken alapuló történetet még így sem képes elvinni a hátán. Még akkor sem, ha kocsimosás közben újfent bebizonyítja, hogy Hollywoodban negyvenévesen is lazán nézhetsz ki húsznak.

Farkas Anita

Rossz tanár – amerikai vígjáték, 2011

ZENE – Műfajtalálkozó

Mindig örömteli esemény, ha komolyzenei hangszerek szólaltatnak meg pop/rock felvételeket, mert ezzel mindenképp magukat is népszerűsítik. A gyermekkoruktól csellózó, horvát Luka Sulic és Stjepan Hauser arra vállalkozott, hogy minden kíséret nélkül kettesben tolmácsoljanak eltérő műfajú korábbi sikereket. Megdöbbentő hangzásvilággal jelenik meg többek között a U2: With Or Without You, Michael Jackson: Human Nature és Smooth Criminal, a Nirvana: Smells Like Teen Spirit, Sting: Fragile, a Guns ’n’ Roses: Welcome To The Jungle szerzeménye, összesen egy tucat dal. A két csellista életkora ellenére jelentős komolyzenei elismertséget szerzett szerte a világon, fellépett a Royal Albert Hallban, játszott Károly hercegnek a Buckingham palotában.

Szakács Gábor

Luka Sulic & Stjepan Hauser: Cellos – Sony Music, 2011

KIÁLLÍTÁS – Együtt

Immár több mit negyven éve a szentendrei új művésztelep lakója Jávor Piroska festőművész és Asszonyi Tamás szobrászművész. Együtt töltött évtizedeik során mindketten nagy ívű életművek létrehozói, melyek ráadásul teljesen önállóak, szuverének. Találkozási pontjuk stílusban nincsen, s legfeljebb a sajátos iróniára hajlamos látásmód az, ami összeköti őket. Jávor Piroska üde, lírai konstruktivista festészete tele van játékossággal, némi öngúnnyal, míg Asszonyi Tamás szervesen egyesíti a fát, a követ és a bronzot, kiürült demizsonjaiból és ételek megnevezéséből (!) is képes humorral teli plasztikát készíteni, míves kivitelezéssel. Közös munkájuk, a Kis népek című kompozíció megrázó, ugyanakkor nagyon is életszerű. Az idő felfüggesztése kiállításuk címe. Valóban, míg ott vagyunk: minden időn kívülivé válik.

Feledy Balázs

Az idő felfüggesztése – Jávor Piroska és Asszonyi Tamás kiállítása, Skanzen Galéria, Szentendre, megtekinthető: augusztus 28-ig

KÖNYV – Haikuk és rubaiok

A költészet legkézenfekvőbb alaptémái – így például a szerelem, a család, a haza, a boldogság, a fájdalom – a legegyszerűbb, ámde legfontosabb dolgok. E területeken lehet az olvasókat érintő, mindig aktuális verseket írni. Ágoston Dániel még csak huszonhárom éves. Ez pont az a kor, mikor verset ír az ember. A kötet verseinek többségét kitevő haikui – a zen szellemében – megfontoltabb, meditálóbb szerzőt feltételez. De mégis híven a zen szelleméhez, versei mintegy koppintásként, hirtelen felismerésként hatnak, illetve fogalmazódnak meg. Egyik jobb, mint a másik. És hogy mennyire nyitott terep Ágoston Dánielnek a költészet színes világa, mutatja, hogy az arab-perzsa eredetű rubaiok versformában is otthonosan mozog. Pedig az is az illúziótlan, józan költők formája, hazája.

Bognár József

Ágoston Dániel: Illúziók (és néhány megjegyzés) – magánkiadás, 2011

ÉTTEREM – Csillár és katarzis

A szocializmus éveinek kollektív felelőtlenségét követően a borászok képviselték talán az első üdítő kivételt abban, hogy nevüket adták munkájukhoz. Két évtizednek kellett eltelni, amíg a vendéglőknek nemcsak a nevét kezdtük megjegyezni, hanem a séfét is. S ahogy húsz esztendeje megtanultuk Gere Attila, Tiffán Ede vagy Bock József nevét, úgy most megtanuljuk Lithauszki Zsolt, Pethő Balázs vagy Széll Tamás nevét. A cukrászatban pedig Mihályi Lászlóét, aki talán a legismertebb és legelismertebb a szakmában. Örömmel olvastam nemrégiben, hogy afféle „kreatív séfként”, illetve cukrászként működött közre a Villa Bagatelle desszertkínálatának kialakításakor. A jeles kulináris egység pékségében remek kenyereket árusítanak, a kávéházban a desszertek mellett kínálnak reggelit és ebédet is, ám sajnos este hét órakor zárnak, így legfeljebb egy nagyon korai vacsorát lehet elfogyasztani. Mi déltájt három desszertet, egy málnás süteményt, egy csokis tarte-ot valamint a helyről elnevezett desszertkompozíciót rendeltünk, továbbá egy kenyérkosarat kacsamájhabbal, avokádókrémmel és mangalicaszalámival. Leszámítva a modernnek és dizájnosnak szánt, de rettenetesre sikeredett lila csillárokat, mindent a legnagyobb rendben találtunk. A desszertek pedig nem egyszerűen finomak, hanem egyenesen katartikusak voltak. Újabb ínyenc zarándokhellyel gyarapodtunk…

Dorozsmai Endre

Villa Bagatelle – Budapest, Királyhágó tér

KIÁLLÍTÁS – Élet a kerámiáért

Értelmiségi család gyermekeként 1947-től az Iparművészeti Főiskola hallgatója, az első kerámikus évfolyamon Borsos Miklós, Gádor István és Miháltz Pál növendékeként. Családjával együtt 1951-ben kitelepítik a Hortobágyra, 1954-ben tud diplomázni, majd több mint öt és fél évtized alkotómunka következik úgy, hogy folyamatos belső és külső küzdelmek során lassan alakul és fejlődik a szemlélet, s átalakul az alkalmazott anyag és technológia. Ez a nagy ívű életút és életmű Gálócsy Edit keramikusművészé, aki a múlt évben váratlanul, 82 évesen eltávozott közülünk, de akinek hallatlanul gazdag művészi életművéből most rendkívül látványos emlékkiállítás látható. A tárlathoz – amely a nyár egyik kiállítási csúcseseménye – igényesen szerkesztett kiadvány is társul.

Feledy Balázs

Gálócsy Edit emlékkiállítása, Barabás-villa, megtekinthető: augusztus 31-ig

KÖNYV – Nyűglődés-folyam

Hogy népiesen fogalmazzak: sem erekciót, sem művészetet nem lehet akarni. Philip K. Dick, amerikai író zseni volt abban, amit ő talált ki, mégis érthetetlen mód görcsösen szeretett volna azzá lenni, amit rettentő sokan csinálnak érdektelenül és feleslegesen. Idomulni szeretett volna, noha lelkileg alkalmatlan volt rá. „Igazi irodalom” – ez volt az álma. Részévé akart válni a nagybetűs kánonnak. Irodalmi ügynöke (és jó barátja) egy halála után készült interjúban így nyilatkozott: „Szerintem a szépirodalmi dolgai tized annyira sem voltak olyan jók, mint a sci-fi-jei.” Hát, igen. A Timothy Archer lélekvándorlása harmadik darabja annak a Valis-trilógiára keresztelt fárasztó nyűglődésfolyamnak, amit a „hivatalos kultúra” ítészei az egekbe magasztalnak, de maguk sem olvasnak soha.

Pozsonyi Ádám

Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása – Agave, 2011