Anyja (Ónodi Eszter) tisztában van vele, hogy ebben a világban csak a legextrémebb előadásokkal lehet érvényesülni, így hajánál fogva lógatja fel magát a cirkuszi sátor tetejére fáklyákkal zsonglőrködve, miközben kislánya minden áldott este az életéért imádkozik odalentről. Deák Krisztina rendező mögött ízig-vérig profi stáb dolgozott: az operatőri munka, a jelmezek, a díszletek mind lenyűgözőek, a színészek pedig hasonlóképpen elragadó alakítást nyújtanak – élen az anyát játszó Ónodi Eszterrel. A rendezőnek nem kellett volna mást tenni, mint elmesélni az egyébként valós események alapján írt történetet, de sajnos nem bírja megállni, hogy ne nyomja rá a filmre saját kézjegyét: a teljesen felesleges művészi elemek lassítják a tempót és gyöngítik a drámát. A végeredmény így is tetszetős, de az alapanyagban rejlő potenciálhoz képest kissé sovány.

Német Dániel

Aglaja – színes, magyar–lengyel–román játékfilm, 110 perc, 2012. 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

ZENE – Érett

A Kanadában magyar származású anyától született énekes, szerzőnő Alanis Morisette négy év után jelentkezett új dalaival. Az időközben gyermeket vállaló vegetáriánus, környezetvédő hölgy 1991-ben kezdődött pályafutása legérettebb lemezét készítette el. Hangulati elemek tárháza. Akár ugyanabban a dalban is – Celebrity – váltakozik a szellős hangszerelés a rockosabb telítettséggel. Különösen szépek a zongoraalapú (Empathy, Havoc) és fafúvósokkal, hegedűvel is díszített (Win And Win) lírák, de nem hiányozhatnak a sejtelmes pillanatok sem (Receive). Úgy a teljes lemez zeneisége, mint hangszerelése mesterfokú. Olyan pop műfajba sorolható alkotás, amely első percétől az utolsóig magával ragadja igényes hallgatóját.

Szakács Gábor

Alanis Morisette: Havoc And Bright Lights – Sony Music, 2012

KIÁLLÍTÁS – A pillanat varázsa

A Nagykörúton, a Vígszínház és a Nyugati pályaudvar között található könyvesbolt emeleti galériáján tényleg jazzfantáziák lógnak a falakon. Siklós Péter művészete abban különbözik más fotográfusok munkáitól, hogy ő nem csupán a fotóriporter tárgyilagosságával kattintja el masináját, hanem megpróbálja a jazz lényegét – a dinamizmust, a rögtönzést, a szabadságvágyat és a mindent elsöprő extatikus lelkesedést – képi megfogalmazásban visszaadni. Ezért „avatkozik be” a képek végleges megjelenítésébe különleges módszerekkel: a negatívok és a nagyítások módosításával, olykor festményszerűvé formálásával. Az idős művész egész pályája során igyekezett nemcsak a nagy horderejű koncerteken jelen lenni, de kis klubokba, vidéki fesztiválokra is eljutott. Képei újságokban, folyóiratokban és könyvekben jelentek meg, de ő jegyzi az egyetlen hazai jazzfotóalbumot is. A tárlat természetesen csak ízelítőt tud adni több évtizedes munkásságából, amelynek során Louis Armstrong 1965-ös Népstadion-béli koncertjétől Billy Cobham tavalyi ceglédi fellépéséig számtalan emlékezetes pillanatot örökített meg számunkra.

Márton Attila

Jazzfantáziák – Siklós Péter fotókiállítása – Örkény István könyvesbolt, megtekinthető október 31-ig

OPERA – Felemás kép

Visszafogott, szolid rendezés, a díszletek és a jelmezek „összemossák” az évszázadokat, sötét öltönyös urak szaladgálnak bőröndökkel a színpadon a nyitány második része és a zárókép alatt, kardokkal, bárdokkal, a Szent Koronával. Előkerül az alaptörvény is, mintegy jelezvén, a politika éppúgy átszőtte a mindennapi életet a XV. században, mint napjainkban. Az önös érdek vezérelte hatalmi harcot a katonatiszti egyenruhát viselő Cillei és Gara nádor jeleníti meg, az esküjét megszegő, tizenhét esztendős királlyal, V. Lászlóval, akit Ferenc József-i jelmezbe öltöztettek. Dalszínházunk ezzel a produkcióval akarja bevezetni a középiskolásokat első nemzeti operánkon keresztül a műfaj szeretetébe, egyben hazánk történelmének megismerésébe. Az utóbbi így, a leírtak értelmében nehezebb lesz… A gyönyörű Erkel-muzsika a zenekar harsánysága okán nem igazán bontotta ki a partitúrából a mű érzelemgazdagságát. A Szűcs Gábor rendezte és Héja Domonkos vezényelte előadáson Fekete Attila (László) most is erőből énekelt, de voltak szép pillanatai, Miklósa Erika (Mária) hangja a premieren nem csillogott szokott fényével, Fodor Beatrix (Szilágyi Erzsébet) a fináléban szuggesztíven jelenítette meg a fiáért aggódó anyát. Szvétek László (Cillei) és Kálmándi Mihály (Gara nádor) hiteles, erős karaktert hozott. Az Operaház premiert megelőző marketingmunkája viszont több mint ígéretes.

Spangel Péter

Erkel Ferenc: Hunyadi László – Magyar Állami Operaház, szeptember 29., premier

ÉTTEREM – Egyedi és lokális

Talán nem sértődnek a Tokaji borvidéken kívül tevékenykedő remek borászok, ha elöljáróban leszögezem, hogy Tokaj a legjelentősebb magyar borvidék, melyen keresztül megmutathatjuk magunkat a világnak. Továbbá hasonló realista toleranciát remélek a Mádon kívüli kitűnő hegyaljai borászoktól, ha ehhez hozzáteszem, hogy a tokaji borvidék legjelentősebb bortermelő települése Mád. Ezzel együtt a legutóbbi időkig az extra igényekkel érkező borturistának probléma volt, hogy Mádon belül hol lakjon, vagy hol egyen valami jót. A Mádi Kúria valamennyire ugyan enyhítette a hiányt, de a csúcsgasztronómia a Gusteau élményműhellyel vetette meg a lábát a településen. A Gusteau-nak testvérintézménye a Mád bejáratán fekvő Első Mádi Borház, ahol baráti árú ebédmenüt, borkorcsolyákat fogyaszthatunk, hasonlóan kedvező áron borozhatunk, a borokat pedig szaküzleti áron el is vihetjük. Itt a minap sonkatálat, sajttortát és csokoládétortát ettünk (úgy informáltak minket, hogy ezek is a Gusteau konyháján készültek), a Gusteauban pedig két napra rá két izgalmas előételt rendeltünk: bárányhurkát mentás kuszkusszal valamint cukkiniflant házi füstölt kacsamellel és tepertővel. A tepertő csak jelképes volt és nem is találta a helyét ebben a kompozícióban, de ettől függetlenül ténykérdés, hogy jól és kreatívan főznek, a tárgyi környezet egyszerre rusztikus és nagypolgári, a kiszolgálás kifogástalan, a borlap pedig impozáns. Egyszóval egyedi, lokális élmény. Aki arra téved, ki ne hagyja!

Dorozsmai Endre

Gusteau élményműhely – Mád, Batthyány u. 51.