A Z világháborúban megismerhetjük ezek vér nélküli társait: egy kétszázmillió dolláros blockbuster ugyanis manapság már elképzelhetetlen komolyabb korhatár-besorolás mellett, így a készítők kénytelenek voltak háttérbe szorítani a belsőségeket, helyette pedig – meglepetés! – a látvány dominál. Pillanatok alatt leamortizálódó nagyvárosok, repülőgép-szerencsétlenség és a megannyi tömegjelenet saját erejéből igyekszik pótolni azt a feszültséget, amely az aprólékosan felépített atmoszféra, a feszültségfokozás és a fizikai iszony dolga lenne. A társadalomkritika hasonlóképpen díszesen semmitmondó, de legalább Brad Pitt elgyötört ráncai újat mutatnak. Max Brooks könyve hagyományos mozifilmes keretek között minden bizonnyal adaptálhatatlan lett volna, de azért a semminél mindenképpen többet is át lehetett volna venni annak friss és drámai megközelítéséből. Szerencsére a villámgyors tempó mégsem hagyja lankadni a figyelmet, így a Z világháború lényegében kielégíti a szuperprodukciókkal kapcsolatos elvárásainkat – még ha a Budapesten forgatott jeleneteket egy az egyben ki is vágták belőle.

Német Dániel

World War Z – színes, magyarul beszélő, amerikai-máltai akció-horror, 2013

ZENE – Múltidézés

Nem sok lemezmegjelenést övez akkora hype, mint amilyen a Random Access Memoriest előzte meg, nem véletlen, hogy a Daft Punktól sokan a gépzene műfajának újbóli megreformálását várták. Bár a korong végül több hallgatás után sem érződik forradalminak, mindez egyáltalán nem negatívum: távol a manapság divatos irányzatoktól, az új album egy könnyed hangulatú, lassú tempójú múltidézés, amely a hetvenes–nyolcvanas évek tükörgömbös diszkóiba repít vissza. Bár a képzetünkben a korszak gyakran társul a drogokkal és a lecsúszással – A sebhelyes arcúból és a Studio 54-ről hallott történetekből kiindulva –, a francia elektronikus duó egy jóval napfényesebb oldalát tárja elénk ennek a talán soha nem is volt nyárnak. Bár jó néhány dal, mint a Get Lucky című szupersláger egyből hat, a korong elsősorban elmélyült, odafigyelő hallgatást kíván.

Német Dániel

Daft Punk: Random Access Memories – Columbia, 2013

KIÁLLÍTÁS – Balatoni korona

Izgalmas, a korábbiaktól némiképp eltérő kiállítással várja az érdeklődő látogatókat az igényes kiállítóhely. Vagyóczky Károly a kortárs magyar képgrafika bravúros képességű alkotója – aki sok évtizede a magyar bankjegytervezés alapvető személyisége – bemutatja képgrafikáinak egy szűk válogatását, finom érzékenységgel történelmi személyiségeinkről készített rajzait. Jó ismét megbizonyosodnunk arról, hogy amikor papírpénzeinknek netán művészi minőségét is megítéljük, akkor a világ – elismerten – legesztétikusabb pénzeivel érintkezünk… Ám a forint tervezése megállt, a pénzjegynyomda valamikor nevezetes tervezőműhelyét szélnek eresztették. Vagyóczky így most – tevékenysége más területei mellett – megtervezte a balatoni korona pénznemét és pénzegységeit. Noha ez a pénz Veszprém megye kelet-balatoni régiójában hét önkormányzat – hivatalosan – pénzhelyettesítő utalványa, s kizárólag helyben árusított termékek, szolgáltatások vásárlására alkalmas, mégis az igényes munkálatok folytán valódi pénzként funkcionálhat. A kiállított balatoni korona műtárgyként is megállja a helyét. Köszönhetően a tervezőnek.

Feledy Balázs

Vagyóczky Károly kiállítása – Tihanyi Bencés Apátság Galériája, Tihany, I. András tér 1., megtekinthető július 15-ig

ZENE – Táncházi nosztalgia

A Muzsikás együttes legutóbbi lemeze igazán jól sikerült válogatás, úgynevezett „Best of” album. Felidézi a hazai táncházmozgalmat, a 70-es, 80-as évek pezsgő kulturális reneszánszát – ennek a sajátos műfajnak a hőskorát. Olyan legendás dalok hangzanak el, mint a „Hidegen fújnak a szelek…” vagy a címadó Repülj, madár, repülj…”. Az időközben a zenekartól megvált két emblematikus művész: Sebestyén Márta és ifj. Csoóri Sándor ezeken az „archív” felvételeken természetesen még szerepel. Nekik oroszlánrészük volt abban, hogy az együttes nevét világszerte a magyar népzenével azonosítják. Csoóri Sándor érdeme az volt, hogy ő alakította mindenki által befogadható „világzenévé” az autentikus népzenét, Sebestyén Márta hangja pedig még az „Az angol beteg” alkotóit is megigézte. Az összesen 26 dalt tartalmazó dupla albumra vonatkozóan az egyetlen kifogásolható momentum az, hogy – lévén szó egy még ma is alkotó együttes „Best of” lemezéről – elvárható lett volna ízelítőt adni jelenlegi munkásságukról is néhány szám erejéig. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a válogatást főként külföldi terjesztésre szánták, erre utal a címlap és az, hogy az ismertető angol nyelvű.

Márton Attila

Muzsikás: Repülj, madár, repülj – Nascente, 2012

FILM – A campus rémei

A Pixar legújabb produkciója, a 2001-es Szörny Rt. folytatása vagy inkább előzmény filmje nemcsak messze felülmúlja minőségben a Merida, a bátort, hanem megfelelően vicces is, miközben az amerikai egyetemi élet minden nehézségét górcső alá veszi. A film Mike „zöld egyszem” Wazovski és James „kék oroszlán Sulley” Sullivan barátságának kezdetét mutatja be, akiknek egyetlen céljuk, hogy ők legyenek az iskola legrémisztőbb figurái. Az egyetemi élet felé való kikacsintás főleg abból a szempontból telitalálat, hogy a forgatókönyvírók a valóságot tükrözve mutatják be a különböző egyetemi házak közötti állandó versengés hatásait. A Szörny Egyetemmel így a Pixar ismét bebizonyította, hogy animációs film készítésében még mindig ők a legjobbak, hiszen a barátságról és az összefogásról szóló történet egyszerűen szerethető, a környezet felépítése és a szörnyek változatossága pedig elképesztő. Még ha a 3D szokás szerint nem is tesz annyit hozzá a látványhoz, mint amennyit várnánk tőle.

Pozsgai András Tamás

Szörny egyetem – színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 2013

ÉTTEREM – Csárdakonyha

A fősodratú csárdakonyhát is lehet jól csinálni. Lélekkel, igyekezettel s a vendég megelégedésére. A minap Mátraderecskén érdeklődtünk, hogy hol lehet a közelben jót enni. Vendéglátónk a falu tőszomszédságában fekvő Recsken ajánlott egy helyet. Seperc alatt ott voltunk, kedvesen fogadtak, előbb a kellemes, árnyas teraszon ültünk le, majd behúzódtunk a télikertbe, ahol megannyi növény és szép dekorációs tárgy teremt otthonos hangulatot. Az étlap a megszokott fogásokat kínálja néhány tájjellegű, palócos kivétellel. Rendeltünk palóclevest, tócsnit fokhagymás tejfellel, juhtúrós sztrapacskát, pacalpörköltet és bakonyi sertésbordát. Ételeink mind jól voltak elkészítve, apróbb problémát csak az jelentett, hogy a nyilvánvalóan ipari eredetű tejfelt nem sikerült megfelelően homogenizálni a gombamártásban, így szemcsés volt, a sztrapacska műfajában meg szerencsésebb, ha a sült szalonnakockákat a tetejére szórják, hogy ne puhuljon meg. Egyébként ízre, állagra minden rendben volt. Kiemelném a pacalpörköltet, mely egyik legjobb élményt nyújtotta azok közül, amit valaha ettem. Kifogástalan, harmonikus fűszerezés, kitűnő, nem túl puha, nem túl feszes állag. A borlapot nem ártana bővíteni, az idő mintha húsz esztendeje megállt volna itt: ma már nem nehéz beszerezni igen jó minőségű mátrai borokat a tökéletességre törekvő kistermelőktől. Érdemi bor hiányában sört ittunk, ami friss volt, olcsó és megfelelő hőmérsékletű. Aki reális elvárásokkal ül be a Liget vendéglőbe, nem fog csalódni.

Dorozsmai Endre

Liget vendéglő – Recsk, Kossuth út 199.