A 2 kaliber tovább erősíti ezt a képet: a kerületi rendőrség zsaruja (Denzel Washington) és a haditengerészet nyomozója (Mark Wahlberg) éppen egy ilyen alvilági szervezetbe épül be, hogy elkapja annak fejét, de nem is sejtik egymásról, hogy a másik is tégla. Amikor azonban közösen meglovasítják a gengszter pénzét, hamar tisztázódnak a lapok – addigra azonban már saját kötelékükből is rájuk vadásznak. Mint a legutóbbi, szintén Wahlberg főszereplésével készült Csempészek alkalmával is kiderült, Baltasar Kormákur meglehetősen középszerű rendező: kezében a B-kategóriát alig megütő, langyos krimiként, nehézkesen gördül előre ez a történet is, mindössze a karizmatikus színészek összjátéka menti a menthetőt.

Német Dániel

2 kaliber – színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 109 perc, 2013

ZENE – Időutazás

Az ember azt hinné, hogy véget ért a rock aranykora. Ennek a borúlátásnak tökéletesen ellentmond az amerikai Almann Brothers Blues Band énekes-gitárosa, Warren Haynes vezette Gov’t Mule társulat tizedik, Shout című dupla anyaga. Hivatalos meghatározás szerint southern, hard, blues rock. Egyediségét az adja, hogy a felvétel dalait ugyanennyi előadóval, köztük olyan világhírességekkel, mint Elvis Costello, Glenn Hughes, Steve Winwood bónusz CD-n is megjelentették a kiadvánnyal együtt. A Captured (Jim James) még Pink Floyd, míg a Stoop So Law (Dr. John) pedig jazzelemeket is tartalmaz. Mintha nem is ezt az évet írnánk, rock időutazáson veszünk részt. Annak, aki nem az 1970/90-es időszakban nyűtte a zenét és senkitl nem hallott erről a korszakról, kincsesbánya a kiadvány.

Szakács Gábor

Gov’t Mule: Shout, Provogue/Albamusic, 2013

KIÁLLÍTÁS – A századelő luxusa

Az olasz–magyar kulturális év keretében, tavasszal a római Capitoliumi Múzeumban debütált A szecesszió mesterei kiállítás, amelyet most az Iparművészeti Múzeumban láthat a közönség. Szivárványszín mázak, kecses, karcsú formák, játékosan tekerendő ornamentika: mind a szecesszió stílusjegyei. Az art nouveau szellemében fogant műremekeket Radisics Jenő, az Iparművészeti egykori igazgatója kezdte gyűjteni kiváló érzékkel a századelőn: a tárgyak a szecesszió születésének pillanatát őrzik. Így került a gyűjteménybe többek közt az úgynevezett Tiffany-techinkával készített lámpaernyő a stílusteremtő Louis Comfort Tiffanytól, vagy Francois-Raoul egy párizsi táncosnőről mintázott aranyszínű lámpája. És ami a legfontosabb, hogy talán nincs még egy olyan művészeti stílus, amelyben a magyarok ennyire együtt lélegeztek volna az európai művészettel: Rippl-Rónai József Andrássy Tivadar budai palotájának ebédlőjébe tervezett, jellegzetes ornamentikájú étkészlete, a Vörös ruhás nő rózsával című falikárpitja, vagy a Kasszandra című faliszőnyeg, a hazai szecesszió egyik emblematikus alakjának, Korösfői Kriesch Aladárnak a munkája, mind erről mesélnek. A tárlathoz kapcsolódnak a párizsi Bigot-pavilon kerámiatárgyai Paul Jouve tervei alapján, amelyeket a századelőn vásárolt meg a múzeum.

Szentei Anna

A szecesszió mesterei – Iparművészeti Múzeum, 2014. február 28-ig látogatható

ZENE – Újra az élen

Világsztár apja – Nat King Cole – árnyékában neki sikerült az, ami a hírességek gyermekeinek nem mindig: számottevő zenei karrier áll mögötte. Kiváló hangja és attraktív megjelenése szinte predesztinálták a dívaszerepre a showbiznisz világában, mégis a kezdeti sikerek után megjárta a poklokat: drog és alkohol, zűrös magánélet és kórházi kezelések tették göröngyössé a csúcsra vezető utat. A 80-as évek közepétől szerencsecsillaga újra emelkedni kezdett, és 1990-ben elkészítette a világsikert aratott Unforgettable c. dalt, amelyben a technika jóvoltából duettet énekelt negyedszázaddal korábban elhunyt apjával. Művészetében sikeresen ötvözi a nagy amerikai énekes dívák előadásmódját a fiatalabb generációk modern vokális jazz-idiómájával, ezért minden generáció kedvence a ma már hatvanas éveit taposó sztár. Természetes, hogy imádott apja emléke egész pályáján elkísérte. Legújabb albuma is ezt bizonyítja, hiszen fél évszázad elteltével Nat King Cole három spanyol nyelvű nagylemezéből a legelsőnek a zenei anyagát dolgozta fel ötletesen, szép hangzásban, kitűnő hangszerelésekkel. Közérthető, szórakoztató popjazz, amely akár háttérzeneként is jó szolgálatot tesz.

Márton Attila

Natalie Cole: En Espanol – Verve-Universal, 2013

KÖNYV – Északi Big Brother

Puffogtathatnánk a kötelező közhelyeket a skandináv krimik sikerének okairól, ehelyett azonban csak azt szögezzük le, hogy a fiatal svéd írónő negyedik regénye is komplex szórakozást nyújt a bűnügyi irodalom kedvelőinek. Mondjuk ezt azért, mert a két, látszólag nem összefüggő kisvárosi haláleset feltárása mellett bepillanthatunk az északi Big Brother világába – a szereplők közül néhányan egy éppen ott futó valóságshow résztvevői –, Patrick Hedström nyomozó családi életének vacsorakészítős-kisgyerekes mindennapjaiba, néhány nyomasztó emlékfoszlány előbukkanása során pedig egyes meghatározó figurák sötét, tragikus múltját is megismerhetjük. Az így kialakult, meglehetősen túlzsúfolt masszát a realista ábrázolásmód menti meg: a városi tanács felkapaszkodott pojáca elnöke, Patrick esküvőre készülő menyasszonya vagy az élet- és munkaundorát golfőrületbe konvertáló Gösta rendőr a világ bármely hasonló településén ismerős embertípusok lehetnének. Ha rejtélyességben nem is, de a lelki mozgatórugók bemutatásában igazán erős regény született tehát, kifejezetten izgalmas utolsó harmaddal és mindenképpen méltányolandó magyar lábjegyzetekkel.

Farkas Anita

Camilla Läckberg: Vészmadár – Animus Kiadó, 2013

ÉTTEREM – Soha rosszabbat!

Örömteli jelenség, hogy egyre több színvonalas kávézó, borozó, pub nyílik Székelyföldön, ahová jó érzés beülni. Borkorcsolyák jellemzően nincsenek, aminek alighanem az az oka, hogy az ételszolgáltatáshoz annyi külön engedély és infrastrukturális feltétel szükségeltetik, hogy az üzemeltetők a hivatali harcok helyett inkább lemondanak a potenciális haszonról. Ilyen szeretni való hely Kézdivásárhely történelmi levegőjű központjában a Jazz Café is, melynek hangulatos, barátságos a beltere, itallapja kisebb jazzlexikon, a falakon művészi fekete-fehér fotók láthatók a műfaj nagyjairól. A választék nem túl széles, de van frissen préselt narancslé, amit ki is használtunk, s többféle magyar bor, bár a kínálatot jó lenne szélesíteni. Száraz fehérborból szerettünk volna fröccsöt, a Királyleánykára esett a választásunk, mely, mint utólag kiderült – nem szűkszavú pincérünktől, hanem saját magunk néztük meg –, az Ostoros-Novaj pincészetből származik. A borral találkoztam már egy piricskei étteremben, nem túl fajtajelleges, nem túl üde, de technológiailag nem hibás tétel, fröccsnek, ha nem is ideális (mint mondjuk Ludányi András, Konyári János vagy a Nyakas pince reduktív fehérei), de alapvetően megfelel. Kiültünk a teraszra, élveztük az életet, majd jó barátom terepjárójával felmentünk a Perkőre. Soha rosszabb napot!

Dorozsmai Endre

Jazz Café, Kézdivásárhely, Fő tér