Bár a rendező nem bújt ki a bőrérből most sem, az Időről időre egész játékideje alatt érdekesen lavírozik a szélsőségek között: néha reménytelenül szentimentális és műanyag, olykor azonban remekül adagolja a kiváló poénokat. A mű legnagyobb erénye mégis, hogy a szokásos konzervüzenet helyett kicsit mélyebb mondanivalóval és útmutatással rendelkezik – szó sincs persze igazi bölcseletről, de nem is Coelho-szinten mozog. A film főszereplője a huszonegy éves Tim, aki születésnapján megtudja, hogy családjának férfi tagjai képesek utazni az időben. Az addig kifejezetten lúzer fiatal pedig nem éppen a világ megmentésére, a történelem befolyásolására vagy egyéb magasztos célokra használja a lehetőséget, csupán arra, hogy végre becsajozzon, és az addig igencsak alacsonyon mozgó önbizalma pedig egy csapásra megnő. Curtis remekül használja ki a történetben rejlő potenciált, ügyesen vezeti karaktereit és a humort is jól adagolja – néha persze kínosan bőkezűen bánik az érzelmekkel, de eddigi életműve tekintetében mindez legalább felkészülten éri a nézőket.

Német Dániel

About Time – színes, magyarul beszélő, angol vígjáték, 123 perc, 2013

ZENE – Az igazi Veca

Szeptember közepén, közel két évvel első önálló albuma után jelent meg Janicsák Veca második lemeze, az Édes szavakkal. Bár a 2011-es kiadvány viselte a Veca világa címet, a mostani album mégis sokkal inkább „vecásnak” érezhető. És nem pusztán azért, mert a tizenkét szám többségét önállóan vagy társszerzőként jegyzi – a szöveg és a hangzásvilág éppúgy harmóniában van, mint ahogy a tucatnyi dal is egymással, illetve az énekesnő személyiségével. A kellemes, mosolygós könnyedség mögött itt sokkal mélyebb gondolatok rejtőznek, mint egy tucat popslágerben – ami semmiképpen sem megy a hallgathatóság rovására –, és kellemes a fülnek az is, hogy az abszolút (jó értelemben véve) mai dallamokat nem számítógépeknek, hanem valódi, klasszikus hangszereknek köszönhetjük. Az Édes szavakkal tipikusan olyan lemez lett, amit érdemes legalább egyszer nyugodtan, a hangfal mellé ülve meghallgatni, mert sokkal többet ér annál, mint hogy csak háttérzenének használjuk a mindennapokban.

Bándy Péter

Janicsák Veca: Édes szavakkal, Hear Hungary Music, 2013

KIÁLLLÍTÁS Jazzfotók

Az eMeRTon- és Artisjus-díjas jazz-zenész művészetével számos formációban találkozhatunk: ő a Benkó Dixieland Band trombitása, a Police Big Band vezetője, vendégszólista számos egyéb formációban. Másik nagy szerelme a fotózás, főleg a zenészkollégák megörökítése koncerteken és fesztiválokon, játék közben és a színpadon kívül. Nemcsak a zenei világ, de a színház vizuális élménye is megragadta: mára ő lett a nagykörúti Játékszín hivatalos fotósa. A képi világ iránti remek érzékét bizonyítja, hogy jóformán autodidakta módon jutott el a profi képkészítés szintjére, és most ez az első önálló kiállítása. A látványos fekete-fehér és színes fotográfiák a legkülönbözőbb helyszíneken készültek New York-i jazzkluboktól (Small’s, Blue Note) a MüPa színpadáig. Képein a műfaj hazai és nemzetközi kiválóságait láthatjuk az alkotás lázában (Szakcsi Lakatos Béla vagy Lew Tabackin) és olyan meghitt pillanatokban, mint pl. Gyárfás István gitárművész és egy zenerajongó kislány ismerkedése vagy a Benkó zenekar zongoristájának, Halmos Vilmosnak humoros portréja.

Márton Attila

Kép-hang – Szalóky Béla jazzfotói, Nemzeti Táncszínház galériája, megtekinthető október 20-ig

SZÍNHÁZ – Három a menyasszony

Az ajtócsapkodós bohózatok legnagyobb hibája általában az erőltetettség, amikor a szituációk már annyira elszakadnak a valóságtól, hogy röhögni sem lehet rajtuk. Szerencsére a Thália Színház Réthy Attila rendezte saját produkciója jó ízléssel áll meg a határon, és kellemesen szórakoztató, kiváló zenei betétekkel megtűzdelt két órában mutatják be a világon legtöbbet játszott francia színdarabot. Igaz, szerencsés mind a díszlettervező- (Cziegler Balázs), mind a színészválasztás: a párizsi építész lakása egyszerre modern és kifinomult, a bal szélen megbújó Belmondo-film plakát és a hatalmas ablak-óra kifejezetten telitalálat. Az időzítésnek ez esetben amúgy is nagyon fontos szerepe van, hiszen az aranyifjú Bernard (Pindroch Csaba) pontosan megtervezett menetrend szerint fogadja csinos stewardess barátnőit (Gubás Gabi, Tóth Eszter, Schell Judit). Amikor aztán, ahogyan ebben a műfajban is lenni szokott, a precíz terv összeomlik, és az angol, francia és olasz-svájci menyasszony egyszerre jelenik meg a színen, elkél a váratlanul felbukkant régi osztálytárs (Vida Péter) és az állandó jövés-menéstől lassan kikészülő házvezetőnő (Molnár Piroska) segítsége. Ők ketten válnak aztán az előadás húzóemberivé is: Vida Péter gatyaletolás nélküli vicces kisembere és Molnár Piroska hihetetlen mesterségbeli tudása – az arcával is úgy játszik, hogy az őrület – miatt már megéri beülni rá.

Farkas Anita

Marc Camoletti: Boeing, boeing – Leszállás Párizsban, Thália Színház, köv. előadások: okt. 16., 19., nov. 3., 10., 24., 29.

ÉTTEREM – Gyros és sör

A Dinig Guide Top Gasztronómia street foods kiadványa által a legjobbak közé beválasztott Kyros Gyros nem meglepő módon görög büfé, hiszen ez érezhetően a szerkesztők kedvenc irányzata. A gyrost jóféle görög pitába tekerik, amit érthetetlen módon mikrohullámú sütőbe tesznek, mielőtt a „rostlapra” helyezik. (Ez utóbbi egy igazi oximoron, mert valami vagy rost, vagy lap, de mióta egy professzionális konyhai felszereléseket forgalmazó cég alkalmazottja mondta, hogy ez a neve, majd láttam hivatalos reklámlapokon, árlistákon is ezt a megnevezést, azóta kénytelen vagyok így használni a közérthetőség kedvéért.) Másik probléma, hogy a sertéshús lenyeséskor még nyers volt, s hiába pirítottak rá egy kicsit a rostlapon, egyes húsdarabkák (ezek voltak többségben) nyersen kerültek a tekercsbe. Ennek dacára nem volt rossz a produkció, de azért szeretettel ajánlom a fiúknak, hogy erre jobban ügyeljenek, mert a magyar közönség nincs (sincs) hozzászokva a nyers sertéshúsfogyasztáshoz. Ami ugyanakkor jó szívvel ajánlható: ha már ott vagyunk a Hegedűs Gyula utca egy távolabbi részében, érdemes bemenni a gyrosos melletti, igen szép választékot és különleges csapolt söröket is kínáló sörszaküzletbe.

Dorozsmai Endre

Kyros Gyros – Budapest, Hegedűs Gyula u. 32.

ZENE – Kiforrott

A Dream Theater saját magát címül adva jelzi új korszakának kezdetét. És ez nemcsak dobosa, Mike Mangini, bemutatkozása, hanem az eddig is megszokott minőség megtartása mellett, egy zeneileg befogadhatóbb, dallamosabb vonal nyitánya. Ezt a váltást a zongora és az akusztikus gitár irányító szerepével is hangsúlyozzák. A védjegyükké lett változatosság és ütemváltások most sem hiányoznak, az egyórányi összhatás mégis kiforrottabb a korábbiaknál. Eredeti dobosuk, Mike Portnoy távozása után sikerült áttörniük az egyre elvontabbá váló, inkább technikai villogásra törekvő zenei vonalat és szélesebb tömeg felé nyitni.

Szakács Gábor

Dream Theater: Dream Theater – Roadrunners/Magneoton, 2013