Hirdetés

A Kosztolányiak sorsát-munkásságát jól ismerő Bíró-Balogh Tamás új könyvének apropóját néhány nemrégiben felbukkant dokumentum­együttes adta. A kéziratok Kosztolányi Dezső utolsó szerelméhez, Radákovich Máriához kapcsolódnak, a férjezett asszonyhoz írott levelek szerkesztett változata ismert volt ugyan az irodalomtörténészek és a valamelyest a nagyközönség előtt is, ám az eredeti írások és azok, amelyeket Mária vetett papírra Kosztolányinak, eddig még nem. A nő alakja, akit a közszájon forgó történet szerint Kosztolányiné Harmos Ilona így küldött el melegebb éghajlatra: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lud, én magát agyonverem a gyereke szeme láttára…”, Bíró-Balogh Tamás a dokumentumokból kiinduló új kutatásainak köszönhetően most végre élettel telik meg, származásának, mindennapjainak aprólékos bemutatása révén a korabeli irodalmi életbe is bepillanthatunk. És bár a kötet nagy része kettejük kapcsolatáról és annak irodalmi lenyomatáról szól, nem kevésbé érdekes azon rejtélyes harmadik, vagy ha a szerelmi négyszöget vesszük, negyedik személynek a bemutatása, aki húsz éven át volt titkos viszonyban Kosztolányival, és aki nélkül talán az Édes Anna sem születik meg soha. A laikus számára is nagyrészt élvezhető, olykor egészen humoros és csak néha bosszantóan aprólékos kötet mindenképpen hiánypótló munka, a szerző szenzációhajhászás nélkül, érzékenyen járja körül, mennyi mindent jelentettek a labilis Kosztolányinak a nők. „Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám.”

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés