Rockzene a magyar igazságért

– Nyakig vagyunk a koronavírus-járványban. Hogy érinti ez a legtöbbet koncertező magyar zenekart, a Kárpá­tiát?

– Nagyon készültünk erre az évre, hiszen idén van Trianon századik évfordulója. Különleges turnét terveztünk, minden helyszínen egységesen 1920 forintos belépővel, a tizennyolc év alattiaknak díjtalanul. Ehhez képest március első felében beütött a járvány, megállt az élet. Február 20-án volt az utolsó koncertünk, azóta nem léptünk színpadra, mert nem akartunk mazsolázni a közönségünkből, hogy ki fér bele a maximum ötszáz fős létszámba. A vírus második hulláma alatt pedig senkit nem akarunk kitenni semmiféle veszélynek. Persze ez nemcsak minket érint, hanem szinte minden szakmát. Nem tehetünk mást, reménykedünk, hogy jövőre javul a helyzet.

– A kényszerpihenő alatt mivel foglalkoznak?

– Dolgozunk, megszületett már vagy harminc dalötlet. Még nincsenek kidolgozva, csiszolgatjuk őket. Jövőre új albummal jelentkezünk, de szokásomhoz híven most sem árulom el előre, hogy milyen dalok lesznek rajta, legyen meglepetés.

– Tavaly tették közzé az Egyszerűen senkik vagytok című dalt, amiben ellenzéki politikusok kaptak hideget-meleget. A címzettek nem örültek neki, különösen a maradék Jobbik háza táján vették zokon az üzenetet.

– Igen, tavaly év elején még sokan felháborodtak, hogy az említettek egy dalba kerültek a balliberális társasággal. Égre-földre fogadkoztak, hogy szó sincs szivárvány-moslék koalícióról. Azóta nyilvánvaló, hogy mennyit értek a fogadkozások. Ma még aktuálisabb a dal, mint tavaly februárban, amikor megjelent. Nem nekünk kell magyarázkodni, nem mi vertük át a szimpatizánsainkat.

– Járvány ide vagy oda, dübörög a Székely Nemzeti Tanács által a nemzeti régiók védelmében elindított európai kezdeményezés, amit a Kárpátia zenekar is támogat. Mit várnak ettől az akciótól?

– Természetes, hogy szívvel-lélekkel támogatjuk az ügyet, hiszen a Kárpátia mindig is kiállt a magyar igazságért, ez határozza meg az egész pályafutásunkat. Reméljük, hogy végre helyükre kerülnek a dolgok, hiszen jelenleg fordítva ülnek a lovon Brüsszelben. Mindenféle újonnan bevándorolt kisebbségnek, az európaitól eltérő kultúrának, nemi eltévelyedésnek széles körű jogokat adnak, miközben az olyan őshonos nemzeti közösségek, mint a baszkok, a katalánok, a korzikaiak mindennapi létükben fenyegetettek. Nem beszélve a magyarokról, akik nekünk a legfontosabbak. Botrányos, elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió tagjaként Románia koholt vádak alapján a példa­statuálás és a megfélemlítés céljából börtönbe zárhat két magyar hazafit, ahogy tették ezt Beke Istvánnal és Szőcs Zoltánnal. Ez személyesen is érint, mert szinte gyerekkoruk óta ismerem őket, közeli barátaim. A honfitársaink nem bevándorlók a szülőföldjükön, a határt húzták át a fejük fölött ezer év államiság után. Az a minimum, hogy kötelező érvényű jogszabállyal garantálják az anyanyelvhez, a jelképekhez, az önszerveződéshez való jogukat.

– Ezzel feloldható lenne a trianoni tragédia?

– Könnyű nekem, nem vagyok politikus, így nem kell diplomatikusan fogalmaznom. Az én meggyőződésem, hitvallásom az, hogy Trianonra az egyetlen megoldás, ha a Kárpát-medencében helyreállnak az 1920 előtti határok.

– Ez a Kárpátia dolgát is megkönnyítené.

– Délvidékről 2010-ben tiltottak ki minket határozatlan időre a szerbek, Kárpátaljára 2015 óta nem juthatunk el. 2017-ben a román bíróságon is megszületett ellenem az ítélet, három évre kiutasítottak minket Erdélyből, mert egy 2014-es csíkszeredai koncerten elmondtam a véleményemet Trianonról, hangsúlyozva, hogy Székelyföld nem Románia. A kitiltásom idén év végén jár le, nagyon készültünk arra, hogy december 30-án koncertezünk Erdélyben, de a járvány miatt ezt el kell halasztanunk. Amint lehet, bepótoljuk. És aki arra számít, hogy ezentúl nem fogom kimondani a véleményemet, az csalódni fog.