Sárkány a parkettán
A Budavári Palotában újjászülető Szent István-terem augusztus 20-tól várja a látogatókat. A munkálatok lassan, de biztosan a végükhöz közelednek, mostanra elkészült a csodálatos terem látványos mennyezete és parkettája, valamint az egyedi bútorok többségének megmunkálásával is végeztek a szakemberek.A Szent István királyról elnevezett terem a Budavári Palota egyik legjelentősebb belső tere, amely a századforduló magyar iparművészetének kiemelkedő teljesítménye volt. Az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi sikert aratott, kialakításában a kor legkiválóbb művészei és iparosai vettek részt. A terem berendezésében a finom, aprólékos, bensőséges részleteké volt a főszerep, az alapvetően neoromán stílusjegyek mellett sok helyen felbukkant a magyar ornamentika is. Az ötvös-, fém- és famunkákat művészi gonddal végző iparosok mellett Strobl Alajos szobrász és Zsolnay Vilmos keramikusművész alkotásai, valamint Roskovics Ignác festő királyalakjai nyomán készült pirogránit képek díszítik a páratlan szépségű belsőt.
A legendás helyszínt a második világháborúban teljesen megsemmisült épületrész, a déli összekötő szárny rekonstrukciójával együtt alkotják újra a Várkapitányság szakemberei. A Nemzeti Hauszmann Program keretében számos művészettörténész, iparművész, restaurátor és más szakember dolgozik évek óta, hogy a Szent István-terem a régi fényében ragyoghasson.
Első lépésként a lehető legrészletesebben kellett rekonstruálniuk a terem díszítését és berendezését, régi dokumentumok és fotók segítségével: ez utóbbiak jó minőségének köszönhetően tisztán kivehetők rajtuk az aprólékos, bonyolult fafaragások is. Az archív fotókon látható, hogy a terem leginkább meghatározó anyaga a fa, amely a padlót, a mennyezetet és a falakat borította. A parketta a századfordulón a Neuschlosz fivérek gyárában készült, most a szakemberek ezt is az eredetivel megegyezően készítették el háromféle fából. A rendkívül összetett intarziás padló fő motívuma a sárkányforma, az elemek minden anyaga hármas: vörös tölgy, fekete dió és dél-amerikai mahagóni. A parkettát a terem széleinél a falburkolat alá befutó, geometrikus mintájú díszcsík kíséri.
A mennyezet, az oldalfal és a bútorzat egyaránt a dualizmus idején művészi famunkáival hírnevet szerzett Thék Endre műhelyéből került ki. A terem mennyezete gerendás, faragott díszítésű, kazettás részekből áll, a faanyag első osztályú, csomómentes, előgőzölt kerti dió, felületi díszítésére 24 karátos aranylapokat használtak. A mennyezet igazi különlegességét adják a kazettákba illesztett Zsolnay-pirogránit lapok, amelyek különálló képekként is értelmezhetőek.
A terem rekonstrukciójának következő szakaszában a pazar falburkolatot alakítják ki: a 2,4 méterig magasodó faragott díszítéses, aranyozott faburkolatot a felső sávban aranyhímzésű szövettel burkolt részek egészítik ki egészen ötméteres magasságig. A faműves munkákat komoly szakmatörténeti kutatások előzték meg, hogy a századelőn használt eljárásokat és fakötéseket alkalmazzák az oldalfal kialakításánál. A fal sok száz kisebb-nagyobb, egymással kapcsolódó elemből áll majd össze, különlegessége, hogy a látható panelek egyetlen fémcsavart, vagy más ma használatos kötést sem fognak tartalmazni.
A terem kialakítása mellett a bútorzat újjászületésén is folyamatosan dolgoznak a szakemberek. A bútorok újraalkotásában azok az előkerült fotók segítettek a legtöbbet, amelyek nem az enteriőrben készültek, hanem egyesével ábrázolják a székeket, asztalokat. Ugyanakkor a mai tervezőknek különleges kihívást jelentett, hogy meghatározzák a bútorok méretét, ezekről ugyanis nem maradt fenn adat. Sokszor csak a teremről készült fotók alapján, az intarziás parketta és az adott bútor egymáshoz való viszonyából tudtak erre következtetni a ma már használható, digitális technológiák segítségével. Jelenleg már elkészültek a karosszékek, a faragott díszítésű konzolasztal, valamint a hat darab zsámolypad is, melyek még az aranyozóműhelyben várják, hogy elnyerjék végleges formájukat.
Az újjászülető Szent István-terem augusztus 20-án nyílik meg a Budavári Palotában, az első napokban ingyenesen lesz megtekinthető.
Művészek és mesterek
Strobl Alajos (1856-1926) a századforduló magyar szobrászatának kiemelkedő személyisége. Ő készítette többek mellett Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő alakját az Operaház főbejáratának két oldalára. A szobrok olyan sikert arattak, hogy onnantól fogva négy évtizeden át ő volt Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb emlékműszobrásza, nevéhez fűződik többek mellett a budai Várban álló Mátyás-kút, a Halászbástya Szent István-szobra, vagy Dobó Istváné Eger főterén. A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola tanára volt, műterme az Epreskertben állt.
Thék Ede (1842-1919) asztalosmester, bútor- és zongoragyáros, Bécsben, Münchenben, Párizsban sajátította el a műbútorgyártás mesterségét, 1872-ben a Józsefvárosban nyitott asztalos műhelyt, később megvásárolta az Üllői úti Tauszig bútorgyárat 1885-re a város legnagyobb bútorgyártó üzemévé vált. Historizáló, eklektikus munkái a kor legreprezentatívabb épületeibe, többek között az Országházba, az Operaházba, a Wenckheim-palotába és a budai Várba készültek – a Szent István-terem neoromán stílusban megálmodott enteriőrje az ő szaktudását, szépérzékét dicséri.
Zsolnay Vilmos (1828-1900) keramikusművész a pécsi porcelán manufaktúra vezetője, nevéhez fűződik a porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott pirogránit kifejlesztése, de közreműködött az eozinnak, vagyis a lüszteres máz technikájának kidolgozásában is. 1878-ban a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat. A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle különleges épületkerámiákat, így a neves építész, a magyar szecesszió egyik jeles képviselője Lechner Ödön is, például az Iparművészeti Múzeum és a kőbányai Szent László templom külső burkolatán.
Roskovics Ignác (1854-1915) festőművész elsősorban vallásos témájú, valamint zsánerképeivel szerzett hírnevet, ő készítette a Szent István-terem jeles középkori történelmi alakjainak képeit, valamint a Szent István apostoli királlyá koronázása című művet is.
A Neuschlosz fivérek, azaz Neuschlosz Marcell (1853-1905) és Neuschlosz Ödön (1851-1904) igazgatása alatt emelkedett a cég a hazai vállalkozások legsikeresebbjei közé. Cégük fénykora a millennium idejére esett, a prosperáló időszakban megrendelések garmadájával árasztották el őket: nevükhöz fűződnek az Országház, az Igazságügyi palota és számos pesti bérpalota ácsmunkái is.