Shakespeare homofób és rasszista volt?

A Shakespeare Birthplace Trust nevű brit szervezet a befogadás jegyében átalakítja a drámaíróval kapcsolatos múzeumi anyagait. A szervezet gondoskodik többek között a stratford-upon-avoni Shakespeare-szülőházról, az Anne Hathaway-házról és a Holy Trinity (Szentháromság-)templomról, ahol Shakespeare sírhelye található.

Új Shakespeare-narratíva

A szervezet bejelentette, átfogó projektet indít, amelynek célja, hogy a múzeumi élményt befogadóbbá tegye, eltávolodva az eddigi narratíváktól. Az úgynevezett dekolonizálás jegyében újraértelmezik Shakespeare szerepét és örökségét, új irányt szabnak a drámaíró kulturális és történelmi bemutatásának. Céljuk egy befogadóbb múzeumi élmény megteremtése, hogy ne csak a „nyugati perspektívára” támaszkodjanak Shakespeare életének és munkásságának bemutatásakor.

A múzeum kurátorai megvizsgálják, hogy a Shakespeare-művek milyen módon járulhattak hozzá a gyarmatosítást támogató eszmékhez vagy világnézetekhez és azt is, hogy a műtárgyakat hogyan lehet más perspektívákon keresztül értelmezni a sokszínűbb történetek érdekében. A szervezet elismeri, hogy Shakespeare egyes műveiben és azok korabeli ábrázolásaiban előfordulhatnak olyan nyelvezeti vagy tartalmi elemek, amelyeket ma rasszistának, szexistának vagy homofóbnak tekintenek, ezért frissítik a gyűjteményéhez kapcsolódó magyarázatokat. 

Eltávolítják továbbá azokat a korábbi kritikai kommentárokat vagy archív anyagokat, amelyek rasszista, szexista, homofób vagy bármilyen más diszkriminatív tartalommal rendelkeznek. Ezek olyan magyarázó vagy elemző szövegek, amelyeket a múltban Shakespeare műveihez fűztek hozzá és az adott kor értékrendjét tükrözték, valamint a művek jelentését vagy kontextusát magyarázták. A múzeum szerint ezekben találhatóak olyan nézetek vagy nyelvezetek, amelyek mai szemmel rasszisták, szexisták, homofóbok vagy más módon hátrányosan megkülönböztetőek lehetnek. 

Régi vita új lendülettel

A Shakespeare művei körüli vita nem újkeletű, már 2021-ben is napvilágot láttak hasonló törekvések, amikor a londoni Globe Színház elindította dekolonizáló projektjét. A színház oktatási programjai között antirasszista szemináriumok is helyet kaptak, amelyek az író műveiben megbúvó, problémás faji vonatkozásokat azonosítsák. Például fennakadt a szűrőn a Szentivánéji álom is, amelynek első sora így szól: „Gyorsan közelget; szép Hippolytám”. Ez egyes szakértők szerint a faji megosztottságot tükrözi, mert a szép jelző a fehérséghez kapcsolódó esztétikai normákat erősíti, különösen, ha a szépség fogalmát kizárólag a világos bőrszínnel azonosítják. Az Othellót faji szempontok alapján vizsgálták, mivel a főhős egyértelműen nem fehér szereplőként jelenik meg, és a történetben a származása fontos szerepet játszik a cselekmény alakulásában. Ugyanebben az évben az Egyesült Államok egyes iskoláiban és akadémiai közegében felerősödtek azok a nézetek, amelyek szerint William Shakespeare tanítása problémássá vált bizonyos modern társadalmi és kulturális kontextusokban. Néhány amerikai iskola és tanár úgy döntött, hogy Shakespeare műveinek tanítását háttérbe helyezi, mert az irodalmi tananyagnak tükröznie kell a mai társadalom sokszínűségét.

A legnagyobb drámaíró, vagy csak egy a sok közül?

A múzeum döntése mögött egy 2022-es kutatás áll, amely szerint Shakespeare „egyetemes zsenialitásának” gondolata hozzájárulhatott a fehér európai felsőbbrendűség ideológiájának megerősítéséhez. A kutatás, amelyet a Trust a Birminghami Egyetem egyik kutatójával, Dr. Helen Hopkinsszal közösen végzett, arra a következtetésre jutott, hogy Shakespeare-t a brit identitás és felsőbbrendűség szimbólumaként ábrázolták, különösen a XIX. században, amikor a brit birodalom globális hatalma csúcsán volt. Shakespeare művei olyan narratívákat hozhattak létre, amelyek alátámasztották a brit és európai értékek dominanciáját, és ezeket a művészeti és kulturális kiválóság egyetlen mércéjeként állították be. Ezért a múzeum most arra törekszik, hogy a drámaírót egy globális, sokszínű írói közösség részeként mutassa be, nem pedig kizárólag a legnagyobb drámaíróként. Olyan művek, kritikák vagy dokumentumok is vizsgálat alá kerülnek, amelyek az európai kultúrát kizárólagos magas művészetként emelik ki és Shakespeare-t a brit felsőbbrendűség szimbólumaként állítják be. 

Steve Straub, a TFPP Wire nevű brit konzervatív hírportál szerzője kulturális önpusztításnak nevezte a múzeum döntését. Idézzük markáns véleményét: 

„Nevetséges az a gondolat, hogy Shakespeare-t nem minden idők legnagyobb drámaírójának nevezik, hanem csak egynek a sok közül. Senki sem vitatja más kultúrák irodalmának globális jelentőségét, de Shakespeare hatása páratlan. Ez történik, amikor egy ország elveszíti önbizalmát. Nagy-Britannia, amely egykor a szabad gondolkodás szülőhelye volt, most meghajlik a radikális ideológusok követelései előtt, akik hazánk történelmét lebontandó dolognak tekintik, eközben a nyugati értékeket fenyegető valódi veszélyeket figyelmen kívül hagyják. Így a jövő nemzedékei csak egy letűnt korszak problémás ereklyéjeként ismerhetik meg Shakespeare-t, ha egyáltalán megismerhetik.”