Somló különleges borvidék. Mindenki hallott már róla, neve szinte misztikus felhangokkal benne van a köztudatban, mégis kevesen ismerik igazán. Lenyűgöző mélységeket és magasságokat hordozó, rétegzett borait, azok lehetséges útját tulajdonképpen a Somlón alkotó borászatok is még kutatják, igyekezve pozicionálni a borvidéket. Ezért bátor vállalkozás úgy adni keresztmetszetet a somlói borokról, hogy egy bemutató szervezői nem orientálják előzetesen az érdeklődőket, hanem épp ellenkezőleg, a részt vevő pincészetek kíváncsiak a kóstoló társaság véleményére.A „Félúton” – Somlói Borok Boltja (www.somloi.hu) tulajdonosa, Cartwright Éva, valamint a Somlói Apátsági Pince tulajdonosa, Balogh Zoltán húsz tételt mutatott be a budapesti Gellért Szállóban Somló Újratölt címmel. A merészen válogatott, több évjáratot, fajtát és területet átfogó minták elsöprő többségben markánsan hordozták Somló azonnal fölismerhető, karakteres, szikár ízjegyeit, különös tekintettel az emblematikus sós felhangra, ami a nagyon sajátos talajadottságokból fakad: a Somló-hegy nem csupán egy az észak-balatoni régió vulkanikus tanúhegyei közül, hanem az egykori Pannon-tenger üledékét főképp úgynevezett kukoricabazalt borítja, vagyis törmelékes, könnyen morzsolódó vulkáni kőzet, miközben barna erdőtalaj, nyiroktalaj és agyag is megtalálható itt. A Somló-hegy vízben viszonylag szegény, ez, valamint a vulkanikus kőzet által éjjel visszasugárzott meleg rendkívül érett szőlő szüretelését teszi lehetővé. Ezért a somlói borokra jellemző a koncentráltság.

A borvidék karaktere mással összetéveszthetetlen, a Somló újratölt bemutatón kóstolt húsz tétel mégis jól tükrözte azt a sokszínűséget, amit nem csak a termőterület fekvése és persze az évjárat, hanem a termesztési és borkészítési technológia is meghatároz. Ahány termelő, annyi filozófia, megközelítés, üzenet, amit alkotóik a borokon keresztül mondanak el. Somló erejét jelzi, hogy gyenge vagy hibás tétel nem akadt a sorban (ez bizony nem minden borvidéki bemutatón van így), bár a Somlói Vándor Pince 2014-es olaszrizlingje itt és most komoly kihívás, tekintve a rendkívül nehéz évjáratból fakadó kíméletlen savakat, melyek közt vélhetően némi almasav is ott bujkált még. A tétel azonban még így is izgalmas, érdemes lesz évről évre visszakóstolni, nyomon követve a fejlődését.

A sorból bizonyos szempontból (de nem minőségileg) két minta lógott ki, az egyik Géró Péter 2013-as juhfarkja, amely a Somlón körvonalazódni látszó stílustól jócskán eltérve kissé újvilági arculatúnak tűnt számunkra – ez nem baj, de nem könnyíti meg az adott bor pozicionálását. A másik kakukktojás a Dénes Hegybirtok 2012-es rajnai rizlingje volt, ez ugyanis a Ság-hegyről származott, ami ugyan a somlói borvidékhez tartozik, de egészen más talajtani adottságokkal rendelkezik, ezért ebben a sorban nem volt könnyű értelmezni, noha a maga rendjén a kissé magas alkohol ellenére szép és izgalmas bor.

A húsz somlai tétel közül számunkra ezúttal Kolonics Károly 2013-as juhfarkja volt a legkiemelkedőbb élmény, mivel nem csupán szépen csiszolt és arányos, hanem olyan definitív bor, amely tökéletesen alkalmas a somlóiság mibenlétének demonstrálására. Az „ultra-kézműves” Györgykovács Imre 2012-es hárslevelűje ugyancsak elnyerte tetszésünket, szikársága mellett jelentős horizontalitással is rendelkezik, ami jó ivásúvá teszi a bort, miközben minden ásványos izgalma megmarad. A Szabó Pince 2011-es, 45 százalékos dőlésszögű lejtőn művelt ültetvényről származó juhfarkja sallangmentes egyszerűségével hódított, a Fekete Pince 2009-es juhfarkja pedig azzal vett le lábunkról, hogy bizonyította, a somlai borok hosszan érlelhetők, koncentráltságukból hosszú évek alatt sem veszítenek semmit.

Somló a kritikus megméretés vállalásával ezúttal is bátor volt, de büszkeségre is van oka legkisebb területű történelmi borvidékünknek, hiszen egyik felvonultatott tétel sem vallott szégyent. Érdemes keresni, kóstolni, tanulni a somlai bort, akár különleges helyszíni élmény keretében is – erre lehetőséget ad június 20-án az éjszakai pincetúra, melynek során 41 nyitva tartó borászat várja az érdeklődőket, és melyről minden fontos információ megtalálható a pincetura.somloi.hu oldalon.

A borsor:

Somlói Vándor Pince, olaszrizling, 2014

Hollóvár Pincészet, olaszrizling, 2013

Csetvei Pincészet, Csetvei nagy-somlói juhfark barrique, 2013

Kolonics Pincészet, juhfark, 2013

Barcza Bálint pincéje, juhfark, 2013

Somló Kincse Kézműves Kispince, Bolyongó (kései szüretelésű olaszrizling), 2013

Geró Péter Pincéje, juhfark, 2013

Tornai Pincészet, prémium juhfark, 2013

Polgár-Mátyásfalvi Pincészet, olaszrizling, 2013

Somlói Apátsági Pince, junfark, 2013

Szent Margit Pince, juhfark, 2013

Tóth Pince, Kőfejtő cuvée (olaszrizling-juhfark-hárslevelű házasítás), 2012

Barnabás Pince, hárslevelű, 2012

Györgykovács Imre, hárslevelű, 2012

Dénes Hegybirtok, rajnai rizling, 2012

Kreinbacher Birtok, Öreg Tőkék (hárslevelű, olaszrizling, furmint), 2012

Szabó Pincészet, juhfark, 2011

Zsirai Pincészet, somlai 2011, olaszrizling, juhfark, hárslevelű), 2011

Fekete Pince, juhfark, 2009

Pápa Családi Pince, juhfark (kései szüretelés), 2013

Ágoston Balázs