A történet egy személyes összezördüléssel kezdődött a XVIII. században. Padányi Bíró Márton veszprémi katolikus püspök a sümegi nyaralóházat püspöki palotává alakíttatta, majd átjáróval szerette volna összekötni a mellette lévő ferences templommal. Mivel ehhez a megoldáshoz a ferencesek nem járultak hozzá, az egyházatya néhány száz méterrel távolabb új plébániatemplomot építtetett, alig másfél év alatt. Szó szerint meg sem száradt még falain a vakolat, amikor a 33 esztendős osztrák festőt, F. A. Maulbertschet bízta meg a freskódíszítéssel.

Az alapkőletétel (1756) és a festés befejezése között nem telt el három esztendő. A templombelső első felújítását az olasz Pelliccioli vezette restaurátorcsapat végezte 1938-ban és tisztította meg az elsötétedett falképeket a két évszázad alatt rárakódott piszoktól, gyertyakoromtól, a bejárat mellett a karzat alatti falon ma is látható az általuk változatlanul hagyott eredeti állapot. Azóta csupán egyszer, 1966–68 között restaurálták Maulbertsch alkotását.

– 1994-ben kerültem Sümegre plébánosként, és már akkor észleltem a bajt a karzaton lévő freskóknál. A műemlék-felügyeletnek levelet írtam, de választ azóta sem kaptam rá. Miután többször felhívtam őket, ötévenként eljöttek lefényképezni, megígérték, hogy segítenek, ám semmi nem történt – eleveníti fel a kezdeteket Nagy József sümegi kanonok, plébános.

A 26 templomot egyedül restauráló, 53 zsűrizett munkát felmutató Tarr György restaurátorművész 2007 telén került kapcsolatba Nagy atyával. A helyszín nem volt idegen tőle, hiszen a már említett ferences templom falképein dolgozott, ám az igazi élményt példaképe, Maulbertsch művészi hagyatékának közelsége jelentette számára. Meglátogatva a helyszínt, megdöbbenve tapasztalta a karzat feletti beázás okozta freskópusztulást. Felkereste Nagy József plébánost, felhívta a figyelmét a sürgős konzerváló beavatkozás szükségességére, és felajánlotta, hogy az előírás szerinti kutatási terv készítését és hatósági engedélyeztetésre való előkészítését ingyen elvégzi. Azt is felajánlotta, hogy a konzerválási-restaurálási munkálatok megkezdéséhez szükséges engedélyezési terveket a kutatások eredményei ismeretében elkészíti az egyház részére, hogy a szükséges engedélyeket be tudják szerezni.

Ez a munka milliós nagyságrendű, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy az egyháznak mint megrendelőnek fizetnie kell érte, vagy sem. 2007 júliusában a művész és megbízója annak rendje és módja szerint érvényes polgárjogi megállapodást kötött az említett feladatra. A kutatási tervet 2007 szeptemberében elküldték a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) keszthelyi regionális irodájához.

Ahogyan a plébános beadványára az azt megelőző 13 év során nem érkezett érdemi válasz, úgy hónapokig erre sem. Megunva a várakozást, a kanonok és a művész 2008 februárjában a KÖH elnökének, Mezős Tamásnak írt levelében nehezményezte, hogy a kutatási terv beadása óta eltelt öt hónap alatt még csak válaszra sem méltatták őket. Beadványukra végül 2008. április 28-i keltezéssel érkezett meg a KÖH levele, amely tudatta velük, hogy az engedélyt másfél hónappal korábban megkapták. Igaz, erről nem küldtek értesítést, ahogyan a késedelem okairól sem.

– A KÖH illetékeseinek joggal körültekintően kell eljárniuk a benyújtott terv értékelése szempontjából, de nem tartjuk szerencsésnek, ha hónapokig vizsgálták, hogy Tarr György rendelkezik-e a megbízás elvégzéséhez szükséges képesítéssel. Ehhez elég lett volna felhívni bennünket, hogy igazoljuk a művészt. Nem ez történt – nyilatkozta lapunknak Szentkirályi Miklós, a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnöke.

Márpedig a késlekedésből helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek és keletkeztek máris, hiszen a freskórészlet romlása folyamatos. Még az ottjártunk előtti napokban is hallani lehetett a lehulló vakolat kopogását az orgona fölé kifeszített műanyag védőlapon.

– A területi felügyelőnek, illetve a hivatalnokoknak az lenne a dolguk, hogy adminisztratív úton, megfelelő tájékoztatást adjanak a tulajdonosnak a gondjaira bízott, védett kulturális javak történeti jelentőségéről, a korabeli művészről, és persze segítse eligazodni a jogszabályokban. Ehelyett a kimondottan ilyen feladatokra kiképzett okleveles restaurátor kezét fogják le – jellemzi a tarthatatlan állapotokat Szentkirályi Miklós.

A helyzetet bonyolítja, hogy 2001. június 1-jén hiába kötött együttműködési megállapodást a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnöke és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Hatósági Műemlékvédelmi Kutatási Főosztályának vezetője, az csak szándéknyilatkozatnak minősül, mivel utóbbi nem rendelkezett önálló jogalanyisággal, így annak nincs kötelező ereje a 2001. október 18-tól immár Kulturális Örökségvédelmi Hivatal néven működő intézményre nézve. A korábbi megállapodás kiterjedt konzultációk szervezésére, zsűrizések közös lebonyolítására is, ám ez utóbbi a hivatal újonnan szabályozott eljárásai miatt napjainkra gyakorlatilag megszűnt.

Szentkirályi úr szerint a megállapodás mellőzése a restaurálás módszertanának egy fontos részét, a folyamatos szakmai konzultációknak lehetőségét tagadja meg, egyben a szakmai és a társadalmi szervezetek kizárását is jelenti, nem beszélve arról, hogy csorbította a kulturális javak védelmének demokratikus ellenőrzését és a szabad betekintést.

A módosított jogszabály ugyanis az utólagos ellenőrzést tartja fontosnak, és már csak akkor teszi kötelezővé a KÖH számára külső szakértő bevonását az eljárás során, ha saját maga úgy ítéli meg, hogy nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója. Márpedig ez utóbbi könnyen lehetséges, hiszen a XVIII. századi Közép-Európa festészetének legnagyobb alakja, Maulbertsch veszélyeztetett állapotba került freskójának restaurálásához is csupán tanulókat ajánlott, annak kutatási engedélyét is csak igen nagy késéssel kézbesítette.

– A benyújtott restaurálási tervet kétszer harmincnapos határidővel kell a KÖH-nek elbírálnia, illetve az engedélyezési eljárást lefolytatnia, indokolt esetben pedig értesítenie kell minden érintettet, hogy hány nappal hosszabbítja meg az ügyintézést. Ezzel szemben minket sem hiánypótlásra nem szólított fel, sem más értesítést nem küldött. Akkor miért a késedelem? Kérdésünkre csupán azt a választ kaptuk, hogy a hivatalnak rendkívül körültekintően kell eljárnia – tájékoztat Tarr György, aki fényképekkel igazolta a freskópusztulás felgyorsulását.

Nagy valószínűséggel Padányi Bíró Márton püspöknek is legalább ugyanilyen körültekintéssel kellett eljárnia, neki ez mégis sokkal kevesebb idejébe került. Arról nem is beszélve, hogy nem néhány négyzetméteres felületet kellett restauráltatnia, hanem az egész templomot kifestetnie a művésszel és két segédjével. A több száz négyzetméteres freskósorozatot legjobban A megváltás története címmel lehetne jellemezni, amelyet áthat a barokk és a rokokó mozgalmassága. Az egyes jelenetek a templom háromboltozatos főhajójának mennyezetén kezdődnek, és a hozzájuk kapcsolódó mellékhajók oldalfalain végződnek. Ez Maulbertsch jellegzetes szerkesztési módja, aki két alakban is feltüntette magát a képeken: egyszer a kisded születésekor fatálon sajtot hozó egyszerű, betlehemi pásztorként, míg jól öltözötten az orgonakarzatra festett falképen veszprémi és sümegi előkelőségek között. A kivagyiság azonban távol állt tőle, ennek bizonysága, hogy saját nevét is más helyesírással, egyszerűsítve örökítette meg: Maulpertsch (szamárkóró).

Egyéni, ugyanakkor megdöbbentően élethű a Golgota-jelenet, ahol a megszokottól eltérő módon a keresztfán még élő, haláltusáját vívó Krisztust ábrázol. Ennek tökéletes ellentéte az emberi gyarlóság megtestesítőjeként a kép sarkában megjelenített, a gyötrődésre fittyet hányó két alak, aki Jézus köntösére kockát vet. Az egész műalkotás annyira tökéletes, hogy a rokokó Sixtus-kápolnájának nevezi a nemzetközi szakirodalom. Félő, hogy közel az idő, amikor már csak múlt időben lehet róla beszélni.

– Ezt a munkát legkésőbb augusztusban el kell kezdeni, hogy októberben az első szakaszát, a konzerválást, a felvált, pergő vakolatok rögzítését a restaurátor elvégezhesse, egyúttal a veszélyeztetett szakaszt megfelelő módon levédhesse, hogy ne tudjon tovább pusztulni az átázott vakolat, illetve a festett réteg. A tél beállta előtt ajánlatos elvégezni a mélyrétegű és felületi konzerválásokat, hidegben ugyanis nem lehet dolgozni. A konzerváló kezeléseket követő restaurátori feladatokat így is a következő évre kell átütemezni – ecseteli a feladatmenetet Szentkirályi Miklós.

A freskó megmentésének sürgősségét a Megyei Közgyűlés is felismerte, ezért ítélt meg többmilliós támogatást a műemléktemplomok restaurálására általa kiírt és beérkezett egyházi pályázatra. Az előrelépés érdekében megmozdult Sümeg önkormányzata, önzetlen segítséget nyújtanak az olyan magánszemélyek, mint Csurgó Veronika. Csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál látszik állni az idő, jóllehet, még elnöke is elismerte levelében, hogy a hazai barokk falképfestészet legkvalitásosabb darabjairól van szó, ebben az esetben pedig nemzeti ügyről beszélhetünk.

A késlekedés okát tudakolandó a Demokrata is hiába küldte meg a kérdéseit Mezős Tamásnak. Így válaszára már nem csak a restaurátor és a megbízó vár, akik időközben elvégezték az engedélyezett terv szerinti kutatásokat és az állapotfelmérést, amelyek alapján a megbízó egyház benyújtotta az előírásnak megfelelő restaurálási tervet engedélyezésre.

Szakács Gábor