Pedro Almodóvar a hetvenhez közeledve valószínűleg úgy érezte, elérkezett a számvetés ideje, új munkájának főszereplőjébe ugyanis nem nehéz belelátni magát a direktort. A történet központi alakja egy korosodó rendező, aki egy harminc évvel korábbi sikerfilmje felújított változatának bemutatója kapcsán végiggondolja addig életét, a visszaemlékezésekből pedig megismerjük a gyermekkorát, az anyjával való kapcsolatát, az első szerelmét és a betegségeit. A melankolikus, de valahol mégis spanyolosan életigenlő drámában felsorakoznak az alkotó visszatérő témái a függőségektől kezdve a mozi szeretetén át a másságig, miközben akárcsak a központi karakter esetében, elmosódnak a határok a művészet és a művész között. A pályaösszegzést teljessé varázsolva a főszerepekben ezúttal is két visszatérő színészét, Pénelope Cruzt és Antonio Banderast láthatjuk, és mindketten kitűnő alakítással hálálják meg az újból beléjük vetett bizalmat. A Fájdalom és dicsőség egyértelműen helyet érdemel Almodóvar legjobb filmjei között, éppen ezért erősen reméljük, a csúcsformában lévő rendező mindezt nem búcsúdalnak szánta.
