Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Hirdetés

A Balatontól alig 30, Budapesttől pedig 90 kilométerre a Bakony lábánál fekvő Várpalota a szocializmus évtizedei alatt nem igazán számított a turisztikai célpontok közé. Hiába állt Fő terén a sok véres ostromot átélt, a török terjeszkedésének is gátat vető Palota vára, ismertebb nevén a Thury-vár, Kastélydombján pedig a magyar főnemesség egyik legősibb és leggazdagabb családjának, a Zichyknek kastélya, a város nevét leginkább mégis nehéziparáról ismerték. Várpalota ugyanis a szocialista iparosítási program egyik kiemelt helyszíne volt köszönhetően az itt bányászott szénnek, amire aztán a szorosan összefonódó bánya-erőmű-kohó hármas is ráépült.

„Palota adta a szenet az erőműnek, az erőmű a villanyt a kohónak és az országnak, a kohó az alumíniumot, a fémet az országnak és a világnak” – írta Andrássy Antal újságíró az inotai erőmű fél évszázados történetét feldolgozó Volt egyszer egy erőmű című könyvében. A rendszerváltozást követően előbb a bánya, majd később az erőmű is bezárt, a város és lakossága nehéz helyzetbe került, amelyből az egyik kiutat a 2010-es évek kulturális és turisztikai fejlesztései jelentették. Ekkor korszerűsítették a várat, melyben nemcsak új közösségi tereket hoztak létre, de új, multimédiás kiállításokat is sikerült berendezni, illetve csaknem ezzel párhuzamosan részleges rekonstrukción esett át a 2004-ben megnyílt Trianon Múzeumnak otthont adó Zichy-kastély. Ez utóbbin a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogramnak köszönhetően 2017-ben teljes körű külső és belső felújítás is kezdődött, amelynek befejeztével 2023-ban egy tartalmában és tematikájában is megújult Trianon Múzeum nyitotta meg ismét a kapuit.

Teljes újjászületés

A mondás, miszerint a külső megfog, a belső megtart nem csak az emberi kapcsolatokra érvényes. Egy külsőleg szép épület már eleve igényességet sugall: azt, hogy bátran lépjünk be, a belső terek és azok tartalmai sem fognak csalódást okozni. Jóllehet a háromszáz évvel ezelőtt, 1725-ben gróf Zichy II. Imre és felesége, Erdődy Terézia által építtetett várpalotai kastély már a 2023-ban befejeződött felújítását megelőzően is a város egyik impozáns és viszonylag jó állapotban lévő műemléke volt, az előző évek részmegoldásainak következtében számos, az állagát veszélyeztető probléma megoldatlan maradt, így bőven akadt tennivaló az épületen.

Mára a pincétől a padlásig teljes a rekonstrukciója, így megújult a több mint 800 négyzetméternyi homlokzata, amelyre hőszigetelt üvegablakokat is beépítettek. A felújítási munkálatok egyik legfontosabb eleme a fűtés korszerűsítése volt, amely lehetővé tette a múzeum egész éves nyitva tartását, ehhez igazodva új fogadó- és kiállítótereket, múzeumpedagógiai játékteret, mozitermet, szabadulószobát, zeneszobát és kártyaszobát is kialakítottak. Mindezekből pedig következett a kiállítási tartalmak megújítása, a XXI. századi igényekhez való igazítása is.

Korábban írtuk

Ennek köszönhetően miközben a 12 különböző tematikára osztott állandó Trianon-kiállításon ott van minden a békediktátumhoz kapcsolódó tárgyi anyag, nyomtatott és írásos dokumentum, mégis sokkal többet kapunk a vitrinbe zárt emlékeknél: a modern technikának, az interaktivitásnak és a helyszínhez igazított hangeffektusoknak hála kézzelfogható közelségbe kerül, már-már megelevenedik előttünk a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája.

Magyar Golgota

Az egyemeletes kastély főbejárata felett 1863 óta egy különleges és némiképp magyarázatra szoruló egyesített Waldstein–Zichy-címer vonja magára elsőként a látogató figyelmét. Így mielőtt belépnénk az épületbe, nem árt tisztázni, hogy az 1725-ben barokk stílusban épített kastély 1860-ban csaknem teljesen leégett, gyakorlatilag újjá kellett építeni. Korabeli tulajdonosa, Széchenyi István ifjúkori jó barátja, gróf Waldstein János jogász, főispán – aki felesége, gróf Zichy Terézia révén jutott a kastélyhoz – a feladattal a kor sztárépítészét, Ybl Miklóst bízta meg.

Yblnek köszönhetjük tehát a kastély mai klasszicista-romantikus stílusát, és ő volt az is, aki megtartotta annak egyetlen megmaradt barokk terét, az egykori kápolnát, amelyben reprezentatív szalont rendeztek be. Ma ez a múzeum előcsarnoka, ahonnan a főlépcsőház és a kiállítóterek is nyílnak. Ám el sem kell jutnunk idáig ahhoz, hogy a bejárat után máris több mint egy évszázadot ugorjunk vissza az időben és egy 1918-as vasútállomáson találjuk magunkat.

A pályaudvaron fejetlenség, zűrzavar, káosz uralkodik, hiszen a frontról hazaérkező több százezer katona mellett a megszállt területekről menekülő közel félmillió erdélyi, felvidéki és délvidéki magyar civil is utazni kényszerül. A vasúti intéző irodája, a dohánybolt, a zsúfolt pályaudvar korabeli zaja, majd azoknak a marhavagonokban berendezett lakóhelyeknek a látványa, amikben a szülőföldjükről kitelepített magyaroknak hosszú hónapokig, évekig lakniuk kellett, bőven elég, hogy a látogató azonosulni tudjon a korral és annak minden kegyetlenségével.

Merthogy ettől kezdve gyakorlatilag kezdetét veszi az időutazás. Míg a pincében a „baljós árnyakat”, a trianoni békediktátumig vezető okokat vesszük sorra, az emeleten már az I. világháború legmélyebb poklában, a lövészárokban vagyunk, ahol a kezdeti lelkesedésünket gyorsan lerombolja a folyamatos puskaropogás keltette halálfélelem, a megcsonkult katonák, a gáztámadásban ideiglenesen vagy örökre megvakultak látványa. Az elkeseredettséget és az undort nem sokkal később tovább fokozza a „Magyar Golgota”, a halálhörgés és a siralom zaja, azoknak a kegyetlen gaztetteknek a hosszú sora, amelyeket a megszállt területeken élő magyar lakosság ellen követtek el az idegen hadsereggel és közigazgatással együtt megjelenő alvilági figurák és politikai kalandorok.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

Körülvesz a történelem

Az elkövetett bűnöknek persze voltak felelősei, akik felett, bár a felelősségre vonást többnyire elkerülték, a történelem mégiscsak ítéletet mondott. Arcukkal most kénytelenek felénk fordulni és szembenézni velünk és azokkal a magyar hősökkel is, akik fellázadtak és tenni próbáltak valamit a megszálló, idegen hatalmak ellen: köztük van Kós Károly, Tormay Cécile, Prónay Pál és a Rongyos Gárda vagy azok a vasutasok, akik 1919-ben visszafoglalták a csehektől Balassagyarmatot.

Láthatjuk az új hatalom által eltüntetett magyar történelmi emlékeket, szobrokat, a Szent Korona országának legszebb várait, de beléphetünk a versailles-i Nagy-Trianon-palota korhűen berendezett azon szobájába is, ahová a területrabló országok vezetői cinikus mosollyal érkeztek meg aláírni az igazságtalan diktátumot. Az újjászületett Trianon Múzeumban tehát szó szerint körülvesz, arcul csap és részesévé tesz bennünket a történelem.

– A Trianon Múzeum a magyar emlékezetpolitika és nemzeti identitás archimédeszi pontja. Ez ugyanis az egyetlen szimbolikus pont, ahonnét teljes mélységében és jelentőségében feltárulhat a száz évvel ezelőtti európai civilizációs fordulat Magyarországot érintő valódi hatásmechanizmusa, és igazán láthatóvá válhatnak Trianon rendkívüli következményei. Ez az egyetlen nézőpont, ahonnét a magyar identitás megújítása, Magyarország közép-európai küldetésének újragondolása és újraépítése kiindulhat. Ha idáig nincs merszünk visszalépni, csonkoltságunk véglegessé és teljes körűvé válik – mondja Szabó Pál Csaba, a múzeum igazgatója.

– Magyarország az utóbbi száz évben elvesztette erejének, önbizalmának és mintaadó képességének nagy részét. Létkérdés, hogy ezeken a területeken radikális fordulatot érjünk el. A Trianon Múzeum minden kapacitását ennek a küldetésnek rendeli alá. Így például a közelmúltban nyitottuk meg a Szabadulás Trianonból nevű, négy helyiségből álló, különleges szabadulószobánkat; elkészítettük a nagy sikerű Kárpát-medence-útikönyvünk angol nyelvű verzióját, valamint elindítottuk a Mesés utazások a Kárpát-medence magyar borvidékein című programunkat a múzeum alatt található Apponyi–Zichy Pincében. Ebben az évben kerül a nagyközönség elé a Peti kalandjai Nagy-Magyarországon című rajzfilmsorozatunk első epizódja, a Peti Fiuméban, megjelenik a Magyar honvédelem képregényei című képregény sorozatunk első darabja, a Kárpátalja hazatér, illetve a Kalandok Nagy-Magyarországon című meseregény-sorozatunk első kötete Leleplezzük Drakulát – Törcsvár címmel.

Szabó Pál Csaba, a megrázó és felkavaró élményt nyújtó és mégis feledhetetlenül gyönyörű múzeum igazgatója búcsúzóul hangsúlyozza, újra meg kell tanulnunk szeretni magunkat. Ezt üzeni ez a különleges, a szív legmélyéig hatoló, semmi másra nem hasonlító, elevenen élő, élni és gyógyulni akaró múzeum: Szeressük vissza Magyarországot!