Bár a Pókember mindig is a legnépszerűbb és legismertebb képregénykarakterek közé tartozott, egészen a 2017-es Hazatérésig várni kellett ahhoz, hogy méltóképpen megjelenjen a vásznon. A fiatal Tom Holland mintha egyenesen a szerep eljátszására született volna, olyan természetességgel, karizmával és szellemességgel formálta meg a szerepet, John Watts rendező pedig a nyolcvanas évek tinivígjátékainak bájos humorával és a kreatív akciójelenetekkel lendületesen és ügyesen tette vászonra a hálószövő kalandjait. A Marvel-univerzum legdrámaibb darabja, a Végjáték után pedig éppen erre a kedves és szerethető szellemiségre volt ismét szükség. A történetben a mentorát gyászoló tizenhat éves Peter Parker csupán kikapcsolódásra vágyva utazik osztálytársaival Európába, azonban a baj természetesen ide is követi a pusztító idegen entitások révén. A szuperhősfilmekben megszokott metropoliszok után kifejezetten üdítően hatnak az öreg kontinens történelmi helyszínei, a humor és könnyed hangvétel pedig ezúttal is működik. A Hazatéréshez hasonlóan az új epizód szintén képes elvarázsolni a műfajtól megcsömörlött nézőket is.
