„Szinte már jobban ismerem ezt a figurát, mint a feleségemet”

Jack Reacher a Lee Child álnéven alkotó Jim Grant író teremtménye. A figura az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) című könyvben lépett színre (az angol megjelenés éve: 1997, a magyaré: 1999), de a kalandjait elbeszélő regényfolyam immár 29 kötetből áll, melyek idehaza is megjelentek.

Reacher évekig szolgált az Egyesült Államok hadseregének rendészi feladatokat ellátó alakulatánál (U. S. Army Military Police), ám egy bizonyos ügyből kifolyólag leszerelt, és azóta csavargóként él: se lakása, se autója, így ha utaznia kell, buszra vagy vonatra száll, és miközben az országot járja, nem használ sem mobiltelefont, sem bankkártyát.

Államról államra, városról városra vándorol, és csaknem minden helyszínen talál egy bonyolult és veszélyes ügyet, amelyet felderíthet, egy lehetetlennek tűnő feladatot, amelyet megoldhat. E tevékenysége során nem csak fizikai adottságainak veszi hasznát – hiszen 196 centi magas, és csaknem 110 kilót nyom –, de kiemelkedő harci képességeinek és magas szintű nyomozói, katonai ismereteinek is.

Munkája során elsősorban a saját igazságérzetét és erkölcsi iránytűjét követi: védi az ártatlanokat, és megtorolja az igazságtalanságokat. Esetében a fizikai fölény nyugalommal, az erőszak intelligenciával párosul. Reacher tehát tulajdonképpen a XIX. századi westernhősök mai megfelelője: független és magányos figura, aki úgy szolgáltat igazságot, hogy nem kér bocsánatot érte.

A kalandjait elbeszélő könyvsorozat köteteit nem csak azok veszik kézbe, akik szeretik a krimiket, thrillereket vagy az akcióregényeket, de azok is, akik kedvelik a nem túl bonyolult, de feszült, logikus, jól megírt történeteket, továbbá azok, akik vonzódnak a kemény, de nem szívtelen, lélek nélküli főhősökhöz. 

A férfi olvasóknak Reacher ereje, határozottsága és kiállása imponál, a hölgyek ugyanakkor azért kedvelik, mert tisztelettel bánik a nőkkel, és fellépése erős biztonságérzetet kelt. Tehát nem csupán a westernhősök, de a lovagok mai megfelelője is!

(És ha valaki azt gondolná, hogy az erős érzelmi kötődés elsősorban a külföldi olvasókra jellemző, téved. „Tegnap fejeztem be az egész sorozatot. […] Összességében imádtam ezt az utazást Reacher barátunkkal. Szinte már jobban ismerem, mint a feleségemet. Őszintén mondom, hogy szomorú vagyok, mert már most hiányzik a mindennapjaimból”, fogalmaz a könyvekről szólva a moly.hu egyik hazai felhasználója.)

Tom Cruise főszereplésével két Reacher-film is készült – az első 2012-ben, a második 2016-ban –, és míg anyagilag sikeresnek bizonyultak, a regényfolyam rajongói nehezen tudták elfogadni, hogy Cruise megjelenése – a maga 170 centis magasságával és 68 kilós testsúlyával – egészen más, mint a könyvekben leírt főszereplőé.

Ezért értékelték kellemes meglepetésként, hogy az Amazon 2022-ben sorozatot forgatott az Elvarázsolt dollárok című regényből, melynek főszerepét a Lee Child által megálmodott figurához csakugyan hasonlító Alan Ritchson alakította, a maga 190 centijével és 106 kilójával. Részben ez magyarázza, hogy a széria első évada igencsak sikeresnek bizonyult – részben meg az, hogy a forgatókönyvírók olyannak ábrázolták a főszereplő karakterét, amilyennek a könyvben meg volt írva. 

A 2023-ban következő második évad – melynek alapanyaga A baj nem jár egyedül (Bad Luck and Trouble) című regény – már nem bizonyult ennyire sikeresnek, nem utolsósorban azért, mert a készítők túl sok szálat igyekeztek benne követni, és túl sok figurát akartak mozgatni. Nézettsége mindenesetre elegendő volt ahhoz, hogy a harmadik évad is elkészüljön, melynek alapjául a 2003-ban megjelent Kétélű fegyver (Persuader) című könyv szolgál.

A történet elején Reacher megakadályoz egy emberrablást: egy használtcikk-kereskedésben próbál eladni néhány lemezt, amikor felfigyel rá, mi zajlik a bolt előtt, az utcán. Haladéktalanul közbelép, és megmenti az elkövetők által kiszemelt, egyetemista srácot, akit – mint később kiderül – Richard Becknek hívnak. Csakhogy eközben lelő egy rendőrt, így nincs más választása, mint csatlakozni Richard apja, a nagymenő Zachary csapatához.

Aztán kiderül, hogy Reacher valójában a DEA – a kábítószer-csempészet és terjesztés ellen küzdő amerikai ügynökség – téglája: az akció vezetője, Susan Duffy ügynök ugyanis bizonyítékot szeretne szerezni Zachary Beck ellen, és kapóra jött neki, hogy Reacher elvállalta a beépített ember szerepét. Az informátornak ugyanis, akit a DEA korábban juttatott a kereskedő közelébe, nyoma veszett, és Susan csak reméli, hogy még életben van. 

Reacher ugyanakkor azért ment bele a dologba, mert meggyőződése, hogy Zachary bűnszervezetének tagjaként végre az általa keresett Francis Xavier Quinn közelébe juthat. Ez a régóta bujkáló férfi a hadsereg egykori tisztje, aki katonai titkokkal házal, és akivel Reachernek lezáratlan ügye van. Csakhogy a Quinnhez vezető út távolról sem annyira sima, mint amilyennek gondolta. Ráadásul Zachary emberrei között van egy alak, Paulie, aki kegyetlen pszichopatának tűnik, és másfélszer akkora, mint ő, Reacher…

A széria alaphelyzete tehát igazán sokat ígérő, és az első rész kimondottan izgalmas. Sajnos azonban a második epizódtól kezdve egyre laposabbá és kiszámíthatóbbá válik, hogy csak az utolsó kettőre találjon vissza a nyitó formájához. 

Az új évad így kevéssé izgalmas és feszült, cselekménye kiszámítható, és kevés valóban meglepő fordulatot tartalmaz. Ráadásul Zachary és emberei kissé ostobának tűnnek, mert Reacher összességében anélkül járhat-kelhet a házban és a birtokon, anélkül tarthatja a kapcsolatot a DEA-vel, hogy bárkinek is feltűnne, valójában mit művel. 

(Egyes jelenetek láttán a nézőnek a szovjet partizánfilmek, valamint különleges osztagok küldetéseit bemutató, második világháborús amerikai filmek juthatnak eszébe, azok hősei ugyanis leleményesek és megállíthatatlanok, míg ellenfeleik süketek, vakok és feltűnően ostobák. Nos, a Beck-rezidencián tartózkodók többsége pontosan úgy viselkedik, mint a német katonák ezekben a filmekben). 

A gonoszok ugyanakkor nem igazán félelmetesek, az antagonista pedig, akit Reacher keresett, végül olyan egyszerűen lép ki a történetből, hogy nem teljesen világos, miért kellett e pár perc előkészítésére nyolc epizódot szánni.

De ami talán ennél is zavaróbb: Reacher mintha nem volna önmaga. Ezt nem csak úgy kell érteni, hogy Ritchson bizonyos jelenetekben enerváltnak tűnik, de úgy is, hogy a forgatókönyvírók nem ügyeltek rá, hogy következetesek maradjanak, és olyannak ábrázolják a karakterét, mint az előző két évadban. 

Reacher tehát feltűnően sokat beszél a 2022-es és 2023-as énjéhez képest. A megnyilatkozásait olykor jellemző, száraz humor viszont csaknem teljesen eltűnt, míg a szexuális vonzalomnak, amit a történet szerint Duffy ügynökkel éreznek egymást iránt, kevés nyoma van a képernyőn.

De hogy ne csak negatívumokat említsünk: az első epizódot nyitó húsz perc igazán érdekes, a második évadban megismert, Neagley nevű karakter felbukkanása kellemes meglepetés, a Paulie-val folytatott összecsapást bemutató jelenetek pedig valóban nagyszabásúak és emlékezetesek. (Hiszen a kezdet kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy ez a nyolc részből álló egység nem zárulhat anélkül, hogy Reacher össze ne mérné vele az erejét).

Összességében tehát nézhető évadról van szó. A három közül mégis ez a leggyengébb, ami világosan jelzi: a széria élvezeti értéke egyre csökken. Persze, maradt benne annyi, hogy az Amazon leforgassa a negyediket – már be is jelentette, hogy így tesz, sőt: Neagley megkapja a maga spin-offját, vagyis leágazó sorozatát. 

Úgyhogy nagy kérdés, hogy az alkotók képesek lesznek-e megfordítani az említett tendenciát, vagy folytatják, ahol abbahagyták, és a Reacher visszafordíthatatlanul lejtmenetbe kapcsol? 2026-ban kiderül.

(Reacher – 3. évad /  Reacher – Season 3. Nyolcrészes, szinkronizált amerikai krimi/thriller/akciósorozat. Játékidő: 8×50 perc. Rendezte: Sam Hill és Gary Fleder, 2025. Elérhető az Amazon Prime Video kínálatában.)