– Mikor határozta el, hogy zenében örökíti meg a londoni olimpián elért magyar sikereket?

– Természetesen már az olimpia idején megérlelődött bennem az elhatározás, hiszen a sportnak és a zenének egyaránt lételeme a ritmus, a mozgás művészete. Egyébként is régi emlékeket idézett fel számomra a londoni olimpia, hiszen ez a város adott otthont 1948-ban a háború utáni első olimpiának is, ahol hazánk ugyancsak fényesen szerepelt. Én akkor már tízéves voltam, nagy érdeklődéssel figyeltem az eseményeket. A mi kis hazánk teljesítménye a tudományokban, a művészetekben és nem utolsósorban a sport területén páratlan, és ezt tudatni kellene az egész világgal.

– Hogyan épül fel az Aranyszimfónia?

– Minden „tétel” hét-nyolc perces önálló zenemű, amelyek nem alkotnak összefüggő egészet, tehát önállóan is „megállnak a lábukon”. Kifejezik az egyes sportágak mozgáskultúráját, ritmikáját és jellegzetességeit. A legnehezebb Risztov Éva hosszútávúszása volt az egysíkú mozgás miatt. A vívást volt a legkönnyebb „megzenésíteni”, a ritmikája miatt, de a kalapácsvető forgása is jól kifejezhető. Hogy ez mennyire sikerült, azt a zenekari próbán megjelent vívóbajnok Szilágyi Áron szavai igazolják, amelyet a sportlapból olvasnék fel: „Amit itt élőben hallottam, teljesen visszaadja a Londonban átélteket, a finálé tusait. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.” Nekem, mint zeneszerzőnek, ez azért fontos, mert a Vasas ünnepelt játékosa nem ismert korábban, tehát nyilatkozata azt mutatja, hogy elértem a célomat. Azt is elmondta nekem, hogy zenémmel eltaláltam a sport és az ő szereplése lényegét. Kell-e ennél nagyobb elismerés?

– Kik lesznek a koncert közreműködői?

– A mű előadására a nemzetközi megmérettetésben is kiemelkedő Budapest Jazz Orchestra zenekart kértem fel, akikkel már korábban is többször dolgoztam. Az első darab az „Aranylányok” címet viseli, és a kajak négyes diadalát hirdeti. A trombitások improvizációi érzékeltetik a verseny izgalmát, az együttműködés eredményességét. A „Magyar erőben” Berki Krisztián tornász egyéni küzdelmét Koós-Hutás Áron trombitaszólója szimbolizálja. A „Kajakra!” a Dombi Rudolf–Kökény Roland kettős erőfeszítésének állít emléket, ebben Cserta Balázs tárogatójátéka képviseli a magyar ízt. De említhetném még a „Vetés-aratást”, ami a sikerért hihetetlenül sokat dolgozó Pars Krisztián kalapácsvetőnek szól, szólistái: Kovács Zoltán tubán és Zana Zoltán baritonszaxofonon. Szilágyi Áron győztes asszóját a „Vívásban” két harsonás, Schreck Ferenc és Skerletz Gábor „párviadala” fejezi ki. Juhász Attila briliáns zongoraszólója illusztrálja Risztov Éva hosszan tartó úszását a „Tántoríthatatlan” című tételben. Az „Aranyos Danuta” c. darabban Kozák Danuta kajakos küzdelmét Kollmann Gábor szaxofonszólója érzékelteti, végül a „Pontban” Gyurta Dániel gyorsúszó küzdelmét Schreck Ferenc harsonaművész interpretálja. Az Aranyszimfónia bevezetéseképpen a Mozgás című saját kompozíciómmal indítunk, hiszen ez az összekötő kapocs a sport és a zene között, majd feleségem, Mia Kim énekli George Gershwin I Got Rhythm c. számát, amely a ritmus fontosságának hangsúlyozásával rímel az előbbiekre. Petőfi Füstbement terv c. költeményét én zenésítettem meg, és Mia bájos akcentusával – magyarul adja elő. Ez mindig nagy sikert arat. Az „olimpiai blokk” ősbemutatóját követően végül a közkedvelt Benkó Sándor klarinétművésszel duettezem, majd a Rákóczi-induló kortárszenei változatával fejezzük be a koncertet.

– Vannak hasonló nagyszabású tervei a közeljövőre is?

– Hónapok óta tart az előkészítése ennek az óriási koncertnek, nagyon elfáradtam mentálisan és fizikailag is. Mégis biztos vagyok abban, hogy az előadás utáni harmadik napon már új tervek foglalkoztatnak majd. Eddig is így volt, miért változtatnék ezen? A zene az életem, ezt nem lehet abbahagyni.

Márton Attila

TOMMY VIG

1938. július 14-én született Budapesten.

Csodagyerek dobosként szerepelt a háború után itthon és Bécsben is.

1956–2000 között Amerikában élt, nagyzenekarát vezette és stúdiózenészként világsztárokkal dolgozott Hollywoodban.

1984-ben a Los Angeles-i olimpia zenei igazgatója és a zenekarvezetője volt.

2006-ban véglegesen hazatért és intenzíven bekapcsolódott a hazai zenei életbe. Számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el munkásságát.