Borbély Alexandra
Hirdetés

A negyvenes éveit taposó Bence és felesége a nagyvárosi nyüzsgés elől vidéken keres menedéket. Egy elhagyott horgásztó mellett telepednek le, ahol a férfi nyomtalanul eltűnt édesapja élt. A ház körül időről időre állattetemek tűnnek fel; egyre szaporodnak a vészjósló jelek. A feleség visszakívánkozna a régi életébe, férje maradni akar, amikor pedig egy nő felajánlja a segítségét egy uniós vidékfejlesztési pályázat megírásában, az addig is törékeny béke szilánkokra hullik.

Felméri Cecília első nagyjátékfilmje karaktereinek döntései igencsak ellentmondanak a józan észnek, a játékidő előrehaladtával egyértelművé válik, hogy egy David Lynch rendezéseit megidéző, olykor kifejezetten szürreális, pszichológiai utazásra váltottunk jegyet, amelyben a szereplők viselkedését sokszor a tudat­alattijuk határozza meg. Ezt a misztikus hangulatot fokozza az operatőr Réder György képeinek fullasztóan sűrű atmoszférája: az elhagyott vidéki táj egyszerre festőien szép és rideg, kegyetlen, akárcsak a természet – és olykor az emberi lélek.

A magyar–román koprodukcióban Bogdan Dumitrache, a román új hullám egyik kiemelkedő színésze (Amikor Bukarestre száll az éj) kitűnően formálja meg az egyszerre erőt sugárzó, de a múlt által traumatizált, esendő férfit, a feleségét játszó Kiss Diána Magdolna szintén remek a megtört, kétségbeesetten menekülő asszony szerepében. Hozzájuk csatlakozik Borbély Alexandra, aki akárcsak a sokszoros fesztivál-díjas, Enyedi Ildikó rendezte, 2017-ben bemutatott Testről és lélekről esetében, ezúttal is finoman, ám annál hatásosabban alakítja a látszólag magabiztos, de a hétköznapokból elvágyódó nőt.

A 2017-es Europe Film Awardson a legjobb színésznő díjával kitüntetett Borbély Alexandra még a 2012-es Hacktion Újratöltve című televíziós sorozat forgatásán tanulta meg Anger Zsolt színésztől és Fonyó Gergely rendezőtől, hogy a színház által megkívánt gesztusokat miként hangolja a mozgókép nyelvére; visszafogott, de erőteljes játékstílusa azóta már-már a névjegyévé vált. Amikor pedig a Spirál kapcsán megtudta, hogy Bogdan Dumitrache lesz a partnere, elmélyült a kortárs román filmekben, és lenyűgözte, hogy a keleti szomszédaink úgy játszanak a vásznon, mintha nem is rögzítené őket a kamera: ,,Tökéletesen visszafogják a hiúságukat; ha leülnek egy asztalhoz, akkor nem húzzák be a hasukat, nem ráncigálják feljebb a nadrágjukat, hogy karcsúbbnak látszódjanak, hanem teljes természetességgel vállalják a fizikai valójukat.”

Korábban írtuk

Felméri Cecília forgatókönyve pedig különösen megragadta a színésznőt.

– A közelmúltban olvastam Orvos-Tóth Noémi pszichológus Örökölt sors című könyvét, amely a generációkon átívelő traumákról szól. Arról, hogy olykor éppen azokat a hibákat követjük el párkapcsolatokban vagy egyéb konfliktusos élethelyzetekben, mint a szüleink, sőt a nagyszüleink, mert tudat alatt ezek a lépéseink nyújtanak hamis, otthonos biztonságérzetet. És ahhoz, hogy megtörjük ezeket a nemzedékeken átívelő sémákat, vissza kell fejtenünk, hogy honnan is erednek pontosan. Számomra a Spirál is erről szól: a főszereplőnek hosszú lélektani utat kell megtenni ahhoz, hogy szembenézzen magával és a saját szerepével sorsának alakulásában – mondja Borbély Alexandra, aki egyébként igencsak sűrű időszak előtt áll. Nemsokára kezdi forgatni a Mellékhatás című thrillersorozat második évadát, több nemzetközi film mellett pedig egy szlovák drámában is szerepel majd. Utóbbi a második világháború idején játszódik a magyar határ közelében. Egy özvegyasszonyt alakít benne, aki elbújtat egy zsidó kisfiút, a gyermek védelme érdekében viszonyt kezd egy szlovák férfival, ami miatt kiközösítik a falujában. És a tavalyi 36. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon debütáló Spirál külföldi karrierútja sem ért még véget, egész biztosan bekerül a nyári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) versenyprogramjába, de meglepődnénk, ha ezt az alkalmat nem követné még számos egyéb rangos meghívás.