Isten malmai lassan őrölnek – úgy tűnik, ahhoz is húsz évnek kellett eltelni, hogy megjelenjen az első vállaltan jobboldali, konzervatív felfogású, magyarságközpontú történelmi magazin. A Nagy Magyarország (így, kötőjel nélkül írva) címet viselő, egyelőre kéthavonta megjelenő kiadvány nem alkuszik sem belbecs, sem külcsín tekintetében: szerzői jórészt húszas, harmincas éveiket taposó, szakmai igényességgel és tárgyszerűséggel író történészek, külalakja pedig a National Geographicot idézi tördelésével és korszerű nyomdatechnikájával egyaránt.

A Nagy Magyarország eddig három tematikus lapszámmal jelentkezett. A júniusi induláskor Trianon témáját világították meg sok nézőpontból a szerzők, útravalóként leszögezve, hogy a folyóirat nem kíván a hamis pártatlanság álarcában tetszelegni, ehelyett tényszerűen, nem érzelmi húrokat pengetve, de nyíltan magyar szempontból vizsgálja történelmünk sarkalatos kérdéseit.

A Trianon-téma kapcsán helyet kapott a lapban Bogár László professzor esszéje történelmi vagyonvesztéseinkről. Ugyanakkor a folyóirat nem csupán hazánk megcsonkítására összpontosít, ezért sem kötőjellel írják a címet.

A második, augusztusi lapszám például a XX. századi magyar fegyveres civil ellenállás kevéssé ismert fejezeteibe engedett betekintést.

A Nagy Magyarország részletesen feltárta a Legbátrabb Város címet méltán megérdemelt Balassagyarmat 1919-es hőstettét, midőn vasutasok, munkások, katonák, diákok kergették ki a városból a cseh megszállókat, s a feledés homályából ismét a fénybe emelte Kercaszomor helytállását is. A Vas megyei falu a délszláv megszállókkal szegült szembe, minek következtében az Országgyűlés által 2008-ban elfogadott emléktörvény nyomán büszkén viselheti a Civitas Fortissima, azaz a Legbátrabb Község címet.

Az augusztusi lapszámban olvasható a Rongyos Gárdáról megjelent eddigi legalaposabb, leggazdagabban adatolt történeti elemzés, s az is kiderül, hogy az osztrákok sem bántak kesztyűs kézzel az uralmuk alá került magyarokkal.

Az augusztusi számból kiderül, hogy nem a Rongyos Gárda által létrehozott Lajtabánság volt az egyedüli rövid életű államalakulat azokban az időkben, hanem a Bánáti Köztársaság, a Vendvidéki Köztársaság, illetve a Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság is igyekezett formálni a történelmet.

A lapszám részletesen bemutatja az 1945 után a kommunistákkal szemben megszerveződött dél-alföldi paraszti ellenállási mozgalmat, a Fehér Gárdát, egyúttal körképet ad a Kárpát-medence különböző világnézetű gárdáiról a Vörös Gárdától a román Vasgárdán át egészen a Magyar Gárdáig.

Szintén egyedülálló, sőt tabudöntögető a Takaró Mihállyal készült interjú, melyben a jeles irodalomtörténész a történeti tényeknek megfelelően átértékeli a mitizált Nyugat című folyóiratot, illetve leszámol Ady Endre abszolutizálásával.

Az októberben megjelent lapszám napjaink egyik időszerű problémájához kapcsolódva a szlovákok történelmét tárja föl, bemutatva azt is, hogy a szlovákságban milyen magyarságkép él. Választ kapunk arra, hogy hol voltak a középkorban a szlovákok, s arra is, milyen hatalmi játszmák nyomán jött létre Csehszlovákia.

A Nagy Magyarország arra is rávilágít, amit a szlovák politikusok szeretnének eltitkolni, jelesül, hogy az 1939-ben függetlenné vált állam vezetői lelkesen igyekeztek teljesíteni Hitler minden kérését. A lapszám a csehszlovák és szlovák történelemben létezett nyelvtörvényeket is górcső alá veszi, nemkülönben az 1993 óta létező szlovák állam igencsak zaklatott történetét.

A legutóbbi, decemberi szám a Szent Korona és a történelmi magyar jogrendszer témáját járja körbe figyelemre méltó alapossággal.

A Nagy Magyarországban helyet kapott egy némileg rendhagyó rovat Az én történelmi hősöm címmel, melynek szerzői nem történészek: az első számban Szőcs Géza író, költő Emesét méltatja, a másodikban Wittner Mária szabadságharcos gróf Széchenyi Istvánt, októberben Szaniszló Ferenc újságíró királyunk emlékét eleveníti fel.

www.tortenelemportal.hu