Szezonnyitó színházi szemle

Ismét eljött az idő, hogy a fák elhullajtsák vöröslő-sárguló leveleiket, melyekre a színház múzsája évtizedek óta vési jeleit idehaza. Mi pedig kiskabátba és vastag, meleg sálakba burkolva kelhetünk útra, hogy bíborszékünkbe süppedve az idei színházi évad legérdekesebbjeiből szemezgethessünk.

Az ország első színháza az előzetes pletykákkal ellentétben nem olvad egybe a Pesti Magyarral. Az élén továbbra is Jordán Tamás, akinek megbízását – a korábbi híreszteléseknek megfelelően – meghosszabbították, egészen 2008. június 30-ig. Eközben már pályázatot is hirdettek az igazgatói posztra, a végleges döntés a direktor személyét illetően december elejére várható. Első számú színházunk idei felnőtt-bemutatóját, Dosztojevszkij Ördögökjét a tavaly az 56/06-tal nagy botrányt kavart Mohácsi János rendezte. „Előfordult-e már veled, hogy meg akartál ölni valakit?” – kérdi a direktor, akinek szándéka, hogy ráébressze a nézőket, bennük is felbuzgott már az indulat, hogy végezzenek valakivel, vagyis hogy mindenkiben ott bujkál az ördög. A több mint négyórás előadás a rendező szerint Dosztojevszkij regényének alapmotívumát használja fel: a világ egyik legszörnyűségesebb államának képét, amelyik hatalmát terrorisztikus eszközökkel tartotta fönn. Mohácsi azonban ennél tovább megy, s globálisan aktualizál a terrorizmusról.

Az évadról általában elmondható, hogy senki nem viszi igazán túlzásba a bemutatókat, a színházak óvatosak, az igazgatók nem akarnak túlköltekezni, tartanak a megvonásoktól, az eltávolítástól. A Bárka a kivételek közé tartozik, csak igazgatója, Alföldi Róbert háromszor rendez az őszi-tavaszi kavalkádban, s szokása szerint bő teret ad Balázs Zoltánnak is, akinek elhúzódó betegsége miatt Szász János Sirályának premierjét a színház október helyett majd csak januárban tartja, mivel a darab minősége a teátrum szerint megsínylené, ha Trepljov szerepébe valaki más ugrana be.

A hagyományosan egyik legjobb magyar színháznak számító Katona idén negyedszázados, így az évforduló alkalmából a teátrum színháztörténeti sorozatot indított. Ennek keretében mutatták be Zsámbéki Gábor Az emberek veszedelmes közelségében című dokumentumdráma-rendezését, amely a színházak 1949-es, kommunista diktatúra általi államosításáról szól. A dráma alapja az ellentmondás, hogy bár az állami finanszírozás lehetővé tette a teátrumok számára, hogy bizonytalan piaci vállalkozásokból igényes művészszínházakká váljanak, de a diktatúra azonnal korlátozta is mindezt az előnyt, hiszen a pártpolitika eszközévé tette, átpolitizálta az egész színházi életet. A darab szövegét azokból a jegyzőkönyvekből állították össze, amelyek 1950-től a színházi élet különböző fórumain megtartott értekezletekről készültek. Ezekből bontakozik ki a magyar színház történetének legnagyobb drámája, sőt tragédiája, politikai erőszakkal, hazugsággal, csalással és öncsalással, alantas személyi intrikákkal fűszerezve. „A magyar színházművészet akkori legnagyobbjait látjuk vagy szenvedélyesen vállalt szörnyű politikai komisszár-szerepben működni, vagy szégyenteljes önkritikákban megalázkodni, vagy e szörnyű végletek között kétségbeesetten hajladozva életlehetőséget keresni.”

A Radnótiban Térey János hódított tért októberben, ősbemutatták az Asztalizenét, ezt a Nibelung-lakóparkon okulva és Térey személyét tekintve csekély lelkesedéssel ajánlanánk, azonban az előadás adu ásza Csányi Sándor, így nyilván mégis sokan váltanak majd jegyet a darabra. Apropó, ősbemutatók. Szerencsére bővelkedhetünk a hazai kortárs darabokban az új szezonban is, reményeink szerint kellemes csalódások érhetik majd a nézőket. Izgalmasnak tűnik például Réthly Attila Szabadaz Á! című munkája, mely a rendszerváltás napjaiban Sopronban játszódik.

A vihart kavaró színházigazgató-váltások vidéki helyszínein úgy tűnik, a takarékosság lesz az úr. Győrött szigorító intézkedések lépnek életbe, Veszprémben és Szolnokon pedig könnyedebb közönségkedvencek próbálják majd becsalni a tisztelt publikumot. Az operettek és musicalek persze nem csupán vidéken döngetik majd nagy valószínűséggel idén is a jegyeladási rekordokat, a Budapesti Operett és Madách Színház ismét az ország legnépszerűbb teátrumai közé várhatóak. Bár a teljesség lehetetlenségének tudatával csemegéztünk az idei színházi évadból, annyit viszont leszögezhetünk, hogy a színházlátogatók előtt változatos, eseményteli szezon áll. A széles skálán mozgó minőségű premierek mellett járhatunk majd Nézőiskolába Debrecenbe, nyitott próbákon vehetünk részt például a Bárkában. Szabó György, a Trafó vezetője pedig egyenesen szabadegyetemet tartogat a nézők számára, úgy tűnik, az innováció jegyében. Nyilván politikai-gazdasági téren sem szűkölködik majd izgalmakban az évad, a színháztörvény alaptervezete hamarosan elkészül, ennek kapcsán pedig bizonyára ádáz külső-belső viták várhatóak a honi színház kicsiny, zivataros világában.

HD