Hirdetés

Sokan lehetnek olyanok, akiknek a Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatójának a címe ismerősen cseng, és nem is véletlenül: a színmű abból a Patricia Highsmith-regényből készült, amelyből még Alfred Hitchcock készített filmet 1951-ben. A Guy Haines építész és Charles Bruno véletlen- vagy inkább sorszerű találkozásából kinövő lélektani dráma jól illeszkedik a játszóhely más előadások során is jellemzően ötletesen kihasznált, mégis alapvetően szűk falai közé, az egyre baljósabb történet feszültségívét szerencsére ezúttal sem törik meg mindenféle felesleges díszletek. A kezdő jelenet, a két férfi megismerkedése a vonaton és beszélgetésük az emberi lelket ellentétes irányokba húzó fekete és fehér lóról (Platón) különösen erős felütés, és a továbbiakban is kizárólag a színészeken múlik, sikerül-e elvezetniük a közönséget a katarzisig. És ők nem is okoznak csalódást, sem együtt, sem külön-külön. A két főszereplő, Porogi Ádám (Guy) és Józan László (Charles) lelki tusái hitelesen ábrázoltak, az elkövetett bűneik révén – Charles megöli Guy csapodár első feleségét, cserébe Guy lelövi Charles zsarnok apját – létrejövő sötét szimbiózisuk a darab végére szinte egy emberré olvasztja őket. Kivételes képességű kettősüknek a mellékszereplők (Takács Katalin, Szina Kinga, Őze Áron, Ozsgyáni Mihály) szépen alájátszanak, karaktereik (anya, új feleség, kolléga, nyomozó) tipikusak, mégsem egysíkúak. Közben meg a néző nemcsak az tudja meg, hogy tökéletes gyilkosság nem létezik, hanem azon is elgondolkodhat, van-e nagyobb börtön a saját lelkiismeretünknél.

Korábban írtuk