Törékeny emlékek

A magyar politikában a második világháború után történt jelentős változások új divathullámokat eredményeztek az élet minden területén. A lakásberendezéssel kapcsolatban sem volt ez másképp. A piac kínálta választék azonban meglehetősen szegényes volt, nem véletlen, hogy a panellakások fix bútordarabjának számító üveges vitrinből szinte ugyanazok a dísztárgyak köszöntek vissza minden otthonban. A rendszerváltás után az idősebbek azért, hogy szabaduljanak a kommunizmus emlékétől, a fiatalabbak pedig, hogy megváljanak a porfogónak tartott, idejétmúlt giccsektől, zsákszámra dobálták ki az addig nagy becsben tartott csetreszeket, nem sejtve, hogy a retróláztól fűtött ifjabb generáció egyszer hajlandó lesz bolhapiacokat és régiségkereskedéseket is átkutatni, illetve pénzt adni értük.

Van, ami nem változott az elmúlt évtizedekben. Ahogy a mai, úgy a 60-as, 70-es évek turistái is úgy érezték, hogy a fényképek mellett kell valami egyéb, ami felidézi a múltbéli utazások kellemes pillanatait, és bizonyítja, hogy meghódították az ország egy számukra addig ismeretlen pontját. Bár a műanyag éppen ebben az időszakban indult hódító útjára itthon is, a szuvenírek alapvetően nem ebből az anyagból készültek. Mivel a porcelángyárak vásárlóközönsége az államosítás előtt főképp a polgári réteg volt, a karhatalom profilváltást szorgalmazott, a lakosság új és nagyigényű szükségleteinek kielégítését tűzte ki célul ezekben az üzemekben. Így történt, hogy a piacot rövid időn belül elárasztották az egyszerű formavilágú és díszítésű kerámia emléktárgyak.

Az iparművészeknek is alkalmazkodniuk kellett az új helyzethez: az 50-es évektől sokan kamatoztatták kézügyességüket, tudásukat ezeknél a gyáraknál. Pályázat útján nyerte el többször is a porcelán szuvenírek díszítésének lehetőségét Zumpfe Klára és férje, Demjén Imre tervezőművész is, akiknek munkáival most a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legújabb időszaki kiállításán ismerkedhetünk meg közelebbről.

A tárlat anyagát két gyűjtő, Borbély Tamás és Sebők Judit bocsátották az óbudai intézmény rendelkezésére.

– Tulajdonképpen nem ez a fő profilunk, hiszen nem csak a régi szuveníreket, hanem mindenféle magyar porcelánfigurát gyűjtünk. De a vadászat közben mindig akad egy-egy ilyen tájjellegű dekor, aminek a dizájnja miatt nem tudunk ellenállni – mondja Sebők Judit, akinek még a kiállítás megnyitójának hetében is sikerült szereznie egy új példányt a kollekcióba.

A kiállításon közel 150 tárgyat, köztük elsősorban vázákat, hamu- és ékszertartókat, dísztányérokat, bögréket és pohárkákat láthatunk tematikus, az ország tájegységeinek megfelelő elrendezésben, illetve megtekinthetjük a nosztalgikus érzéseket keltő ereklyék grafikáinak nagyméretű változatát is.