Beszélgetés a Tihanyi Visszhang illatkreátorával
Üvegbe zárt érzelmeink
A Balaton hullámai körbeölelik a Tihanyi-félszigetet, a levegőt betölti a bergamott és a boróka frissessége, a hegyoldalon legelésző aranyszőrű kecskenyáj felől pedig atlaszcédrusillatot hoz a szél. Középen ott áll Tihany tündére, akinek szépségét és melankolikus regéjét a nárcisz abszolút idézi meg. Most pedig képzeljük el mindezt egy üvegcsébe zárva! Ez a Tihanyi Visszhang, Nyárádi Natália parfümje, aki ezzel az illattal debütált illatkreátorként.
– Mióta használunk parfümöt?
– Mezopotámiában már a Kr. e. 5000-es években foglalkoztak illatokkal, de nagyon sokáig főként a gyógyászattal kapcsolták össze őket, illetve a vallási szertartások részei voltak, segítették az átszellemülést, azt, hogy az emberek kapcsolatba kerülhessenek az istenekkel. Maga a szó a latin per fumum, azaz ’átal a füstön’ kifejezésből ered, mivel az ókorban észrevették, ha tűzre vetnek bizonyos gyógynövényeket, virágokat, fadarabokat, a füst illatossá válik. Ha pedig ezen a füstön átlépnek, az illatot magukra tudják aggatni. A középkorban a parfüm leginkább az orvoslás szempontjából volt fontos, majd a tudomány fejlődésével az illat és az illatszer a mindennapi életünk része lett. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az illatok nagyon erős hatással vannak ránk, szorosan összefonódnak az emlékeinkkel, érzelmeinkkel.
– Mi az első illat, ami a gyermekkorából eszébe jut?
– Az egyik ilyen az istállóé. Apukám nagyon szereti a lovakat, és kisgyerekként sokat vitt magával a lovardába. Így a mai napig ha megérzem a ló vagy az istálló illatát, jó érzés és melegség tölt el. Egy örömteli élmény és a biztonság jut róla eszembe.
– Mi alapján választ ma illatot, egyáltalán, milyen parfümöt használ? Ebben is az érzelmek, az érzések játsszák a főszerepet?
– Nagyon kevés lehetőségem van parfümöt hordani, hiszen munka közben megzavarna. Egyébként pedig úgy választok illatot, ahogyan éppen szeretném magam érezni. Vagyis ha van egy illat, amit az önbizalommal kötök össze, biztosan azt fújom magamra, ha döntéshelyzetben vagyok. Így nem egyetlen parfümöm van, sokkal inkább illatmintákat gyűjtök, és ezekből választok ki egyet a helyzettől és a hangulatomtól függően.
– Hogyan került a franciaországi Grasse-ba, a parfüm fővárosába?
– Amikor szüleim elkezdték az Eau de Tihany vállalkozást, kitalálták, hogy saját parfümöt készítettnek egy magyar parfümőrrel. Így ismertük meg a Párizsban élő Minya Viktóriát, aki az első niche parfümünket, az Eau de Tihany Premiert kreálta. Sokáig kerestem a saját hivatásomat, és ezen útkeresés közben vetődött fel az ötlet, hogy meglátogatom Viktóriát és megnézem, mivel is foglalkozik egy parfümőr. Kiutaztam Franciaországba, ahol aztán megismertem a szakma alapjait, azt, hogyan kell illatolni, illatokat leírni, pár illatjegyből egy alap kis akkordot összerakni. Egyszeriben ráébredtem, hogy épp ezt kerestem! Hiszen a parfümkészítésben megvan minden, amivel foglalkozni szeretnék. A kreativitás mellett egy erős szabályrendszer, amit többek között a kémia ad. A modern parfüm hazája és szíve pedig egyértelműen Franciaország, azon belül Grasse. Így nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb, de oda vezet az utam.
– Hogyan vált ebből az eredetileg bőrcserzéssel és kesztyűkészítéssel foglalkozó provence-i városból parfümnagyhatalom?
– Egyrészt a bőrcserzés folyamata nagyon büdös volt, amin a régióban fellelhető növényekkel és virágokkal mindenáron javítani szerettek volna, másrészt pedig a már kész bőrárukat is ezekkel illatosították. Mivel a város a mediterráneum és Provence határán fekszik, így eleve gazdag volt illatos növényekben, gyógynövényekben, ám miután a kereslet megnőtt, már tudatosan is elkezdtek növényeket termeszteni és azok kivonatolásával, sőt illatszerkészítéssel is foglalkozni. Még ma is ebben a régióban gyártják a világ parfümjeinek tíz százalékát.
– Milyen követelményeknek kell megfelelnie annak, aki hivatásos parfümőr szeretne lenni?
– Komoly felvételi van, hiszen, mivel nemzetközi iskoláról van szó, a világ minden tájáról jelentkeznek, de évente mindössze tizenkét embert vesznek csak fel. A jelentkezéshez csatolni kell egy motivációs levelet, ami önmagában fontos szűrő, hiszen ez alapján már csak a jelentkezők körülbelül tíz százalékát hívják be személyes interjúra, amit a világban több helyen bonyolítanak le. Ez egy egész napos procedúra, ahol vizsgálják például az alapvető logikai készséget, hiszen a parfümkészítés során rengeteget kell számolnunk és arányokat számítanunk. De tesztelik a kreativitást és a szaglást is, különféle illatokat kell felismerni és körülírni.
– Az illatokkal hamar telítődünk, a szaglás egy idő után eltompul. Van valamilyen trükk ennek ébren tartására? Sokan a kávéra esküsznek…
– Van trükk, de nekem az egyik erősségem éppen a strapabíró orr, nagyon sok illatot képes vagyok egy ültömben megszagolni. Amellett, hogy a szaglás tréninggel fejleszthető, az orr „újraindítására” a saját bőrünk illata a legalkalmasabb, hiszen ez vesz körül minket, és ehhez képest érzünk minden más illatot. A kávébabot én a városi legendák közé sorolnám…
– Hányféle alapanyag van, hányféle illatból válogathat egy parfümőr a parfüm elkészítése során?
– Több mint 5000 parfümalapanyagot tartanak nyilván, melyek között vannak természetesek és szintetikusak is. Persze ezek nem mindegyike teljesen különböző, hiszen például csak pézsmamolekulákból több mint kétszázféle létezik. Az alapanyagokból egy nagy parfümházban általában 1200-2000 található meg, de egy alap parfümorgonán is kell legyen legalább 5-600 nyersanyag, amivel napi szinten dolgozunk.
– Hogyan fog hozzá egy új illat, egy új parfüm elkészítéséhez?
– A megbízástól függ, hiszen teljesen más, ha személyre szabottan, vagy ha egy nagy világcégnek dolgozunk. Az első esetben nagyon szorosan együttműködünk a megbízóval, ami azért fontos, mert az ő bőrén kell tesztelnünk minden illatot, hiszen ugyanaz az illat másképpen működik minden bőrön. De tudnunk kell azt is, hogy milyen célból kéri a parfümöt, milyen érzéseket szeretne kiváltani vele. Ha viszont nagyobb projektről van szó és egy cég megbízásából dolgozunk, először is megkapunk egy briefet, azaz egy olyan dokumentumot, amelyben az elképzelt parfüm konkrét leírása szerepel. Vagyis ismernünk kell, hogy milyen illatjegyeket szeretnének, ki a célközönség, hol fogják piacra dobni.
– Merthogy egy ázsiai ember nem ugyanazt az illatot szereti, mint egy európai?
– Pontosan. De továbbmegyek: az igények akár országonként is nagyon különbözőek lehetnek. Japánban például, ahol tíz hónapig voltam cserediák, nem igazán hordanak testparfümöt, mert nem akarnak tolakodóak lenni az illatukkal. Ők ezért inkább a könnyed, friss, virágos illatokat kedvelik, de azokat is inkább öblítő formájában. Ezzel szemben Nyugat-Európában és Amerikában az illat fontos része az identitásnak, így az erős, diffuzív illatokat szeretik, azt, ha azonnal észreveszik, ha belép valaki a szobába. De Európán belül más illatot készítenék például Franciaországba, mint Magyarországra, mert az, hogy az egyes illatokhoz milyen asszociációk társulnak, országonként különbözik. A franciák számára a szegfű negatív élményekhez és érzésekhez kapcsolódik, míg itthon az illata a meleg otthon érzetét kelti, hiszen a nagymama használja a kompóthoz vagy a karácsonyi forralt borba.
– Alig egy hónappal ezelőtt, márciusban került üvegcsébe az első saját parfümje, a Tihanyi Visszhang. Feltételezem, hogy ebben is erős az érzelmi szál, az, ami Tihanyhoz köti…
– A Tihanyi Visszhang a Tihanyi Legendák kollekció első darabja. Ebben olyan illatokat szerettünk volna megálmodni, amelyek Tihany esszenciáját adják át, benne vannak a félsziget értékei, ikonikus helyszínei, a múltja, a legendái. Ezek közül elsőnek a visszhanglegenda jutott eszembe, már csak azért is, mert Tihanyban nőttem fel, és gyermekkoromban nagyon sokszor felmentünk kiabálni a Visszhang-dombra. Mivel egy parfüm készítésekor először a parfüm vázát, vagyis a gerincét alkotom meg, meg kellett találnom azt az alapanyagot, ami ezt a visszhangtörténetet számomra teljes egészében visszaadja. Ez lett a nárcisz abszolút, amely egyszerre idézi meg az elátkozott tihanyi tündér alakját és a legendában rejlő melankóliát, és ehhez adtam hozzá a történet többi részét: akvatikus jegyekkel a Balatont, friss borókával és bergamottal a Tihanyi-félsziget aromáját, az Atlasz-hegység cédrusával a történetben szereplő aranyszőrű kecskenyáját, mindezekhez pedig pezsdítő fűszerként gyömbért és szegfűborsot is tettem.
– Mennyi ideig tartott az elkészítése?
– Az első mintákat 2023 elején készítettem, és a befejezett parfüm most, 2025 márciusában került üvegekbe. A folyamat azért is volt az átlagosnál hosszabb, mert a kompozícióhoz főként természetes összetevőket használtam, amelyeknek sokkal több idő kell, hogy összeérjenek.
– Hogyan képzeli el a jövőjét?
– Mindig úgy gondoltam, hogy miután megszerzem azt a tudást, ami külföldön van, hazajövök. Most érkeztem el arra a pontra, hogy valóra váltsam az álmom és független parfümőrként dolgozzak Magyarországon, amire még nem igazán volt példa, így nincsen kijárt út. Már most is több megbízásom van, az egyik ilyen egy Balatonfüreden nemrégiben nyílt ötcsillagos superior hotel egyedi illatának megalkotása volt. Hosszú út áll még előttem, de merni kell nagyot álmodni!
Eau de Tihany – Illatok Háza:
