Minden üvegművészeti kiállításon hatással lehet ránk az az egyedi kettősség, hogy az üveg a legősibb, sok évezredes anyaga a tárgyalkotó művészetnek, ugyanakkor nagyon is mai, rendkívül széles alkalmazási területével. Most, a karnevál csúcspontján Dárday Nikolett üvegművész nem üvegablakot, funkcionális üvegtárgyat, üvegékszert, üvegszobrot állít ki. Technikája, szemlélete egyedi. Több üveglap közé a természet maradványait, leveleket, növényeket, tuja-, fenyődarabkákat éget be, melyek képzeteink által – és az alkotó szándékának megfelelően – maszkokként, faunokként, koboldokként jelennek meg előttünk. E domborműszerű síkplasztikák játékos örömüvegekké válnak, egy részük hátulról mesterséges világítást kapva szinte szemkápráztató fényekkel áll előttünk. A pusztulásra ítélt fragmentumok így – az üveg és az idő végtelenségébe zárva – a művek lényegévé alakulnak. Kiállítótársa, Bélteki Zoltán a környezetében fellelt közönséges tárgyak, szerszámok sokaságából alkot igazi steampunk műtárgyat. Ez a karnevál tavaszköszöntés és művészetköszöntés.
