Aki gyakran látogatja Beregszászi Olga estjeit, az hozzászokott már, hogy vendégei bemutatását mindig egy-egy találó, gondolataikról sokat eláruló nyilatkozatuk felidézésével kezdi.

„Nekem fontos a hit, a családom, a férjem. Remélem, hogy nagyon sok gyermekünk születik majd. Az, hogy mindez ma egy politikai rendezvényen kaphat teret, az valahol jó meg valahol szomorú is. Azt kell, hogy lássam, hogy az emberek örülnek ezeken a rendezvényeken a művészeknek, de igazából nem tudják értékelni magát a művészetet. Le lettek róla szoktatva. Meg kell velük újra taníttatni a művészet szeretetét.” – nyilatkozta egyszer Gergely Éva.

– Sajnos mindenhol ezt tapasztalom. Ma már egyre kevesebb embert érint meg a művészet maga. Ha nagyon őszinte akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a nélkül a körítés nélkül, amit például a Sajtóklub biztosít ezeken a rendezvényeken, nem tudom, hogy lenne-e ilyen sikere a művészeknek – mondta a művész. – Ezt azért mondom, mert a Karády-albumom megjelenése után az internetes honlapomra érkezett egy levél, amiben egy kedves úr tudomásomra hozta, hogy megvette a lemezem és nagyot csalódott bennem. Mégpedig azért, mert a tizenkét dalból mindössze kettő volt hazafias és ő azt várta, hogy mind az lesz. Válaszomban megírtam neki, hogy nem hazafias lemezt szerettem volna készíteni, hanem hiteleset. Engem azok a dolgok és érzelmek foglalkoztatnak most, amik ebben a tizenkét dalban benne vannak, ezért tudom belülről fakadó őszinteséggel énekelni őket, és ettől lesz hiteles, amit csinálok. Úgy érzem, az emberek érzelmei el vannak hanyagolva, és ezt a hiányt érthető módon többek között a hazafiasság érzésével igyekeznek pótolni.

– Első lemeze, amin Karády Katalin dalait énekli, nemrég jelent meg. A kérdésre, hogy albuma címének miért azt választotta, hogy Valahol Magyarországon, rövid, de tömör és sokatmondó választ adott. Mert számára térben és időben is jelent valamit ez a cím.

– Amikor kicsi voltam, a nagyapámtól hallottam először Karády-dalokat. Miután a háborúban ellőtték a lábát, a saját örömére, harmonikával kísérte magát és Karády-dalokat énekelt. Talán innen az indíttatás, de nem igazán tudnám biztos ponthoz kötni, hogy mióta és miért szeretem a dalait.

Éva nemcsak énekel, hanem tanít is éneket. Végzettsége énektanár és előadóművész. Jelenleg felnőtteket oktat, ami saját bevallása szerint az egyik legnehezebb feladat. Tanítványai között vannak olyanok, akik már régen énekelnek, de csak most jöttek el képezni magukat.

– Ez még a jobbik eset, mert nagyon sokan megelégszenek azzal, amit a gépi technika tud kivarázsolni a hangjukból. Így ennél még az is jobb, ha tudatos hangképzéssel a lehető legtöbbet hozzák ki adottságaikból, de ez is kevés, ha nincs meg a kellő lelki indíttatás, a tehetség.

Végső soron szeret felnőtteket tanítani, de minden vágya, hogy egyszer gyerekeknek taníthasson szolfézst.

Szinte alig hihető egy előadóművészről, de Éva visszahúzódó, szégyenlős kislány volt. Hárman voltak testvérek, két fiútestvére között egyszem lányként ő volt a középső. Nagyon szeretett babázni, így minden lehetőséget megragadott, hogy a nála fiatalabb öccsét is folyton babusgassa, nevelgesse. Talán ennek is köszönhető, hogy a mai napig is jó kapcsolatot ápol testvéreivel, különösen az öccsével, hogy nagyon szereti a gyerekeket, és hogy általában véve is családcentrikus. Példaképe édesanyja, aki ápolónő.

– Kemény asszony, azt hiszem, ez az, ami miatt különösen tisztelem. Rengetek szeretetet tud adni, és nemcsak a családjának, hanem a környezetének is. – mesélte gyengédséggel a hangjában. – Nyugdíjasként dolgozik egy rendelőben, ahol nagy-nagy tiszteletnek örvend a betegek körében. Hihetetlen lelki teher volt rajta mindig, amit csodálatos keménységgel viselt úgy, hogy közben mindenki csak kapott tőle.

Nemcsak világnézetét, de lelkét is áthatja Istenbe vetett hite. Úgy két és fél évvel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, biciklizés közben elütötte egy hetvennel száguldó kocsi. Koponyalapi törést szenvedett, napokig nem tért magához.

– Mindig is azt gondoltam, hogy az ember egymaga nem uralhatja a világot, hogy feltétlenül létezni kell egy „feljebbvalónak”, aki sokkal tökéletesebben tudja rendezni a világ dolgait, mint az ember – véli. – Egy ilyen súlyos baleset után nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is fel kell épülni, és azt hiszem, ez a nehezebbik. Amikor felépültem, úgy gondoltam, hogy feltétlenül van valami dolgom itt a világban, különben nem éltem volna túl a balesetet. Azóta meggyőződésem, hogy az a dolgom, hogy énekeljek, mert én ezzel tudom segíteni, gyógyítani az embereket.

Úgy látszik, nemcsak szép énekhanggal, hanem egyéb képességgel is megáldották, mert a hallgatóság nem kis meglepetésére elárulta, hogy nagyon szeret kézimunkázni. Varrni, kötni, horgolni. Sok fellépő ruháját maga készítette, sőt még az esküvői ruháját is maga horgolta!

– Tizenkét évesen varrtam magamnak az első darabot, egy csodaszép nadrágot. Rém büszke voltam rá! – meséli örömmel. – Engem nagyon megnyugtat a kézimunka. Kikapcsol, nagyon ajánlom mindenkinek.

Terveiről faggatva elárulta, hogy jelenleg leghőbb vágya, hogy gyermeke szülessen, de addig is dolgozik. Tavasszal lesz a lemezbemutató koncertje, most ennek szervezése köti le minden idejét. Persze Éva sem mehetett el éneklés nélkül. A beszélgetés közben előadott két népdal mellett az estet kedvenc Karády-dalával, a Honvággyal zárta.