Vissza az élethez!
Akik szeretik a paksi Gastroblues Fesztivált, azok tudják, hogy egy ilyen rendezvény élőben az igazi. Kétségtelen, hogy a tavaly decemberi, online formában megrendezett találkozó is rendkívül jól sikerült és sok-sok tapasztalatot hozott azzal kapcsolatosan, hogy miként lehet válságos időszakokon is átmenteni az előadó művészet bizonyos formáit.
Ami a Gastroblues Fesztivált illeti, az elmúlt héten Pakson is valóra vált a tavaly december óta dédelgetett remény, és a találkozó visszatért régi kerékvágásába. Jó lenne erre azt mondani, hogy azért, mert legyőztük a járványt, de legyünk óvatosak!
Minden paksi fesztiválnapnak megvoltak a maga csillagai. A hétvégén, azaz szombaton mindenekelőtt az amerikai Robben Ford gitárosnak és Bill Evans szaxofonosnak örülhetett a közönség, vasárnap pedig a legendás Bikininek.
A szombat különösen erős nap volt. Robben Ford és Bill Evans az amerikai jazz élvonalához tartoznak, és nemcsak mestereik hangszerüknek, de játékukat feltűnően sok ötlet jellemzi. Valaha mindketten a trombitás „jazzfejedelem”, Miles Davis környezetéhez tartoztak. Fúziós zenéjükben szinte egyforma arányban keverednek a jazz, a blues és a rock elemei. Egy számban meg is idézték a mesterüknek tekintett Davist.
Hasonlóan színes, sőt, kifejezetten eleven volt a szájharmonikás, hegedűs Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák előadása is, ő azonban főként a blues, a rock és a magyar népzene stílusjegyeit mixelte, magától értetődő természetességgel. Fellépett a felvidéki, azaz rozsnyói gitáros, Pál Balázs Jenő triója is. Régóta tudjuk, hogy Pál Balázs Jenő virtuóza hangszerének, ideje lenne, hogy tehetségére, zenei fantáziájára és folk elemekkel tűzdelt játékára felfigyeljen egy nagy lemezkiadó is.
És ha már szombat, kár lenne kihagyni a sokak számára kevésbé ismert, brit-norvég Krissy Matthews nevét. Olyan fiatal gitárosról van szó, aki játékában folyamatosan a blues és a rock határmezsgyéjén mozog. Elképesztő erő sugárzik a zenéjéből és hosszú, nagyívű, jól felépített szólóiból.
A programot szombaton templomi koncertek vezették fel, és hajnalig nyúló, kicsi, klubszintű előadások vezették le. Újra életre kelt a fesztivál, amit a vasárnapi koncertek mellett a hagyománnyá vált főzőverseny is bizonyított. Olyan bográcsos vetélkedésről van szó, ahol a magyar konyha remekei uralják a terepet. Szervesen kapcsolódik ehhez a versenyhez a nagy neveket, pincészeteket felvonultató bortalálkozó is.
Mi lesz a járvánnyal? Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, amit szeretnénk: találkozni jövőre ugyanitt, mert jön a jubileuminak is tekinthető 30. Gastroblues Fesztivál.
És hogy mire képes a zene! Vasárnap délelőtt a Városházán testvérvárosi hűséget fogadott egymásnak a délvidéki Zenta és Paks városa. Az ünnepélyes keretek között kötött szerződést Zenta részéről Czeglédi Rudolf polgármester, Paks részéről pedig Szántó Zoltán fideszes alpolgármester látta el kézjegyével. A két város barátsága öt-hat éve kezdődött Zentán, az akkori, Mojo nevű, főként bluesra „hangolt” zenei klubban. A Gastroblues Fesztivál szervezői igyekeztek népszerűsíteni a rendezvényüket és kapcsolatokat építeni a régióban, így jutottak el a Mojóba, ahol már az első beszélgetéseken felvetődött a testvérvárosi gondolat.
A helyzethez illően fellépett a fesztiválon egy zentai zenekar, a dallamos, sok improvizációval tarkított gitárzenét játszó City Call Jam Band is.
